Ájulás

Az ájulás (syncope, collapsus) hirtelen jelentkező, rövid ideig – általában néhány másodpercig – tartó eszméletvesztés, amelyből az érintett személy az esetek többségében vízszintes helyzetbe kerülve spontán magához tér vagy könnyen ébreszthető.

Az ájulás az agy több mint 8 másodpercig tartó, átmeneti vérellátási zavara miatt következik be, mivel a keringő vér mennyisége és az erek befogadóképessége között aránytalanság lép fel. Amennyiben az agyi vérkeringés nem áll helyre, az eszméletvesztés tartóssá válik, és az agy működési zavara miatt hosszabb ideig fennálló, alvásra emlékeztető (hypnoid) tudatzavar áll be.

Az ájulás főbb tünetei

A beteg bőre sápadt és hideg verítékes, pulzusa szapora. Hirtelen elvágódás következik be néhány másodpercig tartó eszméletvesztéssel vagy eszméletvesztés nélkül. Az ájulással járó globális agyi oxigénhiányos állapot (hypoxia) izomrángásokhoz is vezethet, amit könnyű összetéveszteni a görccsel (ld. még görcsroham).

A presyncope megnevezés olyan állapotra utal, amelyben a betegek úgy érzik, hogy az ájulás közeleg, rögtön bekövetkezik.

Az ájulás beharangozó tünetei (prodróma) az alábbiak lehetnek:

• ásítozás;
• szédülés;
• elsápadás;
• verejtékezés;
• remegés;
• émelygés, hányinger, hányás;
• gyengeség;
• látás- és hallászavar;
• imbolygás;
• az ájulás konkrét előérzete.

Klinikai megjelenési formái szerint az ájulás az alábbi főbb típusokra osztható:

• Idegi természetű (neurálisan mediált vagy reflex) ájulás: rendszerint érzelmi stresszre adott válaszként lép fel, az esetek 70 százaléka ebbe a csoportba tartozik:

• • nincs szívbetegség a kórelőzményben;
  • hosszú kórelőzmény: az ájulás visszatérően, de nem túl gyakran jelentkezik hosszú évek során;
  • a rosszullétet kellemetlen látvány, hang, szag vagy fájdalom idézi elő;
  • étkezés után jelentkezik;
  • a fej fordítása vagy a nyak szorítása provokálja;
  • terhelés után jelentkezik.

• Ortosztatikus hypotensio (ld. még alacsony vérnyomás):

• • közvetlenül felegyenesedés után, vagy hosszabb-rövidebb ideig tartó állást követően jelentkezik;
  • vérnyomásesést provokáló gyógyszer indításával vagy dózisának növelésével függ össze;
  • ismert idegbántalomhoz, például Parkinson-szindrómához társul (ld. még Parkinson-kór).

• Szíveredetű ájulás:

• • ismert strukturális szívbetegséghez társul: balkamrai obstrukció, súlyos aortabillentyű-szűkület, tüdőembólia;
  • terhelés során jelentkezik;
  • fekvő helyzetben lép fel, szívdobogásérzés (palpitáció) előzi meg vagy mellkasi fájdalom kíséri;
  • a hirtelen szívhalál családi halmozódást mutat.

Az ájulási testhelyzet fontos információt jelent a kiváltó okra vonatkozóan. Álló helyzetben fellépő rosszullét jellemzi a közönséges ájulást (vasovagalis syncope), illetve az ortosztatikus hypotensiót, ezzel szemben a fekvő helyzetben jelentkező ájulást nagy valószínűséggel szívbetegség (például aritmia) okozza.

Mikor forduljon orvoshoz?

Mindig komolyan kell venni az ájulást, főként, ha rövid időn belül többször előfordul. Ilyen esetben forduljon háziorvosához az előidéző ok tisztázása érdekében, mivel az ájulás akár súlyos betegség, rendszerint szívbetegség előjele is lehet. Szervi, strukturális szívbetegség megléte esetén az ájulás a hirtelen szívhalál bevezető tüneteként jelentkezhet!

Ha a környezetében lévő ájult ember állapota nem javul érezhető mértékben egy-két percen belül, azonnal hívja a 112-t, és kérjen mentőt!

Ha a beteg állapota tovább romlik és elveszti a tudatát, mentőhívást követően kísérje figyelemmel a légzését. Amennyiben a beteg légzése leállt, kezdje meg haladéktalanul az újraélesztést (ld. még Elsősegélynyújtás alapjai)!

Ha az ájulást nehézlégzés vagy görcsök, nyelészavar, kettős látás, bénulás, izomgyengeség kíséri, szintén azonnal hívja a 112-t, és kérjen mentőt!

Az ájulás kiváltó okai

Az ájuláskor bekövetkező rövid ideig tartó tudatvesztés oka az agyi keringés átmeneti csökkenése vagy leállása, ami legtöbbször a vérnyomás hirtelen esése kapcsán alakul ki. Legalább 50 Hgmm alá kell csökkennie a vérnyomásnak ahhoz, hogy az agyi keringést számottevően befolyásolja.

Az ájulás hátterében az alábbi kiváltó okok állhatnak:

• A keringő vér mennyisége nem csökken, de a reflexes úton kitágult erekben pang a vér, és nem jut el a szívhez. Kiválthatja ijedtség, fájdalom, hosszú állás (például ünnepségen) vagy undor.

• Vérzés, sérülés, hányás, hasmenés miatt bekövetkező folyadékvesztés esetén csökken a vér mennyisége.

• Fertőző betegségben a kórokozóra adott válaszreakcióként értágulat alakulhat ki, aminek következtében keringési zavar lép fel. Súlyos, azonnali orvosi ellátást igénylő állapot.

• Szív- és érrendszeri megbetegedés: szívritmuszavar, szívelégtelenség, nyaki verőér szűkülete, átmeneti agyi vérellátási zavar (TIA).

• Hirtelen növő serdülőknél túlfeszítettség, izgalom vagy hőség hatására következhet be ájulás.

• Álló helyzetben kialakuló, az agyi vérnyomás csökkenéséhez és ájuláshoz vezető hirtelen vérnyomásesés (ortosztatikus hipotenzió), amelyet vérnyomáscsökkentő, vízhajtó gyógyszerek okozhatnak. Hirtelen felállás hatására a nehézségi erő következtében a vér nagy része a láb vénáiba és az alsó testfélbe kerül, emiatt kevesebb vér áramlik vissza a szívbe, és az kevesebb vért pumpál ki.

• Anyagcsere-betegségek esetében a vércukorszint ingadozása, a pajzsmirigy és mellékpajzsmirigy csökkent működése ájulást okozhat.

• Főként túlsúlyos, dohányzó, tüdőtágulatban szenvedő férfiak esetében a köhögés vagy nevetés vérnyomáscsökkenést válthat ki, amelyet szédülés, gyengeség vagy eszméletvesztés is kísérhet.

• Bizonyos pszichés állapotok (érzelmi megterhelés, félelem, fájdalom) hatására is kialakulhat az ájulás.

• A fej vagy nyak hirtelen mozdításakor, túl szoros öltözet (ingnyak, nyakkendő, magas nyakú pulóver) viselésekor fellépő, rövid ideig tartó ájulást a nyaki erekben található, vérnyomást szabályozó receptorok túlérzékenysége (hyperaesthesia) okozza. A fej helyzetének megváltozásakor, illetve a viselet lazításakor az állapot magától rendeződik.

• Nyaki borda megléte esetén nyújtózkodáskor alakulhat ki ájulás, mivel a borda elszorítja a verőeret, ami az agyat látja el friss vérrel.

Az ájulás szövődményei

Az ájulások döntő hányada jóindulatú és vízszintes testhelyzetben spontán visszafejlődik. Ugyanakkor a hirtelen bekövetkező tónusvesztésből különféle megbetegedések alakulhatnak ki főként idős emberek esetében, illetve baleset történhet veszélyes munkavégzés vagy járművezetés közben.

Az ájulás diagnosztizálása

Az alapvizsgálatok során a kórelőzmény, a klinikai tünetek, a fizikális vizsgálat, a fekvő, ülő és álló testhelyzetben mindkét karon végzett vérnyomásmérés (Schellong-teszt), valamint a nyugalmi 12 elvezetéses EKG-leletek alapján állítható fel a biztos kórisme. Ilyen esetben nincs szükség további kivizsgálására, a nyert eredmények alapján megtervezhető és végrehajtható, kivitelezhető a kezelési stratégia. Gyakoribb azonban, hogy az alapvizsgálatok csupán feltételes diagnózist nyújtanak, amelyet további irányított speciális vizsgálati módszerekkel kell alátámasztani.

Ha az alapvizsgálatokkal nem sikerül tisztázni az ájulás okát, részletes kardiológiai kivizsgálás szükséges. Ennek során a szív ultrahangvizsgálata (echo­kardiográfia) és terheléses vizsgálatai, szükség esetén 24-48 órás ambuláns Holter EKG-, illetve hosszabb idejű eseményrögzítő EKG-monitorozás, valamint a szív klinikai, elektrofiziológiai vizsgálata történik. Amennyiben kizárható az aritmia és a szervi szívbetegség lehetősége, ismétlődő vagy súlyos tünetekkel járó esetekben az idegi eredetű ájulás irányában folytatódik a kivizsgálás. Az ún. head-up tilt table teszt (HUTT) billenőasztalon történő terheléses vizsgálatot jelent, amelynek során szimulálják az ájulás kialakulásának körülményeit, klinikailag kontrollált rosszullétet provokálva. Mindemellett a nyaki ütőér masszírozása (carotis sinus masszázs) folyamatos EKG-ellenőrzés mellett, beültethető eseményrögzítő (loop recorder) és egyéb vizsgálati módszerek alkalmazása is szükségessé válhat.

Fekvőbeteg-szakellátás keretében történő kivizsgálás javasolt jelentős szívbetegség megléte vagy gyanúja esetén, vagy ha az EKG ritmuszavarra utaló eltérést mutat, vagy az ájulás terhelés alatt lépett fel, vagy súlyos sérülést okozott, illetve amennyiben a családi kórtörténetben hirtelen szívhalál szerepel.

Az ájulás kezelése

Az ájulás kezelése – számos kóroki tényezőjének megfelelően – összetett és többirányú. A kezelési stratégia megválasztásának két fő szempontja az ájulás visszatérésének kivédése és a halálozási kockázat csökkentése.

Az ortosztatikus alacsony vérnyomással összefüggő ájulást minden esetben kezelni kell. Számos esetben elégséges a páciens társbetegségei miatt rendelt gyógyszeres kezelés módosítása.

Fekvőbeteg-szakellátás keretében kezelendő az ájulást elszenvedett beteg, amennyiben:

• szívritmuszavar okozta az ájulást,
• a vérellátás csökkenése (ischaemia) vagy mellkasi fájdalom esetén lép fel ájulás;
• strukturális szív- vagy szív-tüdőbetegség esetén lép fel ájulás;
• stroke vagy gócos neurológiai elváltozás esetén;
• szívműködést gátló (cardioinhibitor) típusú, idegi természetű syncope esetén pacemaker beültetését tervezik.

Mit tehet ájulás esetén?

Amennyiben közelgő ájulás jeleit (ld. feljebb) tapasztalja, mielőbb üljön vagy feküdjön le. Utóbbi esetben emelje fel és támassza meg a lábait.

Ha a környezetében bárki elájul, fektesse a hátára a bajbajutottat. Ha az illető hason fekszik és ingerekre nem reagál, fektesse a hátára. Ha nincs kizáró sérülés és a légzése megfelelő, lábait emelje a szív szintje fölé, úgy, hogy a sarkai kb. 30 cm-re legyenek a talaj felett. Támaszték hiányában a sérült sarkai a segélynyújtó vállára tehetők. Biztosítson kellő mennyiségű friss levegőt, ne állják szorosan körül a beteget. Ha a bajbajutott esés következtében sérülést szenvedett, csillapítsa a vérzést és hívjon orvost. Ha a beteg állapota rendeződött, nyugtassa meg, lassan és óvatosan ültesse fel. Az ájulásból feleszmélő személynek nem szabad hirtelen felkelni, mert ismét elájulhat.

Az ájulás megelőzése

Az ismerten újra és újra elájuló embert nem szabad magára hagyni. Egyéb (enyhébb) esetben az ájulás megelőzhető az agyi vérellátást előnyösen befolyásoló fekhely kialakításával és a gyógyszerelés felülvizsgálatával.

A „közönséges ájulás” előfordulása kivédhető néhány alapvető életmódbeli szabály követésével. Ajánlott a rendszeres mérsékelt testedzés, például az ún. „tilt tréning”: fokozatosan növekvő időtartamú, álló testhelyzetű támaszkodási gyakorlat, amelyet naponta két alkalommal 15–30 percig ajánlott végezni. Fontos továbbá a kiszáradás megelőzése fokozott folyadék- és sóbevitellel, valamint a kiváltó és hajlamosító tényezők (hosszas ácsorgás, zsúfolt-meleg környezet stb.) kerülése.

Az ortosztatikus alacsony vérnyomás kivédhető leüléssel, ami növeli a perifériás ellenállást, és annak révén a vérnyomást is. Hordozható tábori szék segítségével a megszédülő beteg gyorsan ülő helyzetet foglalhat el, kivédve ezzel az ájulást. További vérnyomásemelő manőver a lábkeresztezés, leguggolás és karnyújtás. Hasznosak lehetnek a rendszeres láb- és hasizomzat-erősítő gyakorlatok (pl. úszás). A keringőtérfogat növelése fokozott folyadék-, illetve sóbevitellel érhető el, valamint emelt fejvégű ágyban alvással. Félliternyi víz elfogyasztását követően, már öt perc elteltével mérhető módon csökken az ortosztatikus hipotenziós hajlam. Javasolt továbbá a reggeli, ébredést követő és felegyenesedést megelőző félliternyi folyadékfogyasztás, viszont az esti lefekvés előtti folyadékbevitel kerülendő. Napközben gyakori kismennyiségű étkezés ajánlott. A vénás raktározás okozta relatív volumenvesztés elasztikus harisnyanadrág viselésével csökkenthető.

Az ájulás gyermek- és időskorban, várandósság idején

A gyermekkori ájulásokat gyakran a hirtelen ijedtség vagy elesés miatti fájdalom válja ki – sápadt, légvétel nélküli (apnoés) roham –, amikor a gyermek elernyed, eszméletét veszti, megmerevedik és akár görcsök is jelentkezhetnek. Okozhatja perceken át tartó hüppögés is, aminek hatására a légzés felületessé válik, a gyermek elkékül, tudata beszűkül, néha eszméletvesztés, görcs is felléphet (hüppögéses syncope). Ilyen esetben az erős inger (arc hideg vízzel történő lemosása, vagy arcra történő ráfújás) alkalmazása segíthet.

Az ortosztatikus alacsony vérnyomásban szenvedő idős betegek ájulásai kiszűrhetők a szedett gyógyszerek felülvizsgálatával, szükség esetén a gyógyszerelés átállításával.

Várandósság idején, előrehaladott terhességben előfordulhat ún. hanyatt fekvéses vérnyomáscsökkenés. Ennek oka, hogy a megnövekedett méh nagyeret nyom össze, aminek hatására csökken a szív vénás telődése. Oldalfekvéssel a panaszok megszűnnek, illetve az állapot megelőzhető.