A disszociáció a traumatikus élmények memóriába való raktározásának és azok emlékbehívásának zavara; a memória, az identitás, a percepció, az érzelem és a viselkedés szétesése. A memóriába való beillesztést gyakran súlyos, traumatizáló élmény okozta, intenzív félelem akadályozza, érzelmi dermedtség alakul ki.
A disszociatív zavar olyan betegségek gyűjtőfogalma, melyek kihatással vannak a fizikai és a mentális egészségre. A disszociatív zavar lehet rövid ideig fennálló, például egy trauma után, mely magától oldódik; de hosszú távon is jelen lehet, mely tartós zavart okozva komolyabb problémákat eredményezhet. A disszociatív zavar a legtöbb esetben akkor jelentkezik, mikor az érintett személyt túl sok stressz éri.
A disszociatív zavarnak 3 fő típusa ismert:
- deperszonalizáció/ derealizáció,
- disszociatív amnézia,
- disszociatív identitászavar.
A disszociatív zavarok főbb tünetei
A disszociatív zavarok tünetei széles spektrumon mozognak, az alábbiak gyakran előfordulnak:
- a környezet és az egyén eltávolodása egymástól;
- események, történések, esetleg időszakok kiesnek a beteg emlékezetéből;
- bizonytalan önmagát illetően, hogy ki is ő valójában;
- több, különálló személyiséggel rendelkezik, melynek különálló neve, neme, hangja és modora van (Európában ritka, az amerikai lakosság körében gyakoribb az előfordulás);
- viselkedés, megjelenés és beszéd változása.
Ezek a tünetek fennállhatnak mindössze pár órán át, de hosszabb ideig – hetekig vagy hónapokig – is. Ritkább esetben évekig is jelentkezhetnek a tünetek, ekkor általában több disszociatív zavar áll a tünetek hátterében.
A disszociatív zavarra hajlamosító tényező lehet egy gyermekkorban elszenvedett trauma, amitől, illetve annak feldolgozásától próbálja távol tartani magát a beteg.
Deperszonalizáció/ derealizáció
Deperszonalizáció esetén az érintett kívülről látja magát, kívülről észleli a vele történő eseményeket, érzéseket és gondolatokat. Derealizáció során a beteg az őt körülvevő világot irreálisnak látja. A deperszonalizáció és a derealizáció megjelenhet külön-külön és együtt is.
Disszociatív amnézia
Az érintett személynek vannak olyan periódusai, amikor nem emlékszik egy időintervallumra, megtörtént eseményekre, illetve bizonyos információkra önmagát illetően. Ezek az információk általában a traumával és a trauma által kiváltott, nagymértékű stresszel állnak összefüggésben. Megfeledkezhet már megtanult képességekről. Az így jelentkező memóriazavarok sokkal súlyosabbak a hétköznapi feledékenységnél, és nem magyarázhatók szerhasználattal (gyógyszer vagy drog mellékhatásaként) vagy az agy működését zavaró szervi problémával.
Előfordulhat, hogy disszociatív amnéziában lévő személy nem tudja, hogyan került arra a helyre, ahol jelen van, és azt sem tudja, hogy hol van, hiszen zavart állapotában utazott oda. Ez az állapot percekig, órákig vagy akár hetekig is eltarthat.
Disszociatív identitászavar
A disszociatív identitászavar vagy multiplex személyiségzavar esetén az érintett identitászavarral küzd, bizonytalan abban, hogy ki is ő valójában. Saját magát illetően hiányos információkkal rendelkezik, illetve több különálló személyiséggel is rendelkezhet.
Mikor forduljon orvoshoz?
Amennyiben ezek a tünetek egy krízist követően jelentkeznek, és súlyosan akadályozzák vagy zavarják az érintett személyt, esetleg életveszélyes késztetéseket indukálnak, sürgősen fel kell keresni a háziorvost.
Ha a tünetek hosszú ideig (több hétig) fennállnak, és nem javulnak, esetleg rosszabbodnak, vagy zavarják a mindennapi életvitelt, a beteg kapcsolatait, pszichiáter szakorvos felkeresése javasolt.
A disszociatív zavarok kiváltó okai
A disszociatív zavarok pontos kiváltó oka még tisztázatlan. A disszociatív zavar kialakulásában szerepet játszhat:
- korábbi trauma (leginkább 7 éves kor előtti trauma),
- szexuális, fizikális, emocionális abúzus,
- háború, emberrablás vagy invazív orvosi beavatkozás.
Ezeket a megterhelő eseményeket csak azzal a módszerrel tudja feldolgozni az érintett személy idegrendszere, ha a valósággal való kapcsolatát megszünteti. Ez azt a célt szolgálja, hogy úgy fogja fel, mintha ez vele meg sem történt volna. Amennyiben ez a trauma alatt játszódik le, ezt normális válaszreakciónak tekinthetjük, azonban ha a stressz megszűnését követően is fennáll, úgy már zavarról beszélünk.
A disszociatív zavarokkal együtt előforduló kórképek
Disszociatív zavarral rendelkezők számos esetben további mentális betegséggel is rendelkeznek:
- poszttraumás stressz szindróma,
- depresszió,
- hangulatingadozás,
- személyiségzavar,
- szorongás vagy pánikbetegség,
- önsértés, öncsonkítás,
- öngyilkossági gondolatok, késztetések,
- szexuális diszfunkció,
- alkohol- és drogproblémák,
- fóbiák,
- evészavarok,
- kényszerbetegségek,
- insomnia,
- szomatizáció (testi tünetek szervi probléma nélkül).
A disszociatív zavarok diagnosztizálása
A diagnózishoz a háziorvos megvizsgálja a beteget, és vizsgálatokat végezhet a betegség hátterében felmerülő egyéb okok kizárásának céljából. A vizsgálatok során elsősorban a koponyatraumát és a drogos vagy alkoholos befolyásoltságot szükséges kizárni.
Szükségessé válhat pszichológus vagy pszichiáter bevonása is a diagnózisalkotáshoz. A beszélgetés során érdeklődhetnek a beteg gondolatai, érzései és viselkedése iránt, meghallgathatják hozzátartozóit.
A disszociatív zavarok kezelése
Legtöbb esetben a terápia hatásos, és a disszociatív zavar megoldódik az alábbi terápiák alkalmazásával:
- pszichoterápia: beszédterápia, ezen belül is a tanácsadás az egyik leghatékonyabb a zavar kezelésében; a terápia során tanácsokat és útmutatást kaphat, hogy a beteg miként tud megbirkózni a fellépő tünetekkel;
- gyógyszeres terápia: specifikus terápia nincs, azonban az antidepresszánsok segítséget nyújthatnak.
A disszociatív zavarok megelőzése
Amennyiben gyermeket vagy akár felnőttet abúzus ért, meg kell próbálni segítséget nyújtani a trauma feldolgozásához, azonban számos esetben szükség lehet pszichiáter szakorvos bevonására is.
A disszociatív zavarok és az öngyilkosság
Disszociatív zavar esetén, ha a beteget öngyilkossági gondolatok foglalkoztatják, vagy a környezetében tapasztal öngyilkossági szándékot, azonnal segítséget kell kérni pszichiátertől, vagy fel kell hívni a segélykérő vonalat. Fontos az érintettnek tudnia, hogy nincs egyedül a problémájával, rengeteg megoldás létezik, számos segítség formájában (lásd még: Öngyilkosság).
Tartósan fennálló, visszatérő lelki gondok esetén háziorvosától is kérhet segítséget ahhoz, hogy megtalálja a megfelelő szakembert, vagy hívhatja a 0–24 órás, ingyenesen elérhető Lelki Elsősegély Szolgálatot is a 116-123-as számon.
