A csontsűrűségmérés (osteodenzitometria) az egyik legfontosabb vizsgálat a csontritkulás (osteoporosis) kórismézésének folyamatában. A csonttömeg mérésére alkalmas módszerek alkalmazásával a betegség korai szakaszában felismerhető, és a későbbiekben a kórfolyamat előrehaladása, illetve a kezelés hatékonysága jól nyomon követhető.
A csontritkulás a csont szilárdságáért elsősorban felelős ásványi anyag megfogyatkozását jelenti, amelyet a csont szerkezetének és anyagi minőségének károsodásai kísérnek, a későbbiekben a sérülés veszélyeit növelik. Az ásványi csonttömeg pontosan megmérhető csontsűrűségméréssel, a csont szerkezeti és minőségi változásait pedig az ultrahangvizsgálat tükrözi.
A csontsűrűségmérés javallatai és ellenjavallatai
A csontsűrűségmérés célja a csonttömegcsökkenés kockázatának, vagy – a betegségre jellemző tünetek megléte esetén – a csökkent csonttömeg felismerése vagy kizárása.
A csontsűrűségmérés fontosabb javallatait a 65 év feletti életkor, a csontritkulással összefüggésbe hozható csonttörés kockázati tényezői (ld. lejjebb) és a röntgenvizsgálattal felismert csigolyadeformitás képezik. Csontritkulás-ellenes gyógyszeres kezelés indítása előtt minden esetben indokolt a vizsgálat elvégzése.
A csontritkulással összefüggésbe hozható csonttörések kockázatát az alábbi állapotok illetve betegségek növelik:
- 65 év feletti életkor;
- női nem;
- férfiaknál a herék csökkent működése miatti hormonzavar (hypogonadismus);
- alacsony testtömeg;
- csontritkulás és/vagy azzal összefüggésbe hozható csonttörés a családi kórelőzményben;
- korábbi, nem balesetből eredő csonttörés;
- a szteroidhormonok és a pajzsmirigyhormonok fokozott hatása;
- mozgáshiány;
- az elesés fokozott kockázatával járó állapotok;
- rheumatoid arthritis;
- idült máj- és vesebetegségek;
- dohányzás;
- alkoholfogyasztás.
A csontsűrűségmérés abszolút ellenjavallatát képezi a terhesség. Relatív ellenjavallatot jelent a röntgenkontrasztanyag vagy sugárzó izotóp jelenléte a törzsben, valamint az elhízás (120 kg feletti testsúly).
A csontsűrűségmérés menete
A világon legszélesebb körben alkalmazott, legkorszerűbb és legérzékenyebb módszer az ún. fotonabszorpciós osteodenzitometria. A csontsűrűségmérő készülékek nagy pontossággal érzékelik a vizsgálandó testrészeken, illetve csontokon átbocsátott gamma- vagy röntgenfotonok elnyelődésének mértékét, amely alapvetően a csontok ásványianyag-tartalmától függ. A végtagok csontjainak vizsgálata egyetlen sugárnyalábbal elvégezhető (single photon absorptiomertry, SPA). A törzs csontjaiban, így a csontritkulás kórisméje szempontjából nagyon fontos ágyéki csigolyákban és a combnyakban azonban két egymástól eltérő energiájú sugárnyaláb együttes alkalmazása szükséges a lágyrészek többlet-sugárelnyelésének meghatározásához. Ezért a törzsön ma már szinte kizárólag az ún. kettős energiájú röntgensugár-abszorpciometriát alkalmazzák (dual energy x-ray absorptiometry, DEXA).
A vizsgálat egyszerűen kivitelezhető, kényelmes vizsgálóágyon hanyatt fekvő helyzetben történik, előkészítést, éhgyomri állapotot nem igényel. A mérés helye elsősorban az ágyéki gerinc, a csípőtájék, de lehet az alkar, a sarok és a kézujj is. A végtagcsontokon történő csontsűrűségmérést a társadalombiztosítás kizárólag a pajzsmirigy-túlműködés miatt kialakuló súlyos állapot (thyreotoxcosis) és a mellékpajzsmirigy túlműködése (primer hyperparathyreosis) esetén finanszírozza.
A vizsgálandó terület korábbi törése esetén az ellenoldalon végzik el a mérést. A vizsgáló eljárás során a sugárterhelés még a közönséges röntgenfelvételhez alkalmazott sugárterhelésnél is gyengébb, ezért a beteg állapotának ily módon történő ellenőrzése és nyomon követése számos alkalommal megismételhető. A vizsgálat nem jár fájdalommal, biztonságos, és mindössze öt-tíz percig tart.
A csontsűrűségmérés lelete
A mért csontsűrűséget (bone mineral density, BMD, g/cm2) az egészséges fiatalok átlagértékéhez, a csúcs-csonttömeghez (peak bone mass, PBM) hasonlítják. A különbséget a fiatal populáció normálértékének szórásában (standard deviáció, SD) fejezik ki. Ez az ún. T-score, amelynek értéke az optimális csonttömeg átlagértékétől mért eltérést mutatja.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint az alábbi diagnosztikus kategóriák állíthatók fel a kapott T-score-érték alapján:
- a T-score nagyobb, mint -1,0 SD: egészséges csontozat;
- a T-score -1,0 és -2,5 SD közötti: mérsékelten csökkent csonttömeg (osteopenia);
- a T-score kisebb, mint -2,5 SD: csontritkulás;
- a T-score kisebb, mint -2,5 SD, és csontritkulás miatt legalább egy alkalommal már megtörtént csonttörés esetén: súlyos csontritkulás.
Egyéb vizsgálatok
A csontritkulás súlyosságának és előrehaladottságának meghatározásában, valamint az egyéb betegségektől történő elkülönítésében további támpontot ad a gerinc és a kéz, valamint a medence, a koponya és a csöves csontok röntgenvizsgálata. A sarokcsont és a kézujjak csontsűrűségének ultrahangvizsgálattal történő mérését a társadalombiztosítás nem támogatja. Mindemellett laboratóriumi vizsgálatra – ezen belül a vérszérum kalcium-, foszfor- és kreatininkoncentrációjának és alkalikus-foszfatáz-aktivitásának mérésére, a vizelettel ürített kalcium mennyiségének, valamint a csontanyagcserét befolyásoló egyes hormonok vérszintjének meghatározására – is sor kerülhet. A nagyfelbontású CT- és MR-vizsgálat hatékony a csontszerkezet megítélésében, de nem része a rutin vizsgáló eljárásoknak, többnyire kutatásokhoz kapcsolódóan alkalmazott módszer.
Csontsűrűségmérés várandóság idején
A várandósság a csontsűrűségmérés abszolút ellenjavallatát képezi.
