Szülésnek nevezzük azt a folyamatot, amikor a terhesség 24. hete után rendszeres fájások (méhtevékenység) hatására a méhnyak kitágul, a magzatburok megreped, és a magzat a szülőcsatornán keresztül távozik a méhűrből.
A 24–37. terhességi hét között koraszülésről, a 37. hét után pedig érett szülésről beszélünk.
A szülést négy szakaszra osztjuk:
- tágulási szakasz: a méhtevékenység megindulásától a méhszáj teljes megnyílásáig,
- kitolási szakasz: a méhszáj teljes kinyílásától a magzat megszületéséig,
- lepényi szakasz: a méhlepény és a magzatburok távozásáig,
- posztplacentáris szakasz: a méhlepény és a magzatburok távozása utáni kétórás időszakasz.
Tágulási szakasz
A tágulási szakaszban a méhösszehúzódások (fájások) hatására a méhnyak fokozatosan tágul. Ez általában a vajúdás leghosszabb szakasza. Átlagos időtartama először szülőknél 10-12 óra, többször szülőknél 6-9 óra. A vajúdás kezdetén a méhnyak állaga megváltozik, felpuhul. Ezt látens fázisnak nevezik, amelyet szabálytalan méhösszehúzódások kísérnek. Órákba vagy akár napokba is beletelhet, mire a szülő nő a vajúdás aktív (kitolási) fázisába kerül, amikor már rendszeres méhösszehúzódások történnek, tágul a méhszáj, és a magzati koponya megindul a szülőcsatorna irányába.
A vajúdás kezdetén az összehúzódások rendszertelenek, időtartamuk rövidebb, és intenzitásuk enyhébb. Ebben a látens szakaszban a vajúdó anyának célszerű ételt és italt fogyasztania, mert a szüléshez energiára lesz szüksége. A szülés előrehaladtával a méhösszehúzódások tónusa, intenzitása és gyakorisága egyre inkább fokozódik, és a kitolási szakaszban éri el a maximumát.
Amikor a fájások rendszeressé válnak, ajánlott a fájások között eltelt idő mérése. Ha a méhösszehúzódások gyakorisága már eléri az 5-7 percet, eljött az ideje a kórházba indulásnak. A már többször szült nők esetében akár már a 10 percenként megjelenő fájásoknál érdemes elindulni, mivel ők rövidebb tágulási szakaszra számíthatnak.
A fent leírtakon kívül a következő esetekben szükséges azonnal kórházba menni:
- a magzatvíz szivárgása (burokrepedés) esetén,
- vérzés esetén,
- a magzatmozgás csökkenése vagy megszűnése esetén.
Ha nem tudjuk eldönteni, hogy magzatvíz szivárog-e, szintén ajánlott bemenni vizsgálatra!
Gyakran előfordul, hogy a várandós anya a méhszájban a terhesség alatt fellelhető kocsonyás anyag, az ún. nyákdugó távozását észleli. Ez a jelenség a méhszáj érésével és az esetleges jóslófájások megjelenésével hozható összefüggésbe, ami a szülés megindulásának első jele lehet. A magzatburok spontán megrepedésével elfolyik a magzatvíz. Amennyiben a nyákdugó távozása a méhösszehúzódások megjelenése előtt történik meg, idő előtti burokrepedésről beszélünk. Ebben az esetben is javasolt mielőbb jelentkezni a szülőszobán, különösen akkor, ha a magzatvíz színe zöldes-barnás. Ritkán előfordul, hogy a nem rögzülő elöl fekvő koponya vagy far (magzati nagyrész) miatt a kizúduló magzatvíz előresodorja a köldökzsinórt. Ez veszélyt jelent a magzatra nézve, mivel a köldökzsinór összenyomódása miatt magzati oxigénhiány léphet fel. Ezért ilyen esetben azonnal mentőt kell hívni és mihamarabb a legközelebbi szülőszobára szállítani a várandóst.
A méh izomszövetének összehúzódása, vagyis a vajúdás fájdalommal jár. A fájdalom csillapítása gyógyszer adásával vagy alternatív módon történhet (lásd még: Fájdalomcsillapítás vajúdás és szülés közben). A légzőgyakorlatok, a masszázs, a testhelyzetek változtatása és a meleg fürdő vagy zuhanyozás segíthet enyhíteni a fájdalmat a vajúdás korai szakaszában. A fájdalom gyógyszeres enyhítésére többféle lehetőség áll rendelkezésre. Mindegyiknek megvannak ez előnyei és a hátrányai, ezért nem mindegy, hogy melyiket mikor – a vajúdás mely szakaszában – alkalmazzák. Ezek adása kizárólag orvosi utasításra történhet, azonban a szülő nő jelezheti igényét a szülészorvos felé.
A méhnyaknak körülbelül 10 cm szélesre kell kinyílnia ahhoz, hogy a magzat átjuthasson rajta. Ezt az állapotot nevezik eltűnt méhszájnak. Ezzel a vajúdás befejeződik, és kezdetét veszi a kitolási szakasz, amely során erős nyomásinger jelentkezik (lásd még: Szülés első szakasza).
Kitolási szakasz
A kitolási szakasz a méhnyak teljes kitágulásától a magzat születéséig tart. Ilyenkor érdemes kitapasztalni, hogy az anya számára mely testhelyzet (szülési pozíció) a legmegfelelőbb. Amikor a méhnyak teljesen kitágult, a magzat továbbhalad a szülőcsatornán a szeméremrés felé. A magzati koponya végbélre gyakorolt nyomása miatt az anya székelési ingert észlel. A méhösszehúzódások alkalmával az anya hasprés alkalmazásával segíti a magzat előrehaladását a szülőcsatornában.
Először szülőknél a kitolási szakasz akár 3 órán át is tarthat, a többször szülő nőknél ez az időtartam rövidebb. Amikor a magzati koponya készen áll arra, hogy megszülessen, az anya részéről az akaratlagos nyomási segítség abbahagyására és ezzel együtt pihegő légzés alkalmazására van szükség annak érdekében, hogy a magzati fej gyengéden és lassan születhessen meg. Ezzel a technikával kivédhetők a hüvelyi és gátsérülések, illetve a mértékük jelentősen csökkenthető.
A hüvely és a végbélnyílás közötti területen lévő bőr és izmok ugyan jól tágulnak és rugalmasak, mégis előfordulhat, hogy az orvos gátmetszést javasol a gátsérülés elkerülése vagy a szülés felgyorsítása érdekében. A vágás elvégzése előtt helyi érzéstelenítő injekció adásával zsibbasztják el az érintett területet (lásd még: Fájdalomcsillapítás vajúdás és szülés közben). A magzat megszületését követően a szülészorvos ellátja a gátmetszés sebét és az esetleges egyéb sérüléseket.
A magzat fejének megszületésével a szülő nőre háruló kemény munka java része véget ér. A magzat testének többi része általában a következő egy vagy két méhösszehúzódás során megszületik (lásd még: Szülés második szakasza).
Lepényi szakasz
A harmadik szakasz a magzat megszületése után kezdődik, és addig tart, amíg a méhlepény és a magzatburok a hüvelyen keresztül távozik.
A méhlepény megszületése élettani esetben a magzat megszületését követően 10-20 percen belül természetes módon, külső segítség nélkül (spontán) megtörténik. Bizonyos esetekben azonban szükség lehet a lepényi szakasz aktív vezetésére. Ebben az esetben a szülészorvos műfogásokkal és/vagy gyógyszeres kezeléssel segíti elő a méhlepény megszületését.
A lepény megszületését követően a szülészorvos ellenőrzi, hogy a lepény egészben távozott-e, esetleg visszamaradt-e lepényszövet a méhűrben. Ez utóbbi esetben a visszamaradt lepényszövet maradéktalan eltávolítására kerül sor a szövődmények elkerülése céljából.
Posztplacentáris szakasz
A posztplacentáris szakasz a lepény és a magzatburok megszületése után kezdődik, és az azt követő két órán keresztül tart. Ebben az időszakban alakulhatnak ki leggyakrabban komplikációk, ezért indokolt a szülő nő fokozott szülőszobai megfigyelése. Élettani esetben ilyenkor a méh összehúzódott állapotban van, és a vérzés mennyisége minimális (lásd még: Szülés utáni vérzés).
Nagyobb mennyiségű vérzés történhet a méh ellazulása (atónia uteri), a lepényrészek visszamaradása (kotiledo retencio) vagy a szülőcsatorna sérüléséből származó vérzés miatt. Bármelyik észlelése esetén a szülészorvos tisztázza a vérzés okát, és ellátja a szövődményt (lásd még: Szülés harmadik és negyedik szakasza).
Apás szülés
Manapság a szülések többsége az apa jelenlétében zajlik, ezt nevezzük apás szülésnek. Az apa aktív részese lehet a vajúdás bizonyos szakaszainak azáltal, hogy biztatja, segíti az anyát. A szülés után gyakran az apa vágja át a köldökzsinórt, ami meghatározó élményt jelent a szülők számára.
Aranyóra
Amennyiben a körülmények engedik, érdemes minél előbb ún. bőr-bőr kontaktust alkalmazni az újszülött és az anya között, vagyis a meztelen újszülöttet az anya csupasz mellkasára helyezni. Ezt nevezzük „aranyórának”, amelynek biztosítása az anya és újszülöttje számára fontos szerepet játszik az egymás iránti kötődés kialakulásában. Ennek az a jelentősége, hogy a bőrkontaktus hatására mind az anyában, mind az újszülöttben megindul egy bizonyos természetes hormon, az oxitocin elválasztása, amely a szülés utáni első órában sokkal intenzívebb. Az oxitocin elősegíti a tejelválasztás megindulását, serkenti a méhizom összehúzódását, és elősegíti az anya és gyermeke közötti lelki kötődés kialakulását.
Ideális esetben az újszülött a születésétől számított egy órán belül szopni kezd a szopóreflexnek köszönhetően, ami elősegíti az oxitocin termelődését. Az aranyóra leteltét követően vizsgálatra és rutinellátásra viszik az újszülöttet. Ennek során a neonatológus szakorvos elvégzi a rutinvizsgálatokat, amelyek közé a súlymérés, a testméretek meghatározása, valamint az orrjáratok, a nyelőcső és a végbélnyílás átjárhatóságának ellenőrzése (szondázása) tartozik. Leszívják az újszülött szájába vagy orrába került nyákot, megtörténik a köldök ellátása, valamint ezüst-acetát vagy nitrátoldat cseppentése az újszülött szemébe annak érdekében, hogy az anya esetleges gonorrhoeás fertőzése ne okozzon súlyos kötőhártya-gyulladást (lásd még: Újszülött szülőszobai ellátása).
