A csökkent izomtónus (hipotónia) azt jelenti, hogy az izmok a szokásosnál lazábbak, petyhüdtebbek. Újszülötteknél és csecsemőknél ez különböző betegségek vagy állapotok kísérőjelensége lehet. Az izomtónust érintő eltérések közül a csökkent izomtónus viszonylag gyakori jelenség.
Az izomtónus az izmok nyugalmi feszülését, illetve a passzív mozgatással szembeni ellenállását jelenti. Normál esetben az izmok enyhén feszesek, ez segít a testtartás fenntartásában és a mozgások kivitelezésében. Csökkent izomtónus esetén az izmok „lágynak, puhának” tűnnek, a baba „petyhüdtnek” hathat.
Fontos! Az izomgyengeség és a csökkent izomtónus nem ugyanaz. Az izomgyengeség az izmok erejének csökkenését jelenti, ami gyakran társul a hipotóniához.
A csökkent izomtónus tünetei
Újszülötteknél és csecsemőknél a csökkent izomtónus gyakran úgynevezett „rongybaba” tartást eredményez: a baba teste és végtagjai lazábbnak, tónustalanabbnak tűnnek, mintha nem lenne tartás a tagjaiban.
A csökkent izomtónus miatti jellemző tünetei lehetnek:
- a baba nem emeli a fejét, nem képes kontrollálni a nyakizmait;
- kézben tartva tónustalannak érződik, petyhüdt a testtartása;
- nem tud súlyt helyezni a lábaira;
- végtagjai lógnak, nem hajlítja a könyökét, térdét;
- nehézséget okozhat a szopás vagy a nyelés;
- a baba sírása gyenge, erőtlen;
- a baba szája nyitva marad, esetenként a nyelv előreeshet;
Hosszabb távon megkésett beszéd-, illetve mozgásfejlődés is tapasztalható, például az átlagosnál későbbi átfordulás, ülés, mászás, járás, egyedül való evés.
A tünetek súlyossága esetenként nagyon eltérő lehet. Egyes csecsemőknél enyhébb, másoknál kifejezettebb formában jelentkezhet.
Mikor forduljon orvoshoz?
Érdemes minél hamarabb gyermekorvoshoz fordulni, ha a baba szokatlanul petyhüdtnek tűnik, nehezen tartja a fejét, etetési nehézség áll fenn, vagy a mozgásfejlődése elmarad az életkorának megfelelő ütemtől. A csökkent izomtónus gyakran már a születéskor vagy az első hónapokban felfedezhető.
A csökkent izomtónus lehetséges okai
A csökkent izomtónus nem önálló betegség, hanem egy tünet, amely mögött öröklődő vagy szerzett állapotok állhatnak. Ezek érinthetik az idegrendszert (agyvelő, gerincvelő), az izmokat, az idegeket, vagy öröklött betegségek velejárója is lehet. Ilyen állapotok az alábbiak.
Kromoszóma-eltérésekkel járó állapotok:
Egy gén mutációjára vagy öröklődésére visszavezethető állapotok:
- achondroplasia;
- Marfan-szindróma;
- Tay–Sachs-szindróma;
- Prader–Willi-szindróma.
Agyi eredetű állapotok:
Születéskörüli állapotok:
- születés körüli oxigénhiány;
- koraszülöttség.
Gerincvelőt vagy izmokat érintő állapotok:
- gerincvelő-sérülés;
- izmokat érintő betegség (pl. izomdisztrófia, miotóniás disztrófia);
- az izmokat vezérlő idegsejteket érintő betegség (pl. SMA).
Továbbá csökkent izomtúnussal járhatnak egyes anyagcsere eredetű állapotok, például a pajzsmirigy-alulműködése, és egyes szerzett fertőzések is (lásd például a TORCH-vizsgálat által szűrt fertőzéseket, amelyek idegrendszeri károsodásokat is okozhatnak).
A csökkent izomtónus lehetséges szövődményei
A hipotónia befolyásolhatja a mozgásfejlődést, és súlyosabb esetben etetési vagy nyelési nehézséget is okozhat. Ha a gyermek táplálása nehezített, az a fejlődését is lassíthatja. Ezért ha a táplálással kapcsolatos problémát tapasztal, mielőbb vegye fel a kapcsolatot védőnőjével és gyermekorvosával!
A csökkent izomtónus diagnosztizálása
A diagnózis általában a gyermek pár hónapos korában megtörténik. A kivizsgálás része általában a családi kórelőzmény felvétele, valamint a várandósság és a születés körülményeinek áttekintése.
A diagnózis felállításához az orvos megvizsgálja:
- az izomtónust;
- az egyensúly és a koordinációt;
- a motorikus készségeket (például fogás, átfordulás, felülés);
- a reflexeket;
- az érzékszervek működését.
Szükség esetén további vizsgálatokra is sor kerülhet, például vérvizsgálatra, genetikai tesztre, képalkotó vizsgálatokra (CT vagy MRI) és elektromiográfiára (EMG).
A csökkent izomtónus kezelése
A kezelés mindig attól függ, mi okozza a hipotóniát.
Az alapbetegség kezelését tüneti terápia egészíti ki, ami a tünetek csökkentésére irányul:
- gyógytorna, fizikoterápia a mozgáskészségek javítására;
- beszéd- és nyelésterápia a beszédet, a nyelést és a légzést érintő nehézségek kezelésére;
- szenzomotoros tréning a mozgás és az érzékelési funkciók összehangolására;
- korai fejlesztő programok.
Mivel súlyos esetben a csökkent izomtónus miatt nehézséget okozhat az evés és a nyelés, szükség esetén csövet (szondát) vezethetnek a gyermek orrán keresztül a gyomorba, hogy biztosítva legyen számára a megfelelő tápanyagbevitel.
Amennyiben az alapbetegség nem jár az állapot fokozatos romlásával, akkor a korán megkezdett fejlesztéssel jelentős javulás érhető el.
Ajánlott tartalom:

