A lisztérzékenység, más néven cöliákia, egy autoimmun betegség, melyet a glutén nevű fehérje vált ki.
A búzában, rozsban és árpában megtalálható glutén a lisztérzékeny embereknél az immunrendszer olyan gyulladásos reakcióját váltja ki, mely hatására a vékonybél nyálkahártyája károsodik, és ez hosszútávon felszívódási zavarokhoz, hiánybetegségek kialakulásához vezet. A szövődmények elkerülése érdekében fontos a betegség korai felismerése. Gyógymód nem létezik, azonban gluténmentes diétával teljes tünet- és panaszmentesség érhető el.
A lisztérzékenység főbb tünetei
A lisztérzékenység tünetei sokféleképpen jelentkezhetnek. Jellemzőek az emésztőrendszert érintő, különböző súlyosságú panaszok, de előfordulhat az is, hogy csupán általános tünetek figyelmeztetnek a betegség fennállására.
Az emésztőrendszeri panaszok leggyakrabban az alábbi formákban jelentkeznek:
- hasmenés,
- székrekedés,
- puffadás, szélgörcs,
- zsíros vagy bűzös széklet,
- hasi fájdalom, diszkomfortérzet.
A vékonybél nyálkahártyájának károsodása miatt, a betegség következtében zavart szenved a tápanyagok felszívódása, ami különböző hiánybetegségek kialakulásához vezethet.
Ezek tünetei lehetnek:
- akaratlan súlyvesztés, mely változatlan étrend mellett jelentkezik,
- gyengeség, fáradtság,
- vérszegénység, vashiány,
- bőrön erősen viszkető kiütés (dermatitis herpetiformis),
- csontritkulás,
- izommerevség,
- mozgáskoordináció zavarai,
- véralvadási problémák,
- menstruációs zavarok,
- meddőség.
Mikor forduljon orvoshoz?
A lisztérzékenység hosszú távon komoly betegség lehet, ezért nagyon fontos a megfelelő és korai diagnózis. Ha a cöliákiára jellemző tüneteket tapasztal (pl.: két hetet meghaladó, visszatérő hasmenés vagy hasi diszkomfort érzése, vagy a fenti tünetek bármelyike), minél előbb forduljon orvoshoz.
Ha tüneteket tapasztal, ne álljon át azonnal gluténmentes étrendre, mert az a pontos diagnózist akadályozhatja. A betegség gyakran családon belül öröklődik, így ha egyenes ági rokonai közül valakinél lisztérzékenységet diagnosztizáltak, forduljon orvoshoz.
A lisztérzékenység kiváltó okai
A cöliákia oka és kialakulásának háttere nem teljesen tisztázott, számos kutatás vizsgálja a kiváltó okokat és létrejöttének folyamatát. Jelenlegi ismereteink alapján genetikai adottságok és környezeti hatások együtteseként jöhet létre. Ha valakinek a családjában gyakran előfordul a betegség, akkor a további családtagok esetében is jó esély van a megjelenésére. Az örökletes háttér mellett további környezeti hatások is fontos szerepet játszhatnak a cöliákia kialakulásában, például korábbi emésztőrendszeri fertőzés vagy a bélbaktériumok egyensúlyának felborulása.
Vannak olyan betegségek, amelyek autoimmun jellegükből adódóan utalhatnak arra, hogy a lisztérzékenység kialakulásának is nagyobb az esélye. Ilyen például az egyes típusú cukorbetegség, a fekélyes vastagbélgyulladás, a pajzsmirigy autoimmun eredetű betegsége. Más betegségek is fokozhatják a cöliákia kialakulásának valószínűségét, pl.: epilepszia, Down-szindróma.
A lisztérzékenység lehetséges szövődményei
A glutén által kiváltott autoimmun folyamat következtében a vékonybél nyálkahártyája és az azon található kis, kesztyűujjszerű bélbolyhok károsodnak, ami felszívódási zavarokhoz, emésztési problémákhoz vezethet. A betegség kezdetekor eleinte emésztési panaszok, súlyvesztés jelentkezhet, majd idővel, ahogy a nyálkahártya sorvad, megjelenhetnek különböző hiánybetegségek is. A nem megfelelő vitaminellátottság miatt csontritkulás alakulhat ki, a vas és B12-vitamin felszívódási zavara vérszegénységet okozhat, a vitaminok és tápanyagok hiánya pedig a sebgyógyulás zavarához, vérzékenységhez, az izmok leépüléséhez, mozgáskoordinációs zavarokhoz, idegbántalmakhoz vezethet. A betegség hosszú fennállása esetén bizonyos bélrendszeri daganatok előfordulásának esélye megnő, és olykor meddőség is kialakulhat.
A szövődmények szinte teljesen elkerülhetőek a betegség korai felismerése és a szigorú, gluténmentes diéta betartása esetén.
A lisztérzékenység diagnosztizálása
A diagnózis felállításához fontos a kórtörténet alapos és részletes megismerése, ezért az orvos részletesen ki fogja kérdezni a pácienst. Amennyiben a tünetek és a kórtörténet alapján erős a lisztérzékenység gyanúja, további vizsgálatokkal is alá lehet támasztani a diagnózist. Fontos, hogy a vizsgálatok során nem szabad gluténmentesen étkezni, mert az csökkentheti a pontosságot.
- Vérvizsgálat: a vérvizsgálat során a szervezet által a glutén ellen termelt ellenanyagokat vizsgálják. Bár a laborvizsgálatokkal többnyire pontos diagnózist lehet felállítani, sok esetben szükség lehet a vékonybélből történő szövetmintavételre is.
- Biopsziás mintavétel: a biopsziás mintavétel egy gyomortükrözéses (gasztroszkópos) vizsgálat keretében történik. A gasztroszkóp egy vékony, csőszerű eszköz, amelyet szájon keresztül vezetnek a gyomorba és a vékonybélbe. Az orvos a vizsgálat során meg tudja nézni az elváltozásokat a vékonybélben, és egy tű segítségével apró szövetdarabokat tud kivenni. Ezeket a kis szövetdarabokat mikroszkóp alatt vizsgálva felállítható a diagnózis.
- Ha a biopsziás minta és a vérvizsgálat nem ad egyértelmű diagnózist, akkor végezhető genetikai vizsgálat Ebben az esetben azon gének módosulásait vizsgálják, amelyekről ismert, hogy részt vehetnek a cöliákia kialakulásában.
A lisztérzékenység kezelése
A lisztérzékenységnek nincs gyógymódja, gluténmentes diétával azonban teljes panasz- és tünetmentesség érhető el. Fontos azonban a szigorúan betartott étrend, melyet a panaszok elmúltával sem szabad abbahagyni. Enyhe vagy közepes fokú panaszok esetén sem szabad glutént fogyasztani, hiszen a vékonybél nyálkahártyája tovább károsodhat, ami további szövődményekhez vezethet.
A lisztérzékenység megelőzése
A lisztérzékenységet nem lehet megelőzni, azonban a betegséggel járó szövődményeket a szigorúan tartott gluténmentes étrenddel el lehet kerülni.
Lisztérzékenyeség gyermekkorban és várandósság idején
Csecsemőknél, gyermekeknél gyakrabban jelentkeznek a lisztérzékenység által kiváltott emésztőrendszeri tünetek: a krónikus hasmenés, hányinger, hányás, székrekedés, puffadás, szélgörcsök. Ha a betegséget nem ismerik fel korai szakaszban, akkor a tápanyagok felszívódásának zavara miatt hiánybetegségek alakulhatnak ki; gyengeség, fáradtság, hosszan fennálló esetben növekedésbeli elmaradás jelentkezhet, serdülőkorban késhet a nemi érés.
Terhesség alatt a fel nem ismert cöliákia vagy a nem megfelelően tartott diéta növeli a komplikációk kialakulásának esélyét, a vitaminok és tápanyagok felszívódási zavara miatt a magzat növekedése zavart szenvedhet.
Gyakran ismételt kérdések
Milyen ételek tartalmazhatnak glutént?
Minden olyan étel, amiben rozs, árpa vagy búza található. Ilyen ételek például a tészták, sütemények, a kenyerek többsége, a müzlik, de a sörök többségének alapanyagául is ezek a gabonafélék szolgálhatnak. Glutént tartalmazhat a whisky és a vodka is. Bizonyos étrend-kiegészítőkben, vitaminokban, esetenként gyógyszerekben, fogkrémekben és ajakbalzsamokban is előfordulhat ez a fehérje. A készételekben és egyéb por alapú félkész ételekben (instant levesek, kakaók, stb.) is gyakran megtalálható.
Mivel jár a gluténmentes diéta?
A gluténmentes diéta során fontos, hogy minden megvásárolt termék esetében ellenőrizzük az összetevőket, különösen az előre csomagolt élelmiszerek esetében. Bár konyhakultúránkban fontos szerepe van a lisztet tartalmazó fogásoknak, napjainkban egyre több vendéglátó egységben van gluténmentes opció is, és a boltoknak is egyre nagyobb a gluténmentes alternatívakínálata.
Honnan tudom biztosan, hogy az adott termék gluténmentes?
A gluténmentes ételeket forgalmazó termelőknek fel kell tüntetniük a termék címkéjén, hogy tartalmaz-e lisztet. Sajnos előfordulhat, hogy gluténmentes ételekről később kiderül, hogy mégis tartalmaznak glutént, azonban a NÉBIH folyamatosan ellenőrzi a termékek minőségét.
Kimutatható-e a lisztérzékenység székletből?
Bár a bélben található baktériumoknak lehet szerepe a cöliákia kialakulásában, erre vonatkozó egyértelmű tudományos állásfoglalás még nincs. Bizonyos azonban, hogy a székletből nem lehet kimutatni a lisztérzékenységet. Számos olyan, a széklettel kapcsolatos tünet lehet, ami segítheti a diagnózist, azonban a betegség pontos meghatározásához a vérvizsgálat, a szövetmintavétel és/vagy a genetikai vizsgálat szükséges.
