A bőr mint kültakaró nyújt védelmet a külvilág behatásaival, az időjárás viszontagságaival szemben. Egyrészről hőszabályozó szerepe van: hidegben melegít, hőségben hűt. Másrészről megóvja a szervezetet a sérülésektől, a kiszáradástól, a fertőzésektől és a mérgező anyagoktól. Mindemellett érzékszervként (tapintás) és kiválasztó szervként is működik.ű
Ha a bőr felszínes rétegeinek betegségei a szaruréteget és a hám mélyebb rétegeit érintik, az enyhe kellemetlenségtől a tartós munkaképtelenségig terjedő tüneteket okozhatnak. A legtöbb hétköznapi bőrprobléma csupán esztétikai gondot okoz, ugyanakkor bizonyos bőrelváltozások a szervezet egészét érintő betegség jelei lehetnek.
Hormonális változások
A hormonrendszer működésének megváltozása számos bőrproblémához – például szőrösödéshez, hajhulláshoz vagy pattanások megjelenéséhez – vezethet.
Szőrösödés
Fokozott szőrnövekedés indulhat meg az arcon, a nyakon, a mellkason és hason, valamint pattanások jelenhetnek meg a törzs, a váll és felkar bőrén az ösztrogén nemi hormon petefészek által történő termelésének zavara, a policisztás ovárium szindróma következtében.
A férfi nemi hormonok élettaninál nagyobb mennyiségű termelődése a nők fokozott szőrnövekedését (hirsutizmus) idézi elő azokon a testrészeken, amelyeken ez a jelenség csak férfiakra jellemző (bajusz, szakáll, hasi, mellkasi szőrzet).
Hajhullás
Nagymértékű hajhullást (androgén alopecia) okozhat a tesztoszteron nemi hormon túlzottan magas szintje. Ennek hatására csökken a hajtövek vérellátása, így a gyökerek nem jutnak elegendő tápanyaghoz, a hajszálak elgyengülnek, majd elhalnak.
A pajzsmirigy működésének zavara következtében nemcsak testsúlyproblémák, menstruációs zavarok, hangulatingadozások léphetnek fel, hanem sok esetben akár fokozott hajhullás is. Igen gyakran a hajhullás a pajzsmirigy betegségének egyetlen figyelmeztető jele.
A mellékvesekéreg túlműködésének (pl. Cushing-szindróma) tünete az erős, androgén típusú hajhullás. Ugyanakkor a test más részein fokozott szőrösödés figyelhető meg.
Diffúz hajhullás esetén mindenhonnan azonos mennyiségű hajszál hullik ki. Diffúz (kiterjedt) hajhullás léphet fel a vas- vagy cinkhiány, alultápláltság, egyes idült betegségek következtében, valamint daganatellenes kezelések (kemoterápia és/vagy sugárkezelés) mellékhatásaként. Diffúz hajhullás észlelhető olykor a szülést követően, illetve fogamzásgátló gyógyszerek szedése esetén is (lásd még: Kopaszodás).
Foltos hajhullásról akkor beszélünk, amikor a hajas fejbőrön látható, lencsényitől a többtenyérnyi egybefüggő területen hajhiány alakul ki. Foltos hajhullást okozhatnak az ún. gócbetegségek, például fogászati betegségek vagy krónikus mandulagyulladás. Előfordulhat autoimmun betegség, illetve szifilisz tüneteként is. A hajhullás a pajzsmirigy-alulműködés (hipotireózis) tünete is lehet a hízás, bőrszárazság, székrekedés, fázékonyság, püffedt bőr, kimerültség és nőknél a rendszertelen menstruáció mellett.
Száraz bőr
A főként középkorú és idős személyeknél jelentkező száraz bőrt a túl hideg idő és a gyakori fürdés is okozhatja. A száraz bőr érzékennyé válhat, gyakran viszket, olykor korpázóan vagy pikkelyesen hámlik. A hámlás a lábszárakon a leggyakoribb.
A bőr rendkívüli szárazságát öröklődő, fokozott hámlással járó betegség, az ún. halbőrbetegség (ichthyosis vulgaris, epidermolitikus hiperkeratózis) okozza. Az ichthyosis vulgarisban szenvedő beteg bőrén csak finom hámlás látható hólyagok nélkül, míg epidermolitikus hiperkeratózisban vastag, szemölcsszerű pikkelyek és fájdalmas, bűzös szagú hólyagok borítják a bőrt.
Ichthyosist szerzett betegségek is okozhatnak: például lepra, limfóma, AIDS és szarkoidózis kísérőbetegségeként is kialakulhat.
Striák
A striák a kötőszövetet ért sérülések felszíni nyomai. A bőrön egymással párhuzamosan futó, a feszülés irányára merőleges, kezdetben piros-lila, majd általában fehér színű csíkokra fakulnak. Kialakulásuk hátterében az áll, hogy a bőr alatti kötőszövet nem tud ugyanolyan ütemben növekedni, mint a bőr felső rétege, így az megreped vagy elszakad. Főleg a várandós nők és bizonyos hormonális betegségben szenvedők érintettek.
Az immunműködés zavarai
Bizonyos bőrjelenségek hátterében gyakran az immunrendszer működésének zavara áll.
A szisztémás lupus erythematosus (SLE) több szervet érintő autoimmun betegség. Első tünetei rendkívül változatosak: előfordulhat elhúzódó vagy visszatérő lázas állapot, általános gyengeségérzés, fáradékonyság, testsúlycsökkenés, vérrögképződés vagy hajhullás. Nem ritka a gyomorégés, gyomortáji fájdalom, a kéz és láb ujjainak keringési zavara az ujjak elfehéredésével és érzéketlenné válásával. Jellegzetes tünete az arcon szimmetrikusan megjelenő, pillangó alakú, vöröses színű bőrkiütés, amely enyhén előemelkedő, kerek vagy ovális foltokból tevődik össze. Hasonló bőrelváltozások jelenhetnek meg máshol, a bőrfelszín napfénynek kitett területein is.
A pikkelysömör (psoriasis) a bőr komplex immunreakciójának következménye, amely súlyos gyulladásos tüneteket okoz. Az ún. plakkos psoriasist – a betegség leggyakoribb klinikai formáját – éles szélű és pikkelyszerű lerakódások jellemzik, amelyek eleinte a végtagok feszítő felszínén jelennek meg, majd a test további területeire is átterjedhetnek.
Bőrfertőzések
Az egyik legismertebb bakteriális bőrfertőzés az ótvar (impetigo), amely elsősorban gyermekeknél gyakori. Ennek oka, hogy az immunrendszer kb. 12 éves korra éri el az érettséget, így még a bőr védő funkciója sem tökéletes: vékonyabb a hám külső része, a szaruréteg, a faggyútermelés is kisebb fokú, mint serdülőkor után. Ez kedvez az olyan felületes bakteriális eredetű bőrfertőzések kialakulásának, mint az ótvar.
Többnyire egy felületes, mérsékelten viszkető hólyag megjelenésével indul, amely gyorsan gennyessé válik, kifakad, és mézszínű vagy zöldessárga pörkkel fedett, nedvező sebbé alakul. A viszketés miatt gyakran vakarással terjed. Közvetlen érintkezés útján is fertőz, ezért az ótvarban szenvedő gyermek (vagy felnőtt) nem mehet a gyógyulásig közösségbe.
Nagyon gyakori, heveny, hidegrázással, lázzal zajló felületes bőrgennyedés az orbánc. Jellemzője a kezdeti hidegrázás, 40 Celsius-fok körüli láz, majd az érintett végtagon néhány óra múlva fellépő, szélén lángnyelvszerűen terjedő pír és duzzanat. Általában kis sérülés a kórokozók behatolási kapuja, de gyakori a lábon az ujjközi kirepedezés, gombásodás is. A környező nyirokcsomók megduzzadhatnak és fájdalmassá válhatnak. A betegség járhat a szokványostól eltérő tünetekkel is, például a gyulladt bőrterületek bevéreznek vagy felhólyagosodnak, súlyosabb esetben mély elhalások is kialakulhatnak. Ez utóbbiak hátterében valamilyen, a szervezetet gyengítő egyéb betegség, például cukorbetegség is állhat.
A cellulitis Streptococcusok, ritkábban más baktériumok által kiváltott, az orbánchoz hasonló, a bőr mélyebb rétegeit érintő heveny fertőzés. Az érintett területen, elsősorban a végtagokon kifejezett fájdalom és vizenyő (ödéma) kíséretében 5-20 cm átmérőjű, halvány vagy szederjes, vörös bőrpír jelenik meg. Az elváltozás széle az orbáncban megfigyelhető gyulladáshoz képest kevésbé éles. Az érintett területen a bőr meleg tapintatú.
A bőrfertőzések körébe tartoznak a bőr gombás eredetű fertőzései is. A felszínes gombás fertőzések közé tartozik az ún. atlétaláb, amelyet a lábujjak között megjelenő hámlás vagy viszkető fájdalmas kiütés, folyadékkal telt hólyag jelez. Gombás fertőzés alakulhat ki továbbá lágyéktájon, a hajas fejbőrön, a körmön, a testfelszínen és férfiaknál az arc szakállal borított területén.
A candidiasis a Candida nevű sarjadzó gombák által okozott fertőzés, amely a bőrt, valamint a száj és a hüvely nyálkahártyáját érinti. Tünetei a megjelenés helyétől függően változnak. A pytiriasis versicolor gombás fertőzés, amely fehér vagy világosbarna, nem viszkető foltokat okoz a bőrön, főként fiatal felnőttek körében.
Bőrgyulladások
A pattanásos, mitesszeres bőr (acne vulgaris) a szőrtüszők és faggyúmirigyek gyulladásos betegsége, amely a serdülők és fiatal felnőttek csaknem döntő hányadát érinti. Kialakulásában szerepet játszik a kóros elszarusodás a szőrtüszőkben, a fokozott faggyútermelés, a Propionibacterium acnes kórokozó elszaporodása és a gyulladásos immunválasz.
A bőr gyulladásos reakcióját válthatják ki bizonyos gyógyszerek is. A gyógyszerkiütések súlyossága az enyhe bőrpírtól és a kis területeken jelentkező göböktől az egész bőr leválásáig terjedhet (lásd még: Gyógyszerallergia).
Az atópiás dermatitis a bőr allergiás eredetű, idült felszínes gyulladása. Gyakran társul egyéb allergiás megbetegedésekhez, például szénanáthához (allergiás rhinitis), asztmához, csecsemőkorban a tejérzékenységhez. Általában fiatal csecsemőkorban jelentkezik először. Tünetei az arcon, fejbőrön, végtagokon és a csecsemő pelenkával érintkező bőrfelületén (pelenkadermatitis) hámló, vörös, pörkös, esetleg nedvedző kiütések. Idősebb korban a betegség főleg a könyököt és a térdhajlatot érinti.
