egeszsegvonal logonnk logo szurkearnyalatos

1812 gomb

eeszt gomb

eeszt gomb

A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (hiperkinetikus zavar) az egyik leggyakoribb gyermek- és serdülőkori viselkedési zavar, ami jellemzően koncentrációs nehézségekből, a figyelem hiányából és/vagy a folytonos mozgolódásból (hiperkinézis), illetve impulzív tünetek megjelenéséből állhat. 

 

A betegségre gyakran hivatkoznak az angol nevének rövidítésével: ADHD (attention-deficit hyperactivity disorder).

 

Az ADHD főbb tünetei

A betegség jellemző tünetei két csoportra oszthatók: az egyik csoportba a figyelemzavarral kapcsolatos figyelmetlenség jelei tartoznak, a másik csoportba a túlmozgékonysággal (hiperaktivitással) és impulzivitással (hirtelen, meggondolás nélküli cselekvéssel) kapcsolatos tünetek.

 

A figyelemzavar vezető tünetei:

 

  • a gyermek gyakran nem figyel a részletekre, vagy gondatlanságból hibákat vét az iskolai és egyéb tevékenységben;
  • a külső ingerek könnyen elvonják a figyelmét;
  • nehézséget jelent számára az odafigyelés a feladat- vagy játéktevékenységen belül;
  • gyakran úgy tűnik, hogy nem figyel, amikor beszélnek hozzá;
  • gyakran nem követi az utasításokat, vagy elmarad az iskolai és egyéb feladatok, kötelességek befejezésében;
  • nehézségei vannak a feladatok és a tevékenységek megszervezésével;
  • elkerüli, nem szereti vagy ellenáll annak, hogy olyan feladatokban vegyen részt, amelyek tartós erőfeszítést igényelnek (iskolában vagy otthon);
  • gyakran elveszít dolgokat (játékokat, iskolai felszerelést);
  • a napi tevékenységek végzésében gyakran feledékeny.

 

A túlmozgékonyság és az impulzivitás vezető tünetei:

 

  • a gyermek gyakran babrál, izeg-mozog, fészkelődik ülés közben;
  • nehézséget okoz számára az egy helyben maradás – pl. gyakran elhagyja a helyét az osztályban vagy olyan helyzetekben, amikor elvárt az ülve maradás;
  • gyakran rohangál, ugrál vagy mászik olyan helyzetekben, amikor az nem helyénvaló;
  • nehézséget jelent számára a csendes, nyugodt játéktevékenység vagy az abban való részvétel;
  • gyakran túl sokat beszél;
  • gyakran kimondja a választ, mielőtt a kérdés befejeződött volna;
  • gyakran nehézséget okoz számára a várakozás;
  • gyakran félbeszakít másokat, például beszélgetéseket vagy játékokat.

 

Mikor forduljon orvoshoz?

A gyermekek esetében sokszor előfordulnak a fenti tünetek, melyek hátterében az ADHD mellett számos egyéb ok is állhat. Ha a figyelemzavarra vagy túlmozgásra utaló tünetek olyan súlyosak, amelyek hátráltatják vagy zavarják a gyermek tanulását, szociális kapcsolatait, akkor mindenképpen szakember segítségét kell kérni.

 

Ha a gyermeket a fenti problémák zavarják a mindennapi életben és tevékenységekben, gyermekorvos segítségét kell kérni, aki gondoskodik a megfelelő szakemberhez vagy intézethez történő beutalásról.

 

Az ADHD lehetséges okai

Az ADHD-t kiváltó okokat az orvostudomány jelenleg nem ismeri. A megfigyelhető családi halmozódás miatt feltételezhetően genetikai hajlam és környezeti hatások együttesen vezethetnek a kialakulásához. Fiúk esetében az előfordulás sokkal gyakoribb.

 

A környezeti tényezők esetében az alábbiak jelenthetnek fokozott kockázatot:

 

  • környezeti ólomterhelés,
  • anyai alkoholfogyasztás terhesség alatt,
  • anyai dohányzás terhesség alatt,
  • terhességi és szülés alatti szövődmények (pl. koraszülöttség, alacsony születési súly),
  • pszichoszociális tényezők (pl. hátrányos társadalmi helyzet).

 

Az ADHD diagnosztizálása

Az ADHD diagnózisa elsősorban a tünetek és panaszok alapos felmérésével, értékelésével és a gyermek megfigyelésével történik. Emellett figyelembe kell venni a szülőktől és a pedagógusoktól kapott információkat, visszajelzéseket is. A gyermek kivizsgálását és későbbi kezelését egészségügyi szakemberekből álló csapat végzi, amelyben megtalálható:

 

  • gyermekpszichiáter,
  • gyógypedagógus,
  • logopédus,
  • pszichológus,
  • konduktor, mozgásfejlesztő.

 

A kivizsgálás és a diagnózis felállítása szigorú követelményrendszer alapján történik. A diagnózis felállításának feltétele, hogy az első tünetek már 7 éves kor előtt megjelenjenek. A legtöbb esetben ezek már 5 éves kor előtt, sőt gyakran már 2 éves kor előtt jelentős problémát okoznak a gyermeknek és a szülőknek egyaránt.

 

Az ADHD diagnózisára felnőttkorban is van lehetőség, ha a kivizsgálás gyermekkorban elmaradt. Ilyen esetekben is feltétel, hogy a panaszok és a tünetek gyerekkorban kezdődjenek.

 

Az ADHD kezelése

Sokféle kezelés segíthet a betegséggel küzdők tüneteinek enyhítésében. Vannak gyógyszeres és nem-gyógyszeres terápiás lehetőségek, illetve kombinációjukkal sokszor nagyobb sikereket érnek el, mint külön-külön.

 

Fontos hangsúlyozni, hogy nincsen egységes, mindenkire alkalmazható kezelési stratégia, azt mindig a gyermek igényeire kell szabni, a szülők és a tágabb társas környezet bevonásával. Mindegyik kezelési stratégia esetében szükséges a szülők beleegyezése az előzetes, mindenre kiterjedő tájékoztatás mellett.

 

Gyógyszeres terápia esetében bizonyos serkentő hatású szereket (stimulánsokat) adnak, hogy fokozzák az olyan agyi területek aktivitását, amelyek az ADHD-ban gátoltak vagy alulműködést mutatnak. Emellett lehetőség van a kezelés kiegészítésére szorongásoldó és hangulatzavarokat ellensúlyozó szerekkel, ha az ADHD mellé hangulatzavar is társul.

 

A nem-gyógyszeres terápia igen sokrétű lehet:

 

KULCSSZAVAK
hiperaktivitás  |   figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar  |   ADHD  |   hiperkinetikus zavar  |   impulzivitás  |   figyelmetlenség  |   figyelemhiány
1812 nagy gomb

KOLLÉGÁINK SEGÍTENEK

Hívja az EGÉSZSÉGVONALAT!

EGYÜTTMŰKÖDŐ PARTNERÜNK

bm

 

sz2020 also infoblokk

Mentés
Sütik testreszabása
A többi weblaphoz hasonlóan mi is sütiket használunk a weblap teljesítményének fokozására, amennyiben ezeket visszautasítja az oldal működése bizonytalanná válhat!
Mindent elfogad
Mindent visszautasít
További információk
Analytics
Az adatok elemzésére használt eszközök egy webhely hatékonyságának mérésére és működésének megértésére.
Google Analytics
Elfogad
Visszautasít