A ciszta egy kötőszövetes tokkal körülvett, hámmal bélelt tömlő, amelynek üregét legtöbbször folyadék, levegő vagy egyéb anyag tölti ki. Bárhol a testen megjelenhet ciszta, de a leggyakrabban a fejbőrön, a fülön, az arcon, a háton, a petefészkekben és a herezacskón fordul elő.
A ciszta gyakori elváltozásnak minősül, amely általában kezelés nélkül, magától elmúlik. Olykor azonban nehéz annak eldöntése, hogy az adott csomó ártalmatlan ciszta vagy orvosi kezelést igénylő elváltozás.
A ciszták főbb tünetei
Megjelenési helyük és a bennük képződő anyag szerint a ciszták alábbi formái a leggyakoribbak:
- Faggyúciszta (szaruciszta): lassan növekvő, elhalt hámsejteket, szarut vagy faggyút tartalmazó fájdalmatlan bőr alatti csomó.
- Cisztás vesebetegség: a vese kéregállományában és velőállományában kialakuló, folyadékkal telt tömlők, amelyek lehetnek mikroszkopikus méretűek, de akár több centiméteresre is megnőhetnek. Policisztás vesebetegség során mindkét vesében sok ciszta keletkezik. Jellegzetes tünete a hátfájdalom, a véres vizelet, a húgyúti fertőzések, a vesekövek okozta heves görcsök és a magas vérnyomás.
- A fej-nyak tájék cisztái: elhelyezkedhetnek az állcsontokban és a lágy részekben is. A fogeredetű (odontogén) csontciszták tartalma általában szalmasárga, híg folyadék koleszterinkristályokkal. Panaszt általában nem okoznak, és gyakran csak a véletlen folytán kerülnek felismerésre. Léteznek álciszták (pszeudociszta) is, amelyek hámbélés nélküli csontüregek.
- Petefészekciszta: folyadékkal teli zsákocska, amely a női petefészekben alakul ki. Nagyon gyakori, és általában nem okoz panaszt, csak akkor, ha megreped vagy nagy méretű, illetve ha elzárja a petefészek vérellátását. Ebben az esetben medencetáji fájdalom, a húgyhólyag nehezített ürítése, gyakori vizelési inger, a menstruációs ciklusban bekövetkező változás (a megszokottnál erősebb vagy gyengébb, illetve rendszertelen vérzés), emésztési rendellenesség, teltségérzet és puffadás, valamint fáradékonyság hívja fel rá a figyelmet.
A petefészekciszta egyik típusa a funkcionális petefészekciszta, amely a menstruációs ciklus részeként, természetes módon kialakuló, ártalmatlan, rövid ideig tartó elváltozás. Másik típusa, a kóros petefészekciszta kialakulhat egyéb betegség, például endometriózis velejárójaként. Sok apró ciszta jelenléte policisztás ovárium szindróma (PCOS) jele lehet.
- Dermoid ciszta: fejlődési rendellenesség, a magzati életből visszamaradt, nem differenciálódott szövetekből jön létre. Gyakran a petefészkekhez kötődik, de egyéb testtájakon is előfordulhat. Belső felszínét elszarusodó laphám borítja, amelyen szőrszálak fejlődnek ki, és faggyút termel. A sejtek differenciálódásának zavara következtében olykor fogakat, hajszálakat vagy működő pajzsmirigyszövetet is tartalmazhat.
- Mellékhereciszta: folyadékkal telt zsák a mellékherén, amely általában nem igényel kezelést.
- Emlőciszta: az emlőben kitapintható, folyadékkal teli tömlő, amely néha fájdalmas lehet.
- Gerincvelői ciszta: bárhol megjelenhet a gerincvelő lefutása mentén, de leggyakoribb a nyaki szakaszon. Mivel többnyire a fájdalom- és hőérző idegek érintettek, a betegek gyakran megvághatják vagy megégethetik magukat anélkül, hogy érzékelnék azt. A ciszta továbbterjedve görcsöket és izomgyengeséget okozhat, elsőként a lábban, később egyéb testrészeken is.
- Farokcsont- (pilonidális) ciszta: jellemzően ülő életmód mellett fordul elő, főként férfiak körében. A farpofák találkozásánál kialakuló ciszta tünetei a fájdalom, érzékenység, duzzanat és gennyes váladékozás.
- Bartholin-ciszta: a hüvelybemenet felé nyíló Bartholin-mirigyek cisztája rendszerint fertőzés következményeként vagy sérülés miatt alakul ki. Ha a ciszta nagyra nő, duzzanattal, főleg járás és ülés közben jelentkező fájdalommal és közösülés közbeni fájdalommal (dyspareunia) járhat.
- Jégárpa (chalazion): a szemhéj szövetében található ún. Meibom-mirigyek kivezető csatornája elzáródik, és mögötte a váladék felgyülemlik. Leggyakrabban a felső szemhéj középső részén kialakuló, apró, fájdalmatlan göb hívja fel rá a figyelmet. Az egyszerű árpával ellentétben nem jár gyulladásos tünetekkel. Általában nem okoz panaszt, a kivezető cső magától megnyílik, és a váladék kiürül.
Mikor forduljon orvoshoz?
Keresse fel a háziorvosát, ha bármely testtájon változást – csomót, duzzanatot – észlel. Indokolt esetben a háziorvos járóbeteg-sebészeti vagy egyéb szakrendelésre fogja irányítani.
A ciszták kiváltó okai
A ciszták többnyire vagy fejlődési rendellenesség, vagy gyulladásos folyamatok hatására elzáródó vezetékcsövek, vagy szerzett sérülés következtében alakulnak ki. Családi halmozódás esetén gyakoribbak a többszörös ciszták, és hátterükben feltételezhető a genetikai tényezők szerepe. Az életkor előrehaladtával a veleszületett ciszták megnagyobbodhatnak, többnyire baktériumfertőzés következtében.
A ciszták lehetséges szövődményei
Ha a ciszta megfertőződik, másodlagos tályog alakulhat ki. A ciszták szövődményeinek másik része az elváltozás elhelyezkedéséből adódik. A nagyszámú veseciszta például összenyomhatja a veseszövetet, vérnyomás-emelkedéshez, a veseműködés romlásához vezethet, illetve fertőződés esetén szepszis léphet fel. A gerincvelői ciszta viszont maradandó károsodást okozhat az idegrendszerben, még sikeres sebészi eltávolítása ellenére is.
A ciszták diagnosztizálása
A ciszták kórismézése általában a fizikális vizsgálaton alapszik. Egyes ciszták diagnosztizálásához – elhelyezkedésüktől függően – képalkotó vizsgálat (ultrahangvizsgálat) elvégzésére van szükség, illetve a gerincvelői ciszta mágneses rezonancia (MR) vizsgálattal mutatható ki. Egyes esetekben – az egyéb betegségektől való elkülönítés és a rosszindulatú daganat kizárása érdekében – ún. vékonytű-biopszia elvégzésére kerül sor. Az ily módon kinyert szövetmintát szövettani vizsgálatnak vetik alá. Mintavétel során a ciszta tartalma akár le is szívható.
A ciszták kezelése
A ciszták többsége nem igényel orvosi kezelést. Bizonyos esetekben azonban – például, ha a jégárpa nem nyílik meg magától, és a benne levő váladék nem képes kiürülni – szükségessé válik a ciszta helyi érzéstelenítés mellett, sebészeti úton történő eltávolítása, illetve tartalmának leszívása. A ciszták műtéti eltávolítása gyulladásmentes, nyugalmi állapotban történik. Gyakran fordul elő – főként, ha a hajas fejbőrből vagy a herezacskóból távolították el –, hogy a ciszta kiújul, és ismételt sebészeti beavatkozás válik szükségessé. Amennyiben a ciszta megfertőződik, antibiotikum-kezelésre is sor kerülhet.
A ciszták megelőzése
A ciszták kialakulása többnyire nem előzhető meg, ugyanakkor az általános higiéniai szabályok betartásával bizonyos típusaik (például Bartholin-ciszta, jégárpa, farokcsontciszta) előfordulása csökkenthető. Rendkívül fontos a bőr évenként történő bőrgyógyászati ellenőrzése, valamint a nőgyógyászati, illetve urológiai szűrővizsgálaton való rendszeres részvétel az esetlegesen meglévő rosszindulatú elváltozások idejekorán történő felismerése érdekében.
Ciszták gyermekkorban, illetve várandósság idején
A ciszták többsége már születéskor jelen van, azonban csak kamaszkorban vagy fiatal felnőtt korban nagyobbodik meg.
Várandósság idején a Bartholin-ciszta műtéti eltávolítását a szülés utáni időszakra javasolt halasztani, azonban sürgős esetben lehetséges a ciszta tartalmának tűvel való leszívása is.
Egyéb
A ciszták ártalmatlan elváltozások, amelyek többnyire nem okoznak problémát, így nincs velük teendő. Sose kísérelje meg kinyomni a cisztát, mert ezzel elősegítheti a ciszta elfertőződést, illetve a már kialakult fertőzés továbbterjedését! A kellemetlenséget okozó ciszta eltávolítását bízza szakemberre.
