Az azbesztózis – a tüdőszövetnek az azbesztpor belégzése miatt létrejövő, kiterjedt hegesedése – az ún. foglalkozási tüdőbetegségek körébe tartozó megbetegedés.
Foglalkozási tüdőbetegségnek nevezzük a munka közben belélegzett ártalmas részecskék, por, pára vagy gáz okozta megbetegedéseket.
Az azbeszt a kalciumot, magnéziumot és/vagy vasat tartalmazó rostos szilikátok gyűjtőneve. A jelenleg érvényes miniszteri rendelet értelmében tilos olyan tevékenységek folytatása, amelyek során a munkavállalók az azbeszt kitermelése, valamint az azbeszttermékek vagy a szándékosan hozzáadott azbesztrostokat tartalmazó termékek előállítása és feldolgozása során azbesztrostoknak vannak kitéve.
Ezalól kivételt képez a bontásból és azbesztmentesítésből származó termékek kezelése és ártalmatlanítása, ami továbbra is jelentős azbesztkitettséggel jár az épületbontással foglalkozó dolgozók körében. Az azbeszttel való találkozás egészségre gyakorolt káros hatásai évtizedek alatt alakulnak ki, ezért a korábban végzett, azbeszttel kapcsolatos munkatevékenységek egészségügyi hatása még ma is érezhető.
Az azbesztózis főbb tünetei
Az azbesztózis kezdetben kifejezetten tünetszegény. A kórfolyamat előrehaladásával azonban fáradékonyság és egyre inkább fokozódó nehézlégzés alakulhat ki, később köhögés, köpetürítés tapasztalható. Ugyan nem minden esetben jelenik meg, de jellegzetes, viszonylag korán megjelenő tünet a kéz ujjvégeinek megvastagodásával járó ún. dobverőujj.
Mikor forduljon orvoshoz?
Amennyiben az azbesztózis fentebb leírt tüneteit észleli, és korábban azbesztkitettséggel együtt járó munkát végzett, keresse fel háziorvosát, aki szükség esetén tüdőgyógyászati kivizsgálásra irányítja.
Az azbesztózis kiváltó okai
A tüdőszövetbe jutó azbesztrészecskék a tüdő folyamatos hegesedését idézik elő. A belélegzett azbesztszálak esetenként folyadékfelszaporodást okozhatnak a mellhártya két lemeze között található mellhártyaüregben.
Az azbesztet kiterjedten használták a hajó- és járműgyártásban, az erőművekben, az építőiparban, valamint védőruházatok alapanyagaként is. Az ezekben az iparágakban dolgozók különösen veszélyeztetettek voltak az azbesztózis kialakulása szempontjából.
Mivel Magyarországon az azbeszt használatát jogszabály tiltja, napjainkban már csak azok a dolgozók érintkezhetnek azbeszttel, akik az azbeszttel szigetelt épületek és csővezetékek bontásában működnek közre. Különösen veszélyeztetettek közöttük a dohányosok.
Az azbesztózis lehetséges szövődményei
A tüdő szerkezeti átépülésének következményeként a tüdőerekben megnövekszik a vérnyomás, aminek következményeként a jobb kamra idült elégtelensége alakulhat ki. Az azbesztnek való kitettség mértékével összefüggően, húsz-harminc év elteltével mellhártyadaganat (mesothelioma) vagy tüdőrák alakulhat ki. Az azbeszt a hashártyán is okozhat daganatot (peritoneális mesothelioma), és egyéb szervek – a gége, a gyomor, a méh, a petefészek és az emlő – daganatos megbetegedéseit is előidézheti.
Az azbesztózis diagnosztizálása
Az azbesztózis kórisméjének megállapítása a beteg kórtörténetének felvételével és a korábbi azbesztkitettség megállapításával kezdődik. Ezt követi a fizikális vizsgálat, amely során hallgatózáskor a tüdőgyógyász kóros zörejeket hall a tüdő felett. Majd légzésfunkciós vizsgálattal (spirometria) megmérik a tüdő térfogatát, a légzés minőségét, valamint ellenőrzik a gázcsere és a keringés állapotát. A kivizsgálás részét képezi továbbá a mellkas röntgenvizsgálata.
Az ún. hörgőmosás (bronchoalveoláris lavázs) a mosófolyadékban lévő azbeszttestek vagy azbesztrostok észlelése révén segítheti a kórisme felállítását. Fontos feladat az azbesztózisnak a mellhártyadaganattól való elkülönítése – ez a mellhártyából vastag tűvel nyert szövetminta (biopszia) mikroszkópos vizsgálatával történik.
Az azbesztózis kezelése
Elsődleges teendő a beteg azbesztkitettségének megszüntetése. Az azbesztózisnak nem létezik oki kezelése. A betegség kezelése a tünetek csökkentéséből, a kialakuló légzési, illetve keringési elégtelenség, valamint az esetleg meglévő társbetegségek megfelelő ellátásából áll.
Amennyiben a betegség következtében csökken a vér oxigénellátottsága, légzéstámogatás válhat szükségessé, amely nemcsak kórházi osztályos körülmények között, hanem a beteg otthonában is alkalmazható. Az oxigénkészülék otthoni használatát tüdőgyógyász szakorvos vagy szakorvosi javaslat alapján a háziorvos írhatja fel.
A súlyos, krónikus tüdőbetegségben szenvedő beteg tüneteinek enyhítését, a korlátozottságából eredő hátrányok csökkentését és életminőségének javítását hivatott elősegíteni az ún. tüdőgyógyászati rehabilitációs program, amely a tüdőgyógyászati centrumokban érhető el.
Mit tehet azbesztózis esetén?
Amennyiben azbesztózisban szenved, a legfontosabb, amit tehet az állapotromlás megakadályozása érdekében, hogy haladéktalanul abbahagyja a dohányzást. A leszokáshoz segítséget kérhet az ellátást végző egészségügyi intézményben, illetve a háziorvostól is.
Az azbesztózis hajlamosíthatja a szervezetet a légúti fertőzésekre, ezért fontos, hogy jelentkezzen háziorvosánál, és oltassa be magát influenza, illetve a Pneumococcus baktérium okozta tüdőgyulladás ellen. Mivel az azbesztózis krónikus betegség, rendszeres orvosi ellenőrzésen kell részt vennie.
Az azbesztózis megelőzése
Az azbesztózis kialakulásának megelőzése egyrészt műszaki jellegű intézkedésekkel – például az azbeszt veszélytelen anyaggal való helyettesítésével, korszerű technológiák alkalmazásával, zárt hulladékkezeléssel stb. –, másrészt az azbesztkitettséggel járó munkahelyeken dolgozó foglalkoztatottak időszakos alkalmassági orvosi vizsgálatával történik.
Rendkívül fontos a dohányzás mellőzése, illetve abbahagyása, mivel az azbesztkitettség melletti dohányzás sokszorosára emeli a tüdőrák kialakulásának kockázatát.
Jogszabályi háttér
-
12/2006. (III. 23.) EüM-rendelet az azbeszttel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről
-
41/2000. EüM–KöM együttes rendelet az egyes veszélyes anyagokkal, illetve veszélyes készítményekkel kapcsolatos egyes tevékenységek korlátozásáról
