A benzodiazepinek a leggyakrabban használt altató-, nyugtató- és szorongáscsökkentő szerek napjainkban. Rövid távon alkalmazva igen hatékony és biztonságos gyógyszerekről van szó, azonban hosszú távú alkalmazásuk nem javasolt a gyógyszerfüggőség kialakulásának magas kockázata miatt. Az alkalmazásuk bizonyos súlyos szorongásos és alvászavarokban akut esetben indokolt és hasznos lehet, a használat időtartamát azonban előre ki kell jelölni és legfeljebb néhány hétre szorítani!
A benzodiazepinek közé tartozó leggyakoribb hatóanyagok az alábbiak:
- alprazolam;
- chlordiazepoxid;
- clonazepam;
- diazepam;
- nitrazepam;
- midazolam;
- brotizolam.
A benzodiazepinek alkalmazása
A benzodiazepinek monoterápiában való hosszú távú alkalmazásának nincs pszichiátriai indikációja! Kizárólag tüneti kezelésként, illetve terápiás kezelés mellett, kiegészítő kezelésként javasolt az alkalmazása!
A benzodiazepinek alkalmazása során fontos szem előtt tartani, hogy használatuk csak rövid távon biztonságos – az alkalmazás idejének növelésével a függőség kialakulásának esélye meredeken emelkedik!
A benzodiazepinek az alábbi esetekben alkalmazhatóak:
- szorongásos állapotok átmeneti kezelése;
- alvászavarok átmeneti kezelése;
- kábítószermegvonás (pl. alkohol, ópiát stb) tüneteinek enyhítése (mely a terápia természetéből fakadóan átmeneti);
- pánikbetegség esetén a rohamok jelentkezése során mint tüneti kezelés;
- görcsoldás (epilepszia vagy egyéb eredetű vázizomgörcsök esetén).
Amennyiben terhes, szoptat vagy gyermeket tervez, beszéljen kezelőorvosával, gyógyszerészével!
Az egyéb gyógyszerekkel való kölcsönhatásokról konzultáljon szakemberrel!
A benzodiazepinek mellékhatásai
Mint minden gyógyszernek, a benzodiazepineknek is vannak mellékhatásai. Az egyes hatóanyagokhoz tartozó pontos mellékhatásokról és azok gyakoriságáról kérdezze kezelőorvosát, gyógyszerészét!
A benzodiazepinek leggyakoribb mellékhatásai az emlékezetkiesés, gondolkodási, észlelési és tájékozódási zavarok. Ajánlott dózis és rövid távú szedés mellett ezek a mellékhatások könnyen tolerálhatóak és nem maradandóak.
Hogyan alakul ki a benzodiazepinfüggőség?
A gyógyszerfüggőségről bővebben itt olvashat.
A benzodiazepinek iránti tolerancia (hozzászokás) viszonylag hamar kialakul (altató hatás – néhány nap vagy hét, szorongáscsökkentő hatás – néhány hónap, görcsoldó és izomlazító hatás – néhány hét). Könnyen belátható, hogy a kezdetben igen hatékony szorongáscsökkentő és altató hatás mindössze néhány héten belül elmúlik (a mellékhatások viszont nem csökkennek!).
Ebben a fázisban gyakori a gyógyszer adagjának önkényes emelése, ami további mellékhatások megjelenését és a függőség gyors eszkalálódását okozza: megjelenhet depresszió és egyéb pszichiátriai zavarok, és nő a szedáltságból adódó balesetek előfordulási esélye is (esés, csonttörés, közlekedési baleset stb).
A benzodiazepinfüggőség mechanizmusa
A benzodiazepinek iránt kialakuló tolerancia és a megvonási tünetek mögötti mechanizmusok igen bonyolultak. Hatásuk az agy ún. gátló jelátviteli tevékenységét (GABA hatás) fokozza – ennek köszönhető a szorongás gyors csökkentése és a nyugtató, altató hatás.
Az idegrendszer alapvető sajátossága, hogy egyensúlyra törekszik: a gyógyszer által felerősített negatív agyi tevékenységeket az izgalmi állapot felerősítésével ellensúlyozza. Ezek az izgalmi hatások felelősek a szorongás és az álmatlanság kialakulásáért – a krónikusan szedett gyógyszer hatása így bizonyos idő elteltével gyengül és az alap tünetek visszatérnek. Ha ebben az időszakban a beteg megpróbálja elhagyni a gyógyszer szedését, az agy által megnövelt izgalmi hatások megmaradnak, a gyógyszer által felerősített gátló folyamatok viszont hirtelen eltűnnek. Ez képletesen úgy jellemezhető, mint amikor egy gát mögött felduzzad a folyó, majd hirtelen eltűnik a gát védő hatása és a folyó elárasztja a védett területet. Ennek hatására a szorongás és álmatlanság tünetei a gyógyszer elhagyását követően erősebben térnek vissza, mint amilyenek a gyógyszer szedésének kezdetekor voltak.
Ez pedig elindítja a használóban az ördögi kört: a dózist a tünetek szinten tartásához folyamatosan emelni kell, a gyógyszer elhagyása esetén pedig kínzó, nehezen elviselhető elvonási tünetek jelentkeznek.
A benzodiazepinfüggőség típusai
A benzodiazepinfüggőség általában kezelési ártalomból fakad. A szer könnyű hozzáférhetősége (legalitása) miatt a függőség könnyen kialakul, ezt követően pedig az önkényesen megemelt mennyiség beszerzését a betegek lopott receptekkel, ennek hiányában pedig a feketepiac és az internet segítségével oldják meg.
A benzodiazepinfüggőség típusai az alábbiak:
- a terápiás adag iránti függőség: főleg altatóként való használat esetén jellemző az évekig ugyanolyan mennyiségű gyógyszer szedése („különben nem tud aludni”);
- nagy dózisú adag iránti függőség: a szélsőséges mértékben megnövelt gyógyszermennyiséget több orvossal íratják fel vagy a feketepiacról szerzik be;
- rekreációs célú visszaélés: rendszerint a stimuláns-típusú szerhasználók körében népszerű, a szerhasználatot követő nyugtatóhasználat.
A benzodiazepinfüggőség megelőzése
A benzodiazepinfüggőség megelőzése korunk egyik legnagyobb kihívása, melynek érdekében hivatalos ajánlásokat fogalmaznak meg az egészségügyi szervezetek világszerte.
A benzodiazepinfüggőség megelőzése érdekében az alábbiakat célszerű betartani:
- a használat idejének limitálása (2-4 hét);
- időszakos vagy alkalmi adagolás betartása;
- különös figyelemmel kísérni a veszélyeztetett csoportok gyógyszerelését: alkoholbetegek, kábítószer-használók;
- a receptek megóvása az illegális piacra kerüléstől (lopástól);
- a depresszió kezelésére benzodiazepinek helyett antidepresszánsok használata javasolt;
- a pszichiátriai zavarok kezelése esetén (szorongásos zavarok, krónikus álmatlanság) mérlegelni szükséges a függőség kialakulásának kockázatát.
A benzodiazepinfüggőség felismerése
A benzodiazepinfüggőség legfontosabb jelei a dóziscsökkentéskor vagy elhagyási kísérletkor jelentkező kínzó elvonási tünetek. Ezek azonban a környezet számára általában nem látványos tünetek – de vannak olyan jelek, melyek a függőségre utalhatnak.
A benzodiazepinfüggőség legfontosabb jelei:
- a receptfelírások rendszeressé válása – sokszor több különböző orvosnál tett kísérlet a gyógyszer beszerzésére;
- az adagolás változtatása – jellemzően bizonyos időközönként nagyobb dózisra váltás;
- sikertelen leszokási kísérletek, amit a függő gyakran megmagyaráz;
- a szorongás magas szintje;
- kábítószer- vagy alkoholfüggőség megjelenése.
A benzodiazepinfüggőség kezeléséről bővebben itt olvashat.
Ha Önnek vagy családtagjának segítségre van szüksége, a drogprevenciós, illetve a kábítószer-használókat és hozzátartozóikat célzó beavatkozásokat megtalálja a Nemzeti Drog Fókuszpont adatbázisábán.
