Csonttöréseket a legkülönfélébb irányokból érkező, a csont ellenálló képességét, szilárdságát meghaladó erejű behatások okozhatnak.
A csonttörést kiváltó hatás lehet:
- a csont rugalmasságát meghaladó összenyomás (pl. csigolyatörések);
- hajlítóerő: a csont két távolabbi pontjára hatva, a csontot ív alakban meghajlítva;
- az egyik végén rögzített csont hossztengelye körüli megcsavarodása (spiráltörés);
- az ízületi szalagok tapadási helyénél a csont egy darabját letépik.
Ezen túlmenően a csonttörés lehet közvetlen (a csont ott törik el, ahol a behatás, pl. az ütés érte), és lehet közvetett is. Utóbbi esetben a törést okozó behatás nem a törés helyén, hanem attól távolabb éri a csontot (ez fordulhat elő esések, különböző nagy erejű és hirtelen feszítő- vagy csavaróerők következtében).
Mindkét esetben előfordulhat nyílt törés – ilyenkor a törött csontvég(ek) átszúrjá(k) a bőrfelszínt, súlyos járulékos sérülést okozva –, valamint zárt törés, amikor a csontvégek a bőrt nem szúrják át, de a bőr alatt ugyanúgy képesek súlyos járulékos sérülést okozni.
A törés következtében a törött csontvégek elmozdulhatnak oldalirányban, összecsúszhatnak, egymásba csúszhatnak, elcsúszhatnak egymás mellett, illetve – a töréssel egyidejű izomhúzás következtében – hosszirányban el is távolodhatnak egymástól.
A csonttörések tünetei
- fájdalom a sérülés környékén,
- duzzanat,
- véraláfutás vagy elszíneződés,
- a sérült testrész deformálódása,
- a sérült végtag mozgatása nem vagy csak nagy fájdalmak közepette lehetséges.
Mikor kell sürgősségi ellátást vagy mentőt kérnie?
A csonttörés kezelése mindenképpen orvosi beavatkozást igényel.
Azonnal hívja a 112-t és kérjen mentőt az alábbi esetekben:
- Ha a sérült eszméletlen vagy nem reagál. Kezdje meg az újraélesztést, amennyiben nem tapasztal légzést.
- Ha a törés nagy erőbehatás, baleseti mechanizmus eredménye.
- Ha a sérült eszméletlen, erősen vérzik, nyílt törése van.
- Ha a sérült hát-, nyak- vagy fejsérülést szenvedett.
- Ha felmerül a csonttöréssel összefüggésben egyéb, pl. belső sérülés lehetősége.
A csonttörések okai
Csonttörések jellemzően balesetek, esések, közlekedési, munkahelyi, sport- vagy háztartási balesetek következtében jönnek létre. A csontszövet ellenálló képességét különböző körülmények, állapotok, illetve egyes gyógyszerek, betegségek csökkenthetik, miáltal növekszik a csonttörések esélye. Ilyen lehet a csontritkulás, a különféle csontszöveti gyulladások vagy a szteroidtartalmú gyógyszerek is.
A csonttörések szövődményei
Csonttöréskor a csontvégek jelentős, sokszor súlyos melléksérüléseket tudnak okozni a környező szövetekben. A csonttörések súlyos szövődményei közé tartoznak a lábadozás alatti mozdulatlanság miatt kialakuló légúti fertőzések, tüdőgyulladás, vérrögképződések, tüdőembólia, amelyek nemegyszer (elsősorban időskorban) a beteg halálához is vezethetnek. Éppen ezért kiemelten fontos időskorban a csonttörések megelőzése.
A csonttörések megelőzése
A csonttörések megelőzésében két fő lehetőség áll rendelkezésre. Az egyik a csonttörést okozó baleset elkerülése, a másik pedig a csontok rugalmasságának megőrzése:
- Időskorban a csonttörések túlnyomó többsége elesésből adódik – így kiemelt fontosságú az elesés megelőzése egyensúlygyakorlatokkal, megfelelően beállított vérnyomással, rendszeresen használt támaszkodóeszközökkel.
- A csontok rugalmasságának megőrzésében kiemelt szerepe van a rendszeres testmozgásnak, a csontok folyamatos igénybevételének, továbbá a megfelelő kalcium- és D-vitamin-bevitelnek.
