A BCL-2-inhibitorok olyan modern, célzott daganatellenes gyógyszerek, amelyek segítenek elpusztítani a tumorsejteket. Ezeket a készítményeket főként bizonyos vérképzőszervi daganatok kezelésében alkalmazzák más szerekkel együtt. Jelenleg a klinikai gyakorlatban elérhető BCL-2-gátló hatóanyag a venetoklax.
A szervezet sejtjei normál körülmények között képesek felismerni, ha károsodtak, és ilyenkor egy természetes folyamat révén elpusztulnak. Ezt a programozott sejthalált apoptózisnak nevezik. Sok daganatsejt azonban „kijátssza” ezt a rendszert, és nem pusztul el. A BCL-2-inhibitor célja, hogy a daganatnak ezt a védekező mechanizmusát megszüntesse, és újra lehetővé tegye a daganatos sejtek pusztulását.
A BCL-2-inhibitorokat főként az alábbi vérképzőszervi daganatok kezelésére alkalmazzák:
Ez a kezelés gyakran más célzott gyógyszerekkel vagy kemoterápiás szerekkel kombinációban történik.
A BCL-2-inhibitorok működési elve
A BCL-2 (angolul: B cell lymphoma 2) fehérje a sejtek pusztulását gátolja (ún. antiapoptotikus fehérje). Ennek a fehérjének a szintje a leukémiás sejtekben túlzottan megnő, ami fokozza a sejtek túlélését és – a kutatások alapján – növeli az ellenállóképességüket is. A BCL-2-inhibitorok a sejtekbe jutva indítják be a tumorsejtek pusztulását.
Hogyan kell szedni a BCL-2-inhibitorokat?
A kezelés során a BCL-2-inhibitorokat szájon át, naponta kell szedni. A tablettát egészben, vízzel kell lenyelni, minden nap körülbelül ugyanabban az időpontban. A dózisbeállítás időszakában gyakran a gyógyszer reggeli bevételét kérik a laboratóriumi monitorozás elősegítése érdekében. A kezelés során ajánlott a bőséges vízfogyasztás, és kerülni kell a citrusfélék fogyasztását.
Fontos! A gyógyszert mindig a kezelőorvosa által elmondottaknak megfelelően szedje. Amennyiben bizonytalan, hogy miként alkalmazza a gyógyszert, kérdezze meg a kezelőorvosát. A BCL-2-inhibitorok erős, célzott daganatellenes gyógyszerek, amelyek alkalmazása szoros orvosi felügyeletet igényel.
Várandósság: nem ismert, hogy a kezelés károsíthatja-e a méhen belül fejlődő magzatot. Ezért fontos, hogy a kezelés ideje alatt ne essen teherbe, illetve ne nemzzen gyermeket.
Nők esetében a kezelés befejezését követően legalább 1 hónapig (30 napig) tilos teherbe esni. Hormonális fogamzásgátló (pl. tabletta, tapasz vagy injekció) alkalmazása esetén kiegészítő, mechanikus védekezési módszer (például óvszer) használata is javasolt.
Beszéljen kezelőorvosával a kezelés alatt alkalmazható hatékony fogamzásgátlási módszerekről. Kérdezze meg azt is, hogy mennyi ideig szükséges a fogamzásgátlás alkalmazása a kezelés megkezdése előtt, illetve a befejezése után.
Szoptatás: nem ismert, hogy a gyógyszer kiválasztódik-e az anyatejbe. Az orvosok általában azt javasolják, hogy a kezelés ideje alatt ne szoptasson.
A BCL-2-inhibitorok mellékhatásai
Mint minden gyógyszer, így ezek a gyógyszerek is okozhatnak mellékhatásokat, melyek azonban nem mindenkinél jelentkeznek.
Gyakoribb mellékhatások az alábbiak lehetnek:
- fertőzések (pl. légúti megbetegedések) kialakulása;
- fehérvérsejtszám csökkenése;
- ionháztartás megváltozása (pl. hiperkalémia, hiperphosphatémia, hipokalcémia);
- magas húgysavszint (hiperurikémia);
- emésztőszervi problémák (hasmenés, hányás, székrekedés);
- fáradtság, émelygés;
- szédülés, fejfájás;
- emelkedett kreatininszint a vérben.
A BCL-2-inhibitorral való kezelés során fennáll az ún. tumorlízis-szindróma (TLS) veszélye is. Ez a terápia súlyos szövődménye, amely akár halálos kimenetelű is lehet. A tumorlízis-szindróma azért alakul ki, mert a kezelés a tumorsejtek gyors elhalását okozza. Ilyenkor nagy mennyiségű sejten belüli anyag kerül a keringésbe, ami felboríthatja az ionháztartást. Ez az esetek kis hányadában súlyos mérgezéses tünetegyüttest eredményezhet. Következménye veseelégtelenség, szívritmuszavar, görcsrohamok és halál lehet.
A kockázat csökkentése érdekében fontos:
- a kockázati szint megállapítása;
- a megfelelő folyadékbevitel és az antihiperurikémiás (húgysavcsökkentő) kezelés biztosítása minden betegnek az első dózis előtt;
- a vérkép monitorozása, tumortömeg értékelése;
- a javasolt dózismódosítások és intézkedések követése, ha a vérkép megváltozik, vagy a tünetek megjelennek.
A TLS kockázatának csökkentéséhez az orvos-beteg összehangolt munkája szükséges. Ehhez szakorvosa ellátja a szükséges információkkal, illetve betegkártyával, amely tartalmazza a teendőket a kockázatcsökkentéshez.
Amennyiben nem várt mellékhatást tapasztal a gyógyszer szedése közben, azt lehetősége van bejelenteni, melynek folyamatáról itt olvashat bővebben.
A BCL-2-inhibitorok és egyéb készítmények kölcsönhatásai
Tájékoztassa kezelőorvosát vagy gyógyszerészét a jelenleg vagy nemrégiben szedett, valamint a szedni tervezett egyéb gyógyszereiről. A legfontosabb nem kívánt gyógyszerkölcsönhatás a BCL-2-inhibitorok szervezetben történő lebontásához kötődik.
Az alábbi gyógyszerek módosíthatják a BCL-2-inhibitorok hatását:
- CYP3A-gátló hatású szerek (pl. gombaellenes szerek, egyes antibiotikumok, antivirális szerek, verapamil, grapefruit);
- CYP3A-serkentő szerek (pl. rifampicin);
- P-gp- és BCRP-gátló hatású szerek (pl. karbamazepin, fenitoin, rifampicin, bozentán, efavirenz, etravirin, modafinil, nafcilin, közönséges orbáncfű);
- azitromicin;
- gyomorsavcsökkentő szerek (pl. protonpumpa-gátlók, H2-receptor-antagonisták, antacidumok);
- epesavlekötők.
A BCL-2-inhibitorok is hathatnak más gyógyszerekre (pl. warfarin). A BCL-2-inhibitorok a P-gp és BCRP transzporter (pumpa) fehérjékre is hatnak.
Az alábbi gyógyszerek hatása változhat BCL-2-inhibitorok szedése mellett:
- P-gp- vagy BCRP-szubsztrátok (pl. digoxin, dabigatrán, everolimusz, szirolimusz);
- warfarin;
- sztatinok.
Ha kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy szedett gyógyszerei szerepelnek-e a fenti felsorolásban, kérdezze meg a kezelőorvosát vagy gyógyszerészét.
Ajánlott tartalom:
Életmódbeli tényezők a rák megelőzésében
