A biopszia a test valamely részének szövetéből történő mintavétel, leggyakrabban az elváltozások jellegének – jóindulatú avagy rosszindulatú – megállapítása céljából.
Biopsziát alkalmaznak továbbá annak megállapítására is, hogy egy folyamat a test valamely részében miként változik – javul vagy rosszabbodik –, de biopsziával nyert szövetminta segítségével deríthető fel többek között a máj- vagy a veseelváltozásokat jelző tünetek háttere, a szervek szöveti, szerkezeti állapota is.
A szövettani mintavétel az orvosi diagnosztika fontos eszköze. A biopsziavétel segíthet az ismeretlen eredetű szövetszaporulatok, duzzanatok, gyulladások, illetve egyes esetekben a kóros állapotot okozó fertőzés azonosításában és a célzott kezelés megkezdésében.
Biopszia típusai
Bizonyos esetekben a mintavétel csak sebészi beavatkozással végezhető el, ilyenkor általában a testen belül valamely szervből műtéti feltárással vehető szövetminta. Helyi vagy általános érzéstelenítésben végezhető eljárás. Szövetminta vételére sor kerülhet endoszkópos vizsgálattal egyidejűleg, ezek az eszközök legtöbb esetben szövettani mintavételre is alkalmas eszközökkel (például nyelőcső-, gyomor-, béltraktus-endoszkópok) egészíthetők ki. Ilyenkor a biopsziát az endoszkópos vizsgálatot végrehajtó szakorvos végzi el.
Vannak olyan esetek, amikor a mintavételre a test felszíne felől, speciális tű segítségével is lehetőség nyílik. Ez egy helyi érzéstelenítésben, illetve anélkül is végezhető biopszia típus. Ezt a mintavételt végezhetik vékony tűvel – ez a vékonytű-biopszia (Fine Needle Aspiration Biopsy, FNAB). Ilyenkor egy fecskendő és egy tű segítségével vehető (nem túl mélyről) kenet (pl. felszíni nyirokcsomóból). Ezt a „felszívást” hívják aspirációnak, az így vett szövetek sejtjeinek vizsgálata pedig az aspirációs citológia.
A vastagtű-biopsziát (core biopsy) vastagabb tűvel, helyi érzéstelenítés mellett végzik. Ilyen beavatkozás esetén egy nagyobb, néhány milliméteres szövetdarab eltávolítása történik. Ha a hematológus valamilyen vérképzőszervi betegségre gyanakszik, csontvelői mintavételt, csontvelő-biopsziát is elrendelhet. A csontvelő-biopszia során először egy vastagabb, majd azon keresztül egy vékonyabb tű segítségével egy henger formájú, csontvelőt tartalmazó darabot emelnek ki a medencecsontból vagy a szegycsontból. A mintavétel történhet kisebb tű segítségével, aspirációs eljárással is, ilyenkor sejteket nyernek ki a csontvelőből.
Előfordulhat, hogy a mintavételezést ultrahang- vagy röntgenképalkotás közben végzik el, ami segíti a tű irányítását a célterületre.
Teendők a biopsziára való felkészülés során
A szövetmintavétel néhány esetben bizonyos felkészülést igényelhet, ami irányulhat az emésztőrendszer vizsgálhatóságára (például: a vizsgálatra üres gyomorral való érkezés, koplalás, hashajtás, beöntés), vagy a rendszeresen szedett gyógyszerek bevételének átmeneti felfüggesztésére. A biopsziát megelőzően az orvos esetenként laboratóriumi vérvizsgálatot is kérhet. A beavatkozást mindenképpen az érintett terület fertőtlenítése előzi meg.
A biopsziát követően jelentkező tünetek, szövődmények
Előfordulhat, hogy a beavatkozás helye néhány napig húzódik, esetleg fájdalmas, ez nagyban függ a beavatkozás helyétől és módjától. Az előbbiekben soroltak közül a vastagtű-biopsziát, a csontvelő-biopsziát kísérheti nagyobb kellemetlenség.
A biopsziára nem jellemzők a szövődmények, de a mintavétel vagy a speciális tű bevezetésének helyén nagyon ritkán felléphetnek fertőzések; valamint előfordulhat esetleg az érintett vagy valamelyik környéki szerv fizikai sérülése. A sebészeti beavatkozással végzett biopszia a műtétekre általánosan jellemző kockázatokkal jár (például: vérzések, fertőzések, az altatás lehetséges szövődményei).
