Az újszülöttek születésük után elvesztik a testsúlyuk 5-10%-át, de a 10-14. napra visszanyerik azt, féléves korukra megduplázzák a súlyukat, egyéves korukra pedig születési súlyuk háromszorosát érik el.
A növekedésben a csecsemő megfelelő táplálása játssza a főszerepet, ami történhet anyatejes táplálással (szoptatással) vagy tápszerrel.
A csecsemő gyomrának térfogata az első 24 órában nagyjából 5-7 ml befogadóképességű. Ez az első hét végére körülbelül 25 ml-re, majd a második hét végére 60-85 ml-re tágul. Így az első pár napban a csecsemő táplálékfogyasztása, bár kevésnek tűnhet, de valójában megfelelő mennyiségű.
Ha kétsége támad, hogy csecsemője elegendő táplálékot kap-e, kérjen tanácsot védőnőjétől!
Anyatejes táplálás
A szülés utáni néhány napban sűrű, aranysárgás színű előtej (kolosztrum) termelődik. Ez koncentráltan tartalmaz fehérjéket, immunsejteket és ásványi anyagokat, amelyek erősítik az újszülött immunvédelmét (lásd: Csecsemők immunfejlődése). Bár ebből mindössze napi 100 ml termelődik, mégis kiemelt jelentőséggel bír az új környezethez való alkalmazkodásban.
Az első napokban tanácsos lehet kiegészítésként cukoroldat vagy tápszer adása is. Ez minden esetben attól függ, hogy az anyatej termelése hogyan alakul, és a csecsemőnek milyen táplálékigénye van – ehhez mindenképpen kérjen tanácsot védőnőjétől vagy orvosától!
Idővel az anyatej összetétele és mennyisége változik, igazodva a csecsemő igényeihez. Az első hónapokban napi 7-9 alkalommal kell mellre tenni a csecsemőt – ez a szám azonban természetesen a csecsemő igényeihez mérten egyedien változhat. A szoptatási idő optimálisan 5-20 perc. Mivel a csecsemő a szoptatás első pár percében veszi magához az anyatej 80%-át, a szoptatás idejének növelése nem növeli a bevitt anyatej mennyiségét.
Emellett fontos, hogy a szoptatási időszak alatt K-vitamin- és D-vitamin-pótlásban részesüljön a gyermek. Az első hónapokban érdemes etetés előtt és után megmérni a csecsemő testsúlyát annak eldöntéséhez, hogy megfelelő mennyiségű anyatejet képes-e magához venni, és megfelelően növekszik-e. A mért adatokat érdemes rendszeresen feljegyezni.
Az anyatej jótékony hatásai:
- A csecsemő fejlődéséhez és életszakaszaihoz legjobban illeszkedő tápanyagbevitelt biztosítja, és könnyen emészthető a csecsemő számára.
- Védelmet biztosít számos kórokozóval szemben (anyai ellenanyagokat, antimikrobiális fehérjéket és immunsejteket tartalmaz).
- A legkönnyebb és leghigiénikusabb táplálási mód.
- Változatos íze van, ami az anya táplálkozásától függ.
- Hosszú távon bizonyítottan segít megelőzni számos betegséget (pl. allergia, cukorbetegség, gyomor- és bélproblémák, elhízás, ekcéma).
A fentieken túl a szoptatás az anya esetében csökkentheti az emlőrák és a petefészekrák, illetve a csontritkulás miatti törések kockázatát idősebb korban.
Az anyatej társadalombiztosítási támogatása
Az egészségbiztosítás keretén belül lehetőség van a csecsemő számára az anyatejes táplálás biztosítására.
A csecsemő az alábbi esetekben jogosult anyatejellátásra:
- Az anya a saját tejével nem tudja táplálni, és a baba koraszülött vagy kis súlyú (2500 g alatti).
- Az anya a saját tejével nem tudja táplálni, és a csecsemő súlyos táplálkozási allergiában, felszívódási zavarban vagy hasműtéttel járó fejlődési rendellenességben szenved (pl. omphalocele, gastroschisis).
- Az anya egészségi állapota miatt alkalmatlan az anyatejjel való táplálásra.
- Az anya olyan fertőző betegségben vagy mérgezésben szenved, amely a csecsemő egészségét veszélyezteti.
- Az anya olyan gyógyszert szed, amely szedése a szoptatás időszakában ellenjavallt.
- Az anya súlyos tudatvesztéssel járó állapotban van, vagy pszichés állapota a szoptatást lehetetlenné teszi.
- Az anya a szoptatás időszakában meghalt vagy a gyermeket elhagyta.
Az anyatej társadalombiztosítási támogatással akkor vehető igénybe, ha azt a kezelőorvos orvosi vényen (recepten) rendeli (írja fel). Egy vényen egyszerre a csecsemő táplálásához a vény kiállítása szerinti hónapra elegendő anyatejet lehet rendelni.
Tápszerek
Vannak olyan körülmények (pl. az anya fertőzéses megbetegedése, az anyának nincs elég teje, sikertelen szoptatás stb.), amelyek miatt szükséges bevezetni a tápszeres táplálást a csecsemő életébe. Az anyatej-helyettesítő és az anyatej-kiegészítő tápszerek készítésekor a gyártók az anyatej összetételéhez hasonlító tápszerek létrehozására törekednek.
Speciális igény esetén (pl. tejfehérje-allergia) lehetőség nyílik a csecsemőt hidrolizált fehérje- vagy szójaalapú, telítetlen zsírsavakkal kiegészített vagy akár hipoallergén tápszerekkel etetni. Antireflux (AR) tápszerek is forgalomban vannak, amelyek segítenek megelőzni, hogy a gyermek visszabukja az elfogyasztott tápszert/tejet, ezt gyermekorvos írhatja fel vényre. Elérhetők speciális vényköteles terápiás tápszerek is, amelyekkel a tejfehérje-allergia, az emésztési és felszívódási zavarok, a laktózintolerancia, galaktozémia tünetei, valamint a visszatérő hasfájás, szorulás enyhíthető. A koraszülöttek számára is elérhetők speciális tápszerek, melyek az ő igényeik szerint vannak kifejlesztve.
Az anyatej-helyettesítő (1-es jelzésű) tápszerek vénykötelesek, míg az anyatej-kiegészítő (2-es jelzésű) tápszerek akár drogériákban is beszerezhetők.
A tápszerek társadalombiztosítási támogatása
A tápszer árához nyújtott támogatásra akkor jogosult a csecsemő, ha az orvos azt vényen rendeli (felírja). Nem minden tápszer árához jár támogatás, hanem – a gyógyszerek támogatásához hasonlóan – csak azokhoz, amelyeket a NEAK a társadalombiztosítási támogatásba befogadott.
A támogatással nem rendelhető, de különleges táplálkozási igényt kielégítő tápszerek esetén – a gyógyszerek speciális finanszírozásához hasonlóan – méltányosságból kérvényezhető a térítési díj vagy annak egy részének átvállalása.
A megfelelő tápszer kiválasztásához érdemes gyermekorvos vagy védőnő tanácsát kérni!
Mikor kérjen segítséget?
Beszéljen a védőnővel, illetve házi gyermekorvosával, ha aggodalmak gyötrik a szoptatás miatt, vagy ha úgy érzi, hogy gyermeke nem kap elég anyatejet.
Feltétlenül forduljon orvoshoz, ha étkezés után gyermekénél nagy mennyiségű hányás vagy kifejezett puffadás jelentkezik, illetve ha a korának megfelelő mennyiségű táplálék bevétele mellett testsúlycsökkenést vagy fejlődésben való visszamaradást tapasztal.
Mielőbb keresse fel gyermekorvosát, ha a csecsemő széklete nyálkás vagy véres!
Hozzátáplálás
Az esetek többségében a csecsemő tápanyagigénye 4-6 hónapos koráig 100%-ban kielégíthető az anyatejes táplálással, szoptatással. A hozzátáplálást a gyermek féléves kora után szükséges elkezdeni, ami az anyatej mellé történő egyéb ételek adását jelenti, ugyanis ekkorra az anyatej összetétele megváltozik, és már nem biztosít elegendő energiabevitelt a csecsemő számára.
A hozzátáplálást célszerű úgy megtervezni, hogy havonta 1 szoptatást váltson ki az újonnan behozott élelmiszer. Ezt a beosztást követve a gyermek nagyjából egyéves korára akár teljesen elhagyható az anyatejes táplálás. Az új ételek bevezetése mindig egyesével történjen, így egy-egy újfajta étel esetén könnyebben fény derülhet az allergiára vagy más emésztőrendszeri betegségre, enzimhiányra.
A hozzátáplálás során először idénygyümölcsöket (pl. alma) és zöldségeket (pl. burgonya, sárgarépa, sütőtök) javasolt kipróbálni, majd – még az anyatejes táplálás mellett – érdemes bevezetni 7 hónapos kor körül a gabonaféléket, aztán a húsokat. A tojássárgáját 8 hónapos kortól, a tojásfehérjét, a mézet és a tejet csak 1 éves kor után érdemes beiktatni a gyermek étrendjébe. A sót és a cukrot felejtsük el hozzátáplálás során.
Érdemes rákeresni a hozzátáplálási táblázatokra, amelyekben pontosan részletezve vannak, hogy mikortól milyen ételek adhatók a babának. A hozzátáplálást pürésítve kezdjük, és fokozatosan haladjunk a darabosabb ételekig, majd a falatokig.
Mivel 6 hónapos korukra a babák vastartaléka nagymértékben lecsökken, fontos vasban gazdag ételekkel a vas pótlása. Kerüljön sok borsó, bab, csicseriborsó, lencse, spenót, sóska; vörös hús, sertés-, bárány- és marhahús, valamint máj a tányérra. A vas felszívódását segítik a magas C-vitamin-tartalmú ételek.
A hozzátáplálás új, korszerű irányzata a BLW (Baby-Led Weaning), vagyis az igény szerinti hozzátáplálás. Ilyenkor a hozzátáplálást a baba irányítja: a saját kezével azt eszi, amit a szülők (természetesen az étel elkészítésének passzolnia kell a baba életkori igényeihez).
