egeszsegvonal logonnk logo szurkearnyalatos

1812 gomb

eeszt gomb

eeszt gomb

A törések műtéti stabilizálása az egyik leggyakoribb beavatkozás az ortopéd és traumatológiai sebészetben. Műtéti beavatkozásra abban az esetben kerül sor, amennyiben a törött csont megfelelő gyógyulása külső stabilizálás (gipszelés, sínezés, húzás) révén nem várható.

 

A műtéti kezelés történhet feltárással és belső rögzítéssel, valamint külső rögzítéssel is.

 

A műtét célja csonttöredékek megfelelő összeillesztése, majd mechanikus stabilizálása az adott esethez leginkább megfelelő mechanikai eszközzel.

 

Csonttörésről a csont folytonosságának megszakadása esetén beszélhetünk, ha a mechanikai erő legyőzi a csont ellenállását. Jellemzően traumát követően alakulnak ki (pl.: esés, motorbaleset, sportbaleset), ám bizonyos körülmények, mint a csontritkulás (általában menopauza után, gyógyszeres kezelést követően), patológiás csontelváltozás (csontot érintő tumor, gyulladás), vagy az extrém nagy igénybevétel (atlétáknál jelentkező fáradásos törés) növelhetik a törés kialakulásának valószínűségét a csont ellenállóképességének csökkentése révén.

 

Különleges a helyzet gyerekek növekedési zónáit érintő törések esetén, mely a felnőtt műtéti kezeléstől eltérő technikával kerülnek ellátásra, valamint hosszan tartó kontrollálásra.

 

A lehetséges eljárások típusai:

 Zárt redukció és belső fémrögzítés (CRIF – closed reduction and internal fixation)

Ez a technika abban az esetben végezhető, ha a törés feltárás nélkül megfelelően a normál helyzetbe igazítható. Az elért megfelelő helyzet stabilizálása céljából ezt követően bőrön keresztül fémrögzítés (például: Kirschner-drót, titán elasztikus velőűrszeg) történik. A műtétet követően gipszrögzítés kerül felhelyezésre a csontgyógyulás első pár hetére.

 

Nyitott redukció és belső fémrögzítés (ORIF – open reduction and internal fixation)

Ennél a műtéti típusnál a törés feltárásra kerül annak érdekében, hogy a törött csontdarab röntgenkontroll és szem ellenőrzése mellett újra a megfelelő helyére kerülhessen. Ezt követően belső rögzítés (lemez, csavar, rúd, huzal) történik, melynek célja a törött rész helyzetének megőrzése, és a megfelelő gyógyulási körülmény elősegítése.

 

Külső rögzítés (External fixation)

Ebben az esetben a rögzítés egy külső, töréstípusra specifikusan felépített váz segítségével történik. A műtéti megoldás jellemzően erősen szennyezett, nyílt törések, kiterjedt lágyrészsérüléssel, égéssel párosuló törések, többszörös instabil törések esetén kerül alkalmazásra.

 

 

A mechanikai stabilizálás mindaddig szükséges, amíg a törött csont gyógyulásának folyamata vissza nem állítja az érintett csontszegmenst egyetlen ép egységgé.

 

A felhasznált anyagoknak rendelkezniük kell mindazokkal a mechanikai tulajdonságokkal, amelyek alkalmassá teszik a sérült csontra nehezedő terhelés elviselésére, ugyanakkor biológiai tulajdonságaik (biokompatibilitásuk) révén képesek a csonthoz illeszkedni úgy, hogy inkább előmozdítják, mintsem akadályozzák a csont gyógyulásának folyamatát.

 

Annak ellenére, hogy az alkalmazott eszközök kiváló biokompatibilitással – vagy egyenesen bioaktív anyagokból – készülnek, az eszközöket egy idő után el kell távolítani. Ez az időtartam nem lehet több, mint a beültetésüket követő egy év (növekvő gyermekek esetében ezt az időtartamot nagyban befolyásolja a növekedési folyamat maga).

 

KULCSSZAVAK
ostheosynthesis  |   csonttörés  |   velőűrszeg  |   CRIF  |   Kirschner-drót  |   ORIF
1812 nagy gomb

KOLLÉGÁINK SEGÍTENEK

Hívja az EGÉSZSÉGVONALAT!

EGYÜTTMŰKÖDŐ PARTNERÜNK

bm

 

sz2020 also infoblokk

Mentés
Sütik testreszabása
A többi weblaphoz hasonlóan mi is sütiket használunk a weblap teljesítményének fokozására, amennyiben ezeket visszautasítja az oldal működése bizonytalanná válhat!
Mindent elfogad
Mindent visszautasít
További információk
Analytics
Az adatok elemzésére használt eszközök egy webhely hatékonyságának mérésére és működésének megértésére.
Google Analytics
Elfogad
Visszautasít