Az AstraZeneca vakcinája az ún. vírusvektor-vakcinák közé tartozik, amelyek a test saját sejtjeivel termeltetik meg az adott vírusra jellemző fehérjét. Az AstraZeneca COVID-19 vakcina esetében a SARS-CoV-2 tüskefehérje szerkezeti leírását (genetikai kódját) egy úgynevezett „hordozó”, fertőzést okozni képtelen adenovírussal juttatják be a szervezetbe, amely az oltás környékén lévő sejtekbe jutva „utasítást ad” a tüskefehérje termelésére. Az emberi szervezet ezt a tüskefehérjét idegenként ismeri fel, és antitesteket (ellenanyagot) termel ellene – így alakul ki az immunválasz.
Az AstraZeneca-oltás célja, hogy a vírus jelenléte nélkül megismertesse ezt a tüskefehérjét az immunrendszerrel, hogy az fel tudjon készülni egy jövőbeli valós fertőzésre. Így a fertőzéssel történő találkozásnál a szervezet már könnyebben és gyorsabban képes a COVID-19 fertőzéssel szemben fellépni. Míg az emberi szervezetnek, ha először találkozik egy kórokozóval, átlagosan 10-14 napra van szüksége a specifikus immunválasz kialakításához, addig az oltással szerzett immunitásnak köszönhetően - a vírus gyors felismerésével - ez az immunválasz már néhány napon belül kialakul.
Mivel a COVID-19 adenovírus-vakcinák nem tartalmaznak sem élő, sem elölt koronavírust, így nem áll fenn a veszélye annak, hogy az oltás hatására bárki megfertőződne. A hordozó adenovírus genetikai állománya pedig olyan módon módosított, hogy szaporodni vagy betegséget okozni nem képes.
Tudnivalók az oltóanyag beadásához
Az AstraZeneca Nijmegen B.V. által forgalmazott AstraZeneca koronavírus-vakcina
- 18 éves és idősebb személyeknél;
- krónikus betegség esetén is alkalmazható;
- hivatalos elnevezése: Vaxzevria szuszpenziós injekció, COVID-19 vakcina (ChAdOx1-S [rekombináns]).
A védelem kialakulásához minden esetben szükséges a teljes oltási sorozat beadása, az AstraZeneca-vakcina esetében ez 2 adag oltóanyagot jelent (alapimmunizáció). A második dózist az első dózis után 4-12 héttel (28-84 nappal) javasolt beadni. Az elmúlt másfél év tapasztalatai alapján emlékeztető oltást az alapimmunizációt követő 4-6 hónap után ajánlott felvenni.
Lásd még: Emlékeztető oltások
Mint minden vakcinánál, az AstraZeneca-oltóanyag esetében is előfordulhat, hogy az oltás nem véd meg 100%-osan a megbetegedéstől. Ugyanakkor kijelenthető, hogy aki megkapja az oltást, és kialakul nála az immunitás, annál jelentősen csökken a valószínűsége a súlyos tünetekkel járó fertőzés kialakulásának.
Az oltást megelőzően az oltóorvos minden esetben megvizsgálja, illetve egy kérdőív segítségével kikérdezi az oltandó személyt, és az oltás beadhatóságáról csak ezután dönt.
Azon személyek, akiknek kórtörténetében túlérzékenység szerepel az oltás bármely összetevőjével szemben, nem kaphatják meg a védőoltást. A vakcina második adagja pedig nem adható be azoknak, akik az első adag beadását követően bármilyen súlyos allergiás reakciót mutattak, vagy akiknél az AstraZeneca-oltás beadását követően trombocitopéniával társuló trombózis szindróma (TTS) vagy kapillárisszivárgás szindrómás epizód alakult ki.
A védőoltás beadását magas lázzal járó akut betegség vagy akut fertőzés esetén el kell halasztani.
Lehetséges mellékhatások
Mint minden védőoltásnak, a COVID-19 fertőzés megelőzésére adottnak is lehetnek a beadást követően jelentkező oltási reakciói, mellékhatásai. Ezekről részletesen tájékozódhat az oltást megelőzően az oltóorvostól, valamint a vakcina hivatalos betegtájékoztatójából.
Lásd még: Oltási reakciók
Várandósság
A COVID-19 AstraZeneca-védőoltás terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében jelenleg csak korlátozott mennyiségű tapasztalat áll rendelkezésre, ezért az alkalmazása terhesség alatt csak akkor megfontolandó, ha a lehetséges előnyök meghaladják a lehetséges kockázatokat az anya és a magzat szempontjából.
Amennyiben várandósként szeretne COVID-19 elleni védőoltást kérni, úgy egyeztessen kezelőorvosával a várandósság mellett is alkalmazott vakcinák (első sorban Pfizer-BioNTech, Moderna) elérhetőségéről és a beadás lehetséges időpontjáról.
Az oltás felvétele ingyenes és önkéntes.
