A bőrkiütés (exanthema) az egyik leggyakoribb bőrgyógyászati tünet, amelyet számos betegség okozhat kortól és nemtől függetlenül. A kiütés a kiváltó októl függően jelentkezhet kisebb bőrfelületen vagy az egész testre kiterjedően is.
A bőrkiütések jelentkezhetnek önálló bőrbetegségként vagy lehetnek belgyógyászati betegségek tünetei. A kiváltó ok lehet a szervezet valamely általános betegsége vagy fertőzés is.
A bőr felületes megbetegedései
A bőr felületes, kiütéssel kísért megbetegedései az alábbiak:
Lichen ruber planus: viszkető bőrbetegség, amely apró, elkülönült, lilás kiütésekkel indul, amelyekből idővel nagyobb, érdes felszínű, hámló plakkok fejlődnek ki, és több hónapon át fennállnak. Főként a szájban, a törzsön, a csuklók belső oldalán, a lábszárakon, a nemi szerveken, ritkán az arcon jelenik meg. A fejtetőn is kialakulhat, kopasz foltot hagyva maga után.
Rózsahámlás (pityriasis rosacea): 1-5 cm-es, barnásvörös, a szélén gallérszerűen, közepén finoman hámló folt a törzs bőrén, elsősorban a gerinc mentén. Főleg fiatal felnőtteknél jelenik meg, és néhány hét elteltével magától gyógyul.
Melegkiütés (miliaria rubra): nedves, meleg levegő hatására 1-2 mm-es viszkető, olykor sárgásfehér kiütések jelennek meg csoportos elrendeződésben a hát, a törzs vagy a felső szemhéj bőrén. Bármely életkorban előfordulhat, de gyakoribb gyermek- és serdülőkorban.
Intertrigo mycotica: a Candida gombák által okozott bőrfertőzés. A bőr felszínén néhány milliméter nagyságú gennyes hólyagok keletkeznek, amelyeket vörös udvar vesz körbe. A hólyagok hamar kifakadnak. A vörös udvar terjed, és fehér, nedvedző, hámló gallér követi. Az elváltozások felszíne pörkösödik és berepedhet. Általában egy-egy összefekvő bőrterületet érint (lágyék, hónalj, farredő, gát, az emlők vagy a hasi redő alatt), és annak határát nem haladja meg. Ritkábban megjelenhet a köldök, a fül mögötti terület, a nyak redői, a könyökhajlat és a szemhéj ráncainak bőrén, de a kéz és a láb ujjai között is. Idesorolható a csecsemők pelenkakiütése (pelenkadermatitis) is, amit azonban más kórokozók (pl. székletben található baktériumok) is okozhatnak.
Lázkiütés: láztól eredő, néhány nap múlva eltűnő, apró, nedvező hólyagokból álló kiütés a száj szélén, ritkábban az arc egyéb részén.
Csalánkiütés (urticaria): kifejezetten viszkető, rövid ideig megjelenő, apró, világos vagy vörös duzzanat.
Kontakt dermatitis: a leggyakoribb foglalkozási bőrbetegség, amely során a bőrkárosító hatású anyaggal, hatással érintkező bőrfelületen gyulladás, bőrpír, vizenyő, hólyag, buborék, idült esetekben száraz bőrgyulladás, hámlás, berepedezés látható.
Ekcéma: a bőr felszínes gyulladása, amely hólyagokat, bőrpírt, duzzanatot, nedvedzést, pörkképződést, hámlást és általában viszketést okoz.
A verejtéktermelés zavarai
Az izzadás a bőr hűtését segítő élettani folyamat. A verejtéket a verejtékmirigyek termelik, és az a kivezetőcsöveken keresztül jut a bőr felszínére. Az izzadságkiütés a bőrben pangó verejték által okozott viszkető bőrkiütés, amely akkor jön létre, ha elzáródik a verejtékmirigyek kivezetőcsöve. A pangó verejték gyulladást okoz, aminek következtében viszkető apró hólyagok jelennek meg a bőrön, nagy bőrterületek kivörösödését okozva főként a törzsön és a combokon.
Lásd még: Fokozott izzadás (Hiperhidrózis)
A faggyúmirigyek betegségei
A bőrt fedő faggyút kiválasztó faggyúmirigyek betegsége a pattanásos bőr (akne), a rosacea, a száj körüli bőrgyulladás és a faggyúciszta.
Száj körüli bőrgyulladás (perioralis dermatitis): apró, összefolyó, vörös, hámló kiütések a száj és orr körül.
Rosacea: élénkvörös kiemelkedések, pattanások, sötétvörös foltok az arc és a homlok bőrén. A bőr megvastagodhat az orr környékén, annak vörös, gumószerű megnagyobbodását okozva. Főként közép- és időskorban jellemző a megjelenése.
Faggyúciszta (szaruciszta): lassan növekvő, elhalt hámsejteket, szarut vagy faggyút tartalmazó csomó, amely leggyakrabban a fejbőrön, a füleken, az arcon, a háton, és férfiaknál a herezacskón fordul elő.
Fertőzések okozta bőrkiütések
Rühesség (scabies): leggyakoribb tünete az erős viszketés, amely éjszakánként rosszabbodik. A rühatkák az általuk érintett bőrterületen kiütéseket okoznak.
Herpesz (herpes simplex): a bőrön és a nyálkahártyán apró, fájdalmas, folyadékkal telt hólyagos kiütések jelennek meg, amelyek maguktól eltűnnek, ám a vírus meghúzódhat az idegdúcokban, és időnként újraaktiválódik.
Bárányhimlő (varicella-zoster): igen fertőző, heveny vírusfertőzés, amely jellegzetes, viszkető, hólyagos kiütéssel és többnyire lázzal jár. Általában két héttel a fertőződés után jelentkeznek a betegség tünetei göbökkel, majd a jól ismert hólyagokkal. Megelőzése hazánkban kötelező védőoltással történik.
Övsömör (varicella-zoster): a korábban lezajlott bárányhimlőt követő, hólyagos kiütéssel járó, 10-14 napig tartó megbetegedés. A betegség akár évtizedekkel a bárányhimlő lezajlását követően is kialakulhat. Tünetei a láz, spontán fájdalom a bőrön (általában deréktájon vagy az arc bőrén), majd hólyagocskák csoportos megjelenése a fájdalom helyén. Előfordulhat hőemelkedés, a bőr túlérzékenysége, zsibbadás, hangyamászásérzés és viszketés. Az arc érintettsége esetén a bőrtünetek a szemre és a fülre terjedhetnek.
Lásd még: Herpeszvírus-fertőzések
Majomhimlő: főként állatról emberre terjedő (zoonózis) fertőző betegség, azonban az utóbbi időben emberről emberre történő terjedésére is számos példa van (cseppfertőzéssel, bőrelváltozás vagy annak hegének érintésével, testváladékkal, illetve a hólyagban lévő váladékkal). A kiütések a legtöbb esetben 1-3 nappal az influenzaszerű tünetek után alakulnak ki, először az arcon jelennek meg, majd a test többi részére is átterjednek. Leggyakrabban a tenyéren és a talpon találhatóak meg, de megjelenhetnek a szájnyálkahártyán vagy a nemi szerveken és a végbél környékén is. A bőrelváltozások eleinte laposak vagy enyhén előemelkedhetnek, majd hólyagok alakulnak ki, melyek átlátszó vagy sárgás színű bennéket tartalmaznak. Ezután pörkök képződnek, melyek idővel leszáradnak és leesnek. A bőrelváltozások jellemzően erősen viszketnek. A majomhimlő a tünetek megjelenésétől kezdve a pörkök leszáradásáig fertőz (lásd még: Teendők majomhímlő gyanúja esetén).
Lárvajáratok okozta bőrkiütés (cutan larva migrans): a horgasfejű galandféreg okozta fertőzés, amely a meleg, nyirkos talaj közvetítésével kerül a bőrbe. Leggyakrabban a lábfej, a lábszár, a farpofa és a hát érintett. A féregre jellemző hosszúságú, fonalszerű kiemelkedés jelentkezik a bőrön, amelynek a felszíne vörös, erősen viszket, sőt hólyagos is lehet. Az elváltozás a bőr alatt kialakuló csatornának megfelelő lefutású.
Skarlát (vörheny, scarlatina): a Streptococcus pyogenes nevű baktérium okozta heveny, fertőző betegség. A betegség lázzal, torokfájással kezdődik, majd 1-2 nap elteltével jellegzetes kiütések jelennek meg először a nyakon és az arcon, majd a hónaljban, a lágyékon és a comb belső felszínén. Más kiütéses betegségekkel ellentétben a száj körül nincsenek kiütések, ez a terület feltűnően sápadt. A nyelv először lepedékes, majd duzzadt, vörös göbök jelennek meg rajta (málnanyelv). A kiütések halványodásával párhuzamosan, egy hónapon keresztül az arcon, a nyakon és a törzsön apró lemezes hámlás, míg a tenyéren és a talpon nagy lemezes hámlás tapasztalható.
Rózsahimlő (rubeola): fertőző gyermekkori megbetegedés, amelyet a rubeolavírus okoz. A vírus cseppfertőzéssel terjed, bejutva a szervezetbe a környező nyirokcsomókban telepszik meg, majd elárasztja a szervezetet a véráramon keresztül. A betegség második szakaszában beindul a szervezet vírusellenes védekezési reakciója. Ekkor jelennek meg a kiütések, amelyek az arcon kezdődnek, és amelyek halványak, rózsás színűek, alig emelkednek ki a bőr szintjéből. A nyirokcsomók a nyakon, tarkón duzzadtak. A betegséget láz, torokfájás és ízületi fájdalom kísérheti.
Kanyaró (morbilli): heveny vírusfertőzés, amely jellemzően kiütéssel, köhögéssel, lázzal, felső légúti huruttal, torokfájdalommal jár. A száj nyálkahártyáján ún. Koplik-foltok jelennek meg, amelyek szürkésfehér, homokszem vagy lencsényi nagyságú foltok vöröses udvarral. A foltok néha bevérezhetnek, 10-12 óra alatt, máskor 1-2 nap alatt elmúlnak, helyükön vöröses elszíneződés marad.
Kawasaki-betegség: elsősorban kisdedkorban jelentkező, ismeretlen eredetű, hirtelen fellépő lázas megbetegedés. A tünetcsoport a kiserek gyulladásával, elhúzódó lázzal, kiütésekkel, kötőhártya-gyulladással, nyálkahártya-gyulladással, a nyirokcsomók megnagyobbodásával jár. A bőrpírral társuló kiütések, csalánfoltok a lázas időszak első öt napján jelentkeznek. A Kawasaki-betegség heveny szakaszában szívburokgyulladás (pericarditis), szívizomgyulladás (myocarditis) vagy szívbelhártya-gyulladás (endocarditis) alakulhat ki. A harmadik-negyedik hét után a szív ereinek gyulladása, zsákszerű tágulása, trombózisa fordulhat elő, esetleg infarktus léphet fel, de a szív elégtelen működése miatt hirtelen halál is bekövetkezhet.
Mikor forduljon orvoshoz?
Ha a bőrkiütés zavarja a mindennapi aktivitását, és rontja az életminőségét, forduljon háziorvosához vagy bőrgyógyász szakorvoshoz. A területileg illetékes bőrgyógyászati rendelő beutaló nélkül felkereshető!
Ha testszerte észlel kiütést, feltétlenül javasolt a kivizsgálás, mivel a bőrkiütések komolyabb betegségek tünetei is lehetnek. Bőrkiütés kísérhet például bizonyos autoimmun betegségeket (pl. szisztémás lupus erythematosus, SLE) is.
Amennyiben a bőrkiütések mellett egyéb kísérő tünetek is jelentkeznek (pl. láz, fejfájás, nyirokcsomó-megnagyobbodás), mielőbb vegye fel a kapcsolatot háziorvosával!
A bőrkiütések diagnosztizálása és kezelése
A bőrkiütést kiváltó ok tisztázása a kórelőzményen, a klinikai tüneteken és a fizikai vizsgálaton alapszik. Bizonyos esetekben a vér vagy a bőrelváltozásból vett kenet laboratóriumi vizsgálatára, allergiateszt elvégzésére, képalkotó vizsgálatokra is sor kerülhet.
A bőrkiütés kezelése a kiváltó ok tisztázásával és megszüntetésével történik. Visszatérő, illetve tartósan fennálló bőrkiütés bőrgyógyászati szakellátást igényelhet.
A bőrkiütések megelőzése
A bőrkiütések nem minden esetben előzhetők meg, de bizonyos – kiütéses tünetekkel járó – fertőző betegségek ellen védőoltás áll rendelkezésre. Hazánkban a kanyaró–mumpsz–rózsahimlő (morbilli–mumpsz–rubeola) elleni vakcina és a bárányhimlő elleni vakcina kötelező védőoltásként szerepel a gyermekek oltási rendjében (lásd még: Kötelező gyermekkori védőoltások).
A védőoltásokon túl a személyes higiéniára való fokozott figyelem, valamint fertőző betegség gyanúja esetén a beteg elkülönítése szintén segíthet a bőrkiütések megelőzésének érdekében.
Bőrkiütések gyermek- és időskorban
Az újszülötteknél akár már néhány napos korban is jelentkeznek kiütések, amelyek többnyire ártalmatlanok, és maguktól elmúlnak. Ezek fajtái a következők: milia (eldugult faggyúmirigy), erythema toxicum (újszülöttkiütés), újszülöttkori pattanás, koszmó, ekcéma, pelenkakiütés, gombás fertőzés (tinea), melegkiütés, ótvar (impetigo), csalánkiütés.
Gyermekkorban bőrkiütést okozhat a bárányhimlő, a skarlát, az ekcéma, az ótvar, a bőr gombás fertőzése, a melegkiütés, az erythema multiforme, a keratózis piláris, a rühesség és a csalánkiütés.
Időskorban különösen gyakoriak az ekcémás megbetegedések, amelyeket nemcsak az időskorra jellemző bőrszárazság, hanem vénás eredetű keringési elégtelenség is okozhatja, ezért különösen fontos azokat bőrgyógyász szakorvosnak megmutatni.
Bőrkiütések várandósság idején
Kifejezetten a várandósság időszakában, többnyire a második vagy harmadik trimeszterben jelentkező bőrelváltozás a terhességi herpesz (herpes gestationis, pemphigoid gestationis), amely valójában nem vírusfertőzés, hanem bizonyos autoimmun folyamatok következtében alakul ki. Gyorsan kialakuló, viszkető duzzanatok és hólyagok, csalánfoltok jelennek meg a törzs és a has bőrén, sötétvörös kiütések a tenyereken és a talpakon, valamint bőr alatti csomók a hason. Amennyiben a nemi szerveket érinti, akkor viszkető és/vagy égő érzés alakulhat ki, apró, fájdalmas sebek és/vagy hólyagok megjelenésével, de a gát bőrpírja is kísérheti az elváltozásokat.
Az ún. intrahepaticus terhességi cholestasis (pruritus gravidarum, terhességi icterus) hirtelen kezdetű viszketéssel indul, amely általában a második trimeszter végén, illetve a harmadik trimeszter elején jelentkezik. Másodlagos bőrtünetként hosszanti sebes, varas bőrelváltozások, kimart göbcsék jelennek meg a végtagok feszítőfelszínén, ritkábban a hason és a háton. A betegség kialakulásában genetikai tényezők és a várandósság ideje alatt bekövetkező hormonváltozások együttes hatása játszik szerepet. Igen fontos a betegség korai felismerése és kezelése, mivel szövődményként koraszülés, magzati károsodás vagy halvaszülés következhet be.
A várandós anya rózsahimlő-fertőzése komoly veszélyt jelenthet a magzat egészségére. A terhesség első trimeszterében bekövetkező rubeolafertőzés esetén vetélés következhet be, illetve fejlődési rendellenességek alakulhatnak ki a magzatban. Ezért a gyermekvállalás előtt álló nők számára még a családtervezés időszakában ajánlott a rubeolaszűrés.
A fenti okokból kifolyólag a gyermekkorban nem oltott vagy bizonytalan védettségű nőket még a családtervezési időszak előtt ajánlott beoltani (lásd még: Oltások várandósság alatt).
Kapcsolódó tartalmak:
Bőr és Bőrproblémák
