A Charles Bonnet-szindróma lényege vizuális hallucináció olyan páciensek esetén, akik teljesen vagy részlegesen látásukat vesztették. Hallási hallucináció nem kíséri, a beteg tudata ép, nem jár egyéb mentális tünetekkel. A szindrómát 1760-ban írta le Charles Bonnet svájci természettudós, amikor a betegség tüneteit nagyapján észlelte, aki szürkehályogban szenvedett.
A Charles Bonnet-szindróma főbb tünetei
A Charles Bonnet-szindrómában gyakran előfordul, hogy a hallucinált tárgyak, személyek kisebbek, mint a valóságban. A vizuális hallucináció lehet egyszerű vagy összetett. Egyszerű hallucináció esetén az egyén geometriai formákat, fényeket, villogásokat láthat. A komplex hallucinációk kidolgozottak, és valóságosnak tűnnek, mintha valódi események lennének.
Kezdetben a panaszok, tünetek gyakoriak, percekig vagy órákig is tarthatnak, a későbbiekben ritkulnak, majd megszűnnek. A beteg tisztában van azzal, hogy amit lát, nem valós.
Mikor forduljon orvoshoz?
Mindenképpen keresse fel háziorvosát, ha hallucinációkat tapasztal. Ezek a tünetek félelmet válthatnak ki, ezért fontos, hogy beszéljen a tüneteiről kezelőorvosával, családjával.
A Charles Bonnet-szindróma kiváltó okai
A Charles Bonnet-szindróma előfordulhat fiataloknál vagy időseknél, akiknél a látás súlyosan megromlik. A kiváltó ok lehet makuladegeneráció, cukorbetegség, baleset, glaukóma (zöldhályog), cataracta (szürkehályog) stb. A látássérültek között kb. 10-20% az előfordulási gyakorisága.
A vizuális hallucináció az agy normál reakciója a látásvesztésre.
A Charles Bonnet-szindróma lehetséges szövődményei
A látás romlása és elvesztése sok esetben félelemmel, szorongással, depresszióval jár.
A Charles Bonnet-szindróma diagnosztizálása
Nincs külön diagnosztikai teszt a Charles Bonnet-szindrómára. Az orvos felveszi a részletes kórelőzményt, kizárja az egyéb mentális okokat, pl. az Alzheimer-kórt vagy egyéb demenciákat, mentális betegségeket. Amennyiben az érzékcsalódások mögött szervi eltérés nem található, akkor valószínűleg Charles Bonnet-szindrómáról van szó.
A Charles Bonnet-szindróma kezelése
A Charles Bonnet-szindrómára jelenleg nincs gyógyszer. Pusztán annak megértetése a beteggel, hogy a tapasztalt hallucinációk a látásvesztés következményei, nem pedig mentális egészségi problémák, nagyon megnyugtatók lehetnek számára, és elősegíthetik a könnyebb megbirkózást a betegséggel.
A szindrómát próbálták már kezelni gyógyszerekkel (pl. antiparkinson szerrel, antiepileptikummal), illetve pszichoterápiával, de valós eredményt nem értek el.
Mit tehet Charles Bonnet-szindróma esetén?
Ha Charles Bonnet-szindrómája van, a hallucinációiról és az érzéseiről beszéljen a családjával, barátaival, háziorvosával vagy szemészével. Mentálhigiénés szakember, például tanácsadó, pszichológus vagy pszichiáter is segíthet, ha a hallucinációkat különösen felkavarónak találja.
Van néhány dolog, amelyet kipróbálhat, hogy segítsen enyhíteni a tüneteket, amikor tapasztalja őket. Például, amikor a hallucináció kezdődik, a következőket teheti:
- változtassa meg a fényviszonyokat;
- mozogjon, pl. készítsen egy csésze teát;
- pihenjen és aludjon eleget, a stressz fokozhatja a tüneteket;
- mozgassa a szemét, vagy pislogjon gyorsan.
A Charles Bonnet-szindróma megelőzése
A Charles Bonnet-szindróma megelőzésére nincs mód, de észreveheti a kiváltó tényezőket – pl. a rossz megvilágítás, kora reggeli órák, késő délutáni órák, éjszaka, fáradtság, stressz mind kiválthatja a hallucinációkat. A vakságot okozó krónikus betegségekkel tanácsos rendszeres orvosi kontrollvizsgálaton részt venni, a kezelőorvos utasításait betartani, így megelőzve vagy késleltetve a látásromlást.
