A kullancsok számos betegség kórokozóit terjeszthetik, ugyanakkor kellő tájékozódás és a kullancsok elleni hatékony védekezés révén biztonságossá tehető a természetjárás és a zöld környezetben való tartózkodás.
A kullancsok a fertőzést hordozó, vadon élő állatokból történő vérszívás során veszik fel a kórokozókat, majd azt köztesgazdaként (vektorként) – újabb vérszívás közben – az emberbe juttatják. Az állatról emberre is terjedő fertőzéseket zoonózisnak nevezzük.
Lásd még: Kullancs által okozott betegségek
A kullancsokról
Világszerte közel 700 kullancsfaj ismert. Az embert érő csípésekért hazánkban jellemzően a közönséges kullancs (Ixodes ricinus) felelős. A kifejlett nőstény vérrel teleszívott állapotban a ricinus magjához hasonló méretűre duzzad, erről kapta latin elnevezését (Ixodes ricinus).
A kullancsok elsősorban a lombhullató erdők aljnövényzetében élnek, de előfordulhatnak a bokrokon is. Megbújhatnak továbbá vizes területeken, nádasokban és a szántóföldi növények között, de városi parkokban, kertvárosokban, családi házak kertjeiben is. Március végétől késő őszig aktívak. A szemmel rendelkező, látó kullancsok a fűszálak végének árnyékos oldaláról lesik az arra járó áldozatukat, és alulról másznak fel rá. A szemmel nem rendelkező, vak kullancsok a bokrok leveleinek árnyékos oldaláról, felülről támadnak.
A kullancsok előfordulása nyomon követhető az évente frissülő kullancstérképen. A kullancsok főként az erdei élőhelyeken találhatók meg, így eloszlásuk területi jellegzetességet mutat. Magyarországon a fővárosban, valamint Pest, Nógrád, Vas, Zala és Somogy megyében fordulnak elő a legnagyobb arányban. Mindig tájékozódjunk arról, hogy mit ábrázol a térkép: a kullancs elterjedtséget, a kórokozóval való fertőzöttségét vagy a dokumentált megbetegedéseket. Ahol több a kullancs, ott több megbetegedés fordulhat elő.
Mit tehet kullancscsípés esetén?
A kullancs eltávolítása során nem szabad zsírral vagy olajjal lekenni az állatot, mert ennek hatására az fuldokolni kezdhet, és fertőző nyálat üríthet az áldozatába. A kullancsot fontos minél hamarabb eltávolítani, mivel a kórokozók átvitelének esélye ez eltelt idővel nő. A szakszerű eltávolítás eszköze a gyógyszertárban kapható kullancseltávolító kanál, amely gyötrés- és fertőzésveszély-mentesen távolítja el a vérszívót. Ha nem áll rendelkezésünkre kanál, csipesszel, de szükség esetén cérnával vagy akár körömmel is eltávolítható a kullancs. Bármilyen módszert is használjunk, a kullancsot a bőrhöz legközelebb eső részén fogjuk meg, az utótestét ne nyomjuk össze. Az eltávolítás után keletkező sebet szappanos vízzel ajánlott leöblíteni. A bőrben maradó, apró, visszahajló horgocskákkal rögzült szájszerv nem jelent fertőzésveszélyt, idővel magától kilökődik a bőrből. Célszerű feljegyezni a befúródott kullancs helyét és eltávolításának idejét, és betegségtünetek esetleges megjelenésekor tájékoztatni arról a háziorvost.
Gyógyszertárban kapható teszttel ellenőrizhető, hogy a testből eltávolított kullancs hordoz-e kórokozót. A kullancsteszt megbízható információt nyújt arról, hogy a bőrből eltávolított kullancsban volt-e Lyme-kórt okozó baktérium. A pozitív teszteredmény nem jelenti feltétlenül azt, hogy a csípést elszenvedett személy megfertőződött. A teszt az egyéb adatokkal, tünetekkel, panaszokkal és laboratóriumi eredményekkel együtt értékelve kiegészítő információt nyújthat a kezelőorvosnak a kórisme felállításához és az esetleges kezelés szükségességének eldöntéséhez. Fontos tudni, hogy a Lyme-kór gyanúja esetén túl korán elvégzett laboratóriumi vizsgálat álnegatív eredményt adhat. Ez azt jelenti, hogy bár a teszt eredménye nem igazol fertőzést, ugyanakkor az mégis jelen van a szervezetben. A kullancscsípést követően ugyanis legalább két hónapnak el kell telnie ahhoz, hogy a szervezet immunrendszere áthangolódjon, és jelezze a vérvizsgálati tesztekben a pozitivitást.
A kullancs által okozott betegségek megelőzése
A vírusos agyvelőgyulladás és agyhártyagyulladás megelőzése a kullancsok elleni védekezéssel és tavaszi hónapokban beadott védőoltással történhet (ld. még Ajánlott felnőttkori védőoltások). Az immunizálást 3 évenként ismételni kell.
Minden természetbe történő indulást megelőzően ajánlott gyógyszertárban kapható, bőrre felvihető, dietil-toluamid (DEET), pikaridin vagy etil-butil-acetil-aminopropionát hatóanyagú kullancsriasztó készítményt használni. Kirándulások alkalmával vagy kerti munka végzése közben javasolt a nadrág szárának zokniba vagy bakancsba húzása és a felsőruházat nadrágba tűrése, zárt ruházat viselése. Lehetőleg ne a reggeli és az esti órákban történjen a természetjárás, mivel a kullancsok ezekben a napszakokban a legaktívabbak. Kerülendők a dús aljnövényzettel borított erdős, bokros területek. A természetben történő kirándulás során és azt követően is 1-1,5 óránként tanácsos tetőtől talpig terjedő kullancsvizitet tartani és a levetett ruhát is átvizsgálni. Nem ajánlott a táborozás kullancsok által fertőzött területeken, például vadetetők, vaditatók és vadpihenők környékén. Vadállatok nyúzása, szőrme- és húsfeldolgozás során védőkesztyű használata javasolt. Frissen fejt tejet ne fogyasszunk, előbb mindig forraljuk fel.
Lakóházak kertjeiben és városi parkokban ajánlott a rendszeres fűnyírás, az aljnövényzet és a bokrok metszése, valamint az avar gyakori összegyűjtése. Az így kialakított, kevésbé nedves mikroklíma nem kedvez a kiszáradásra érzékeny kullancsok számára, amelyek kisebb eséllyel lelnek táplálékra a ritkított aljnövényzetben. Mivel a kutyák nagy mennyiségben hurcolhatnak be kullancsokat a lakott területekre, fontos az ebek kullancscsípéssel szembeni védelme is (impregnált nyakörv, aeroszol, spot-on készítményekkel stb.).
Mikor forduljon orvoshoz?
Ha a csípés helyén legalább 5 cm átmérőjű vöröses vagy kékeslilás bőrpír jelentkezik, azonnal forduljon háziorvosához, aki az összes információ gondos mérlegelése alapján állítja fel a kórismét. Ha bőrpír nem jelentkezett, de a kullancscsípés utáni néhány hétben egyéb tüneteket (pl. láz, fejfájás, izom- és ízületi fájdalom stb.) észlel, szintén forduljon orvosához. A szakember szükség esetén laboratóriumi vérvizsgálatot kezdeményez és előírja a megfelelő kezelést.
Ha szívdobogásérzés, bénulás, nehézlégzés vagy súlyos fejfájás jelentkezik, mielőbb keresse fel a területileg illetékes sürgősségi ügyeletet vagy hívja a 112-t, és kérjen mentőt!
