egeszsegvonal logonnk logo szurkearnyalatos

1812 gomb

eeszt gomb

eeszt gomb

A disszociáció a traumatikus élmények memóriába való raktározásának és azok emlékbehívásának zavara; a memória, az identitás, a percepció, az érzelem és a viselkedés szétesése. A memóriába való beillesztést gyakran súlyos, traumatizáló élmény okozta, intenzív félelem akadályozza, érzelmi dermedtség alakul ki.

 

A disszociatív zavar olyan betegségek gyűjtőfogalma, melyek kihatással vannak a fizikai és a mentális egészségre. A disszociatív zavar lehet rövid ideig fennálló, például egy trauma után, mely magától oldódik; de hosszú távon is jelen lehet, mely tartós zavart okozva komolyabb problémákat eredményezhet. A disszociatív zavar a legtöbb esetben akkor jelentkezik, mikor az érintett személyt túl sok stressz éri.

 

A disszociatív zavarnak 3 fő típusa ismert: 

  • deperszonalizáció/ derealizáció,
  • disszociatív amnézia,
  • disszociatív identitászavar.

 

A disszociatív zavarok főbb tünetei

A disszociatív zavarok tünetei széles spektrumon mozognak, az alábbiak gyakran előfordulnak: 

  • a környezet és az egyén eltávolodása egymástól;
  • események, történések, esetleg időszakok kiesnek a beteg emlékezetéből;
  • bizonytalan önmagát illetően, hogy ki is ő valójában;
  • több, különálló személyiséggel rendelkezik, melynek különálló neve, neme, hangja és modora van (Európában ritka, az amerikai lakosság körében gyakoribb az előfordulás);
  • viselkedés, megjelenés és beszéd változása.

 

Ezek a tünetek fennállhatnak mindössze pár órán át, de hosszabb ideig – hetekig vagy hónapokig – is. Ritkább esetben évekig is jelentkezhetnek a tünetek, ekkor általában több disszociatív zavar áll a tünetek hátterében.

 

A disszociatív zavarra hajlamosító tényező lehet egy gyermekkorban elszenvedett trauma, amitől, illetve annak feldolgozásától próbálja távol tartani magát a beteg.

 

Deperszonalizáció/ derealizáció

Deperszonalizáció esetén az érintett kívülről látja magát, kívülről észleli a vele történő eseményeket, érzéseket és gondolatokat. Derealizáció során a beteg az őt körülvevő világot irreálisnak látja. A deperszonalizáció és a derealizáció megjelenhet külön-külön és együtt is.

 

Disszociatív amnézia

Az érintett személynek vannak olyan periódusai, amikor nem emlékszik egy időintervallumra, megtörtént eseményekre, illetve bizonyos információkra önmagát illetően. Ezek az információk általában a traumával és a trauma által kiváltott, nagymértékű stresszel állnak összefüggésben. Megfeledkezhet már megtanult képességekről. Az így jelentkező memóriazavarok sokkal súlyosabbak a hétköznapi feledékenységnél, és nem magyarázhatók szerhasználattal (gyógyszer vagy drog mellékhatásaként) vagy az agy működését zavaró szervi problémával.

 

Előfordulhat, hogy disszociatív amnéziában lévő személy nem tudja, hogyan került arra a helyre, ahol jelen van, és azt sem tudja, hogy hol van, hiszen zavart állapotában utazott oda. Ez az állapot percekig, órákig vagy akár hetekig is eltarthat.

 

Disszociatív identitászavar

A disszociatív identitászavar vagy multiplex személyiségzavar esetén az érintett identitászavarral küzd, bizonytalan abban, hogy ki is ő valójában. Saját magát illetően hiányos információkkal rendelkezik, illetve több különálló személyiséggel is rendelkezhet.

 

Mikor forduljon orvoshoz?

Amennyiben ezek a tünetek egy krízist követően jelentkeznek, és súlyosan akadályozzák vagy zavarják az érintett személyt, esetleg életveszélyes késztetéseket indukálnak, sürgősen fel kell keresni a háziorvost.

 

Ha a tünetek hosszú ideig (több hétig) fennállnak, és nem javulnak, esetleg rosszabbodnak, vagy zavarják a mindennapi életvitelt, a beteg kapcsolatait, pszichiáter szakorvos felkeresése javasolt.

 

A disszociatív zavarok kiváltó okai

A disszociatív zavarok pontos kiváltó oka még tisztázatlan. A disszociatív zavar kialakulásában szerepet játszhat: 

  • korábbi trauma (leginkább 7 éves kor előtti trauma),
  • szexuális, fizikális, emocionális abúzus,
  • háború, emberrablás vagy invazív orvosi beavatkozás.

 

Ezeket a megterhelő eseményeket csak azzal a módszerrel tudja feldolgozni az érintett személy idegrendszere, ha a valósággal való kapcsolatát megszünteti. Ez azt a célt szolgálja, hogy úgy fogja fel, mintha ez vele meg sem történt volna. Amennyiben ez a trauma alatt játszódik le, ezt normális válaszreakciónak tekinthetjük, azonban ha a stressz megszűnését követően is fennáll, úgy már zavarról beszélünk.

 

A disszociatív zavarokkal együtt előforduló kórképek

Disszociatív zavarral rendelkezők számos esetben további mentális betegséggel is rendelkeznek: 

 

A disszociatív zavarok diagnosztizálása

A diagnózishoz a háziorvos megvizsgálja a beteget, és vizsgálatokat végezhet a betegség hátterében felmerülő egyéb okok kizárásának céljából. A vizsgálatok során elsősorban a koponyatraumát és a drogos vagy alkoholos befolyásoltságot szükséges kizárni.

 

Szükségessé válhat pszichológus vagy pszichiáter bevonása is a diagnózisalkotáshoz. A beszélgetés során érdeklődhetnek a beteg gondolatai, érzései és viselkedése iránt, meghallgathatják hozzátartozóit.

 

A disszociatív zavarok kezelése

Legtöbb esetben a terápia hatásos, és a disszociatív zavar megoldódik az alábbi terápiák alkalmazásával:

 

  • pszichoterápia: beszédterápia, ezen belül is a tanácsadás az egyik leghatékonyabb a zavar kezelésében; a terápia során tanácsokat és útmutatást kaphat, hogy a beteg miként tud megbirkózni a fellépő tünetekkel;
  • gyógyszeres terápia: specifikus terápia nincs, azonban az antidepresszánsok segítséget nyújthatnak.

 

A disszociatív zavarok megelőzése

Amennyiben gyermeket vagy akár felnőttet abúzus ért, meg kell próbálni segítséget nyújtani a trauma feldolgozásához, azonban számos esetben szükség lehet pszichiáter szakorvos bevonására is.

 

A disszociatív zavarok és az öngyilkosság

Disszociatív zavar esetén, ha a beteget öngyilkossági gondolatok foglalkoztatják, vagy a környezetében tapasztal öngyilkossági szándékot, azonnal segítséget kell kérni pszichiátertől, vagy fel kell hívni a segélykérő vonalat. Fontos az érintettnek tudnia, hogy nincs egyedül a problémájával, rengeteg megoldás létezik, számos segítség formájában (lásd még: Öngyilkosság).

 

Tartósan fennálló, visszatérő lelki gondok esetén háziorvosától is kérhet segítséget ahhoz, hogy megtalálja a megfelelő szakembert, vagy hívhatja a 0–24 órás, ingyenesen elérhető Lelki Elsősegély Szolgálatot is a 116-123-as számon.

KULCSSZAVAK
deperszonalizáció  |   derealizáció  |   disszociatív amnézia  |   disszociatív identitászavar  |   abúzus  |   trauma
1812 nagy gomb

KOLLÉGÁINK SEGÍTENEK

Hívja az EGÉSZSÉGVONALAT!

EGYÜTTMŰKÖDŐ PARTNERÜNK

bm

 

sz2020 also infoblokk

Mentés
Sütik testreszabása
A többi weblaphoz hasonlóan mi is sütiket használunk a weblap teljesítményének fokozására, amennyiben ezeket visszautasítja az oldal működése bizonytalanná válhat!
Mindent elfogad
Mindent visszautasít
További információk
Analytics
Az adatok elemzésére használt eszközök egy webhely hatékonyságának mérésére és működésének megértésére.
Google Analytics
Elfogad
Visszautasít