egeszsegvonal logonnk logo szurkearnyalatos

1812 gomb

eeszt gomb

eeszt gomb

Az emberi szervezetben a változó külső körülmények ellenére is csaknem állandó a testfolyadékok (a vér és a szövetnedv) térfogata, ozmotikus koncentrációja, pH-ja és ionösszetétele. Az egyensúly (más néven homeosztázis) fenntartása rendkívül fontos feladat, amiben a vizeletkiválasztó rendszer is kulcsszerepet játszik. A diuretikumok (húgyhajtók, vízhajtók, vizelethajtók) olyan hatóanyagok, melyek fokozzák a vizelet mennyiségét.

 

A vese elemi egységeit nefronoknak nevezzük – itt történik a vizelet kiválasztása a vérből. Egy nap alatt nagyjából 1600-1800 l vér halad át a vesén, amiből 160-180 l szűrlet keletkezik. Ez a mennyiség természetesen még nem a vizelet, hiszen ennyit egy egészséges ember nem ürít egy nap folyamán. A szűrlet egy nagyon híg folyadék, ami még vízvisszaszívás által koncentrálódik (sűrűsödik) és a folyamat végén nagyjából 1-1,5 l vizelet marad.

 

A vese működéséről bővebben itt olvashat.

 

A vízhajtók alkalmazása

A vízhajtók a vizelet mennyiségének növelésével párhuzamosan a vér össztérfogatát csökkentik. Ennek hatására a vérnyomás lecsökken, ez pedig számos betegség tüneteit enyhítheti vagy szüntetheti meg.  

 

A vízhajtók az alábbi indikációkban alkalmazhatóak:

 

  • agyödéma, agyűri nyomásfokozódás;
  • policisztás vesebetegség.

 

Amennyiben terhes, szoptat vagy gyermeket tervez, beszéljen kezelőorvosával, gyógyszerészével!

 

Az egyéb gyógyszerekkel való kölcsönhatásokról konzultáljon szakemberrel!

 

A vízhajtók hatásmechanizmusa, típusai

A vizelet a vér nyomásának hatására választódik ki az erekből a vizeletgyűjtő csatornarendszerbe. Ez hasonló ahhoz a jelenséghez, mint amikor egy kerti locsolócsövön ejtünk egy lyukat – a lyukon át pedig a víznyomás hatására átszűrődik a víz.

 

Az így keletkező szűrlet még nagy mennyiségű, így ezt követően a víz egy része visszakerül az érpályába (ami pedig a gyűjtőcsatornában marad, az a vizelet végső mennyisége). A vízhajtók a vizeletkiválasztás azon részfolyamatába avatkoznak be, amikor a híg szűrlet besűrűsödik, koncentrálódik.

 

A vízhajtók csoportosítása és általános hatásmechanizmusuk az alábbi:

 

Elsődlegesen sóürítő diuretikumok

A sóürítő diuretikumok elsődleges hatásmechanizmusa azon alapszik, hogy a vízvisszavétel folyamán valójában különböző sók (ionok) kerülnek visszavételre a vérbe. A víz tulajdonképpen csak passzívan követi az „ionok útját”. Ezek a gyógyszerek gátolják a különböző ionok visszavételét a nefronokban, így az ionok – és így nagyobb mennyiségű víz is – kiürülnek.

 

Sóürítő diuretikumok közé tartoznak az alábbiak:

 

  • karboanhidráz bénítók (acetazolamid);
  • kacsdiuretikumok (furosemid, etakrinsav);
  • tiazidvázas diuretikumok (hydrochlorotiazid, indapamid);
  • káliummegtartó diuretikumok (spironolakton, eplerenon, amilorid).

 

Elsődlegesen vízürítő diuretikumok

Az elsődlegesen vízürítő diuretikumok a gyűjtőcsatorna végső szakaszán gátolják az antidiuretikus hormon (ADH) nevű hormon hatását. Az ADH hatására olyan ún. „aquaporin” csatornák (vízáteresztő csatornák) helyeződnének ki a gyűjtőcsatorna sejtjein, amik a víz visszavételét segítik a vérbe. Ha nem helyeződnek ki a csatornák, akkor ezen a szakaszon nem tud visszaszívódni a víz és a vizelet mennyisége megnő.

 

Vízürítő diuretikumok például az alábbiak:

 

  • ADH-antagonisták (tolvaptan).

 

Ozmotikus diuretikumok

Az ozmotikus diretikumok a vízzel és az ionokkal együtt kiválasztódnak a nefronokban, viszont nem képesek visszaszívódni a vérbe. A nem visszaszívódó ozmotikus anyagok vizet tartanak vissza, így a vizelet mennyisége megnő.

 

Ozmotikus diuretikumok például az alábbiak:

 

 

Egyéb gyógyszerek, melyek vízhajtó hatással is rendelkeznek

A víz visszaszívása során valójában glükóz és nátrium ionok kerülnek visszavételre a vérbe, a víz pedig passzívan követi a glükózt és a nátriumot. Az SGLT (nátrium-glükóz-kotranszporter) 2 fehérje felel a vesében a glükóz és a nátrium visszavételéért. A fehérjét gátló készítményeket (SGLT2-gátlók) eredetileg a 2-es típusú diabétesz kezelése érdekében fejlesztették ki, de kiderült, hogy vízhajtó hatással is rendelkeznek, mivel gátolják a glükóz és  (átmenetileg) a nátrium visszavételét. Az SGLT2-gátlók közé tartozik például az empagliflozin, a dapagliflozin, az ertugliflozin.

 

Hogyan kell szedni a vízhajtókat?

Az alkalmazásról és mellékhatásokról kérdezze kezelőorvosát, gyógyszerészét!

 

Az alábbiakat érdemes szakemberrel tisztázni, mielőtt elkezdi alkalmazni a készítményt – ezek egyes hatóanyagtól függően változhatnak, így amennyiben új hatóanyagot próbál ki, frissítse a tudnivalókat szakemberrel, illetve olvassa el a betegtájékoztatóban foglaltakat.

 

  • Hogyan kell alkalmazni?
  • Meddig kell alkalmazni?
  • Mikor kell alkalmazni?
  • Milyen dózisban kell alkalmazni?

 

A vízhajtók mellékhatásai

Mint minden gyógyszernek, a vízhajtóknak is vannak mellékhatásai. Az itt jelzett mellékhatások általánosak, az egyes hatóanyagokhoz tartozó pontos mellékhatásokról és azok gyakoriságáról kérdezze kezelőorvosát, gyógyszerészét!

 

A vízhajtók mellékhatásai többek között az alábbiak lehetnek (hatóanyagtól függően):

 

  • a vér ionháztartásának megváltozása: A különböző hatóanyagok különböző ioncsatornákra hatva, különböző ionok kiválasztását fokozzák vagy éppen gátolják. Ez sok esetben mellékhatásokkal járhat (pl. káliumszint csökkenése – izomgörcsök, nátriumszint csökkenése – vérnyomáscsökkenés);
  • vércukorszint növelése;
  • fáradtság;

 

Amennyiben úgy érzi, nem várt mellékhatást tapasztal a gyógyszer szedése közben, azt lehetősége van bejelenteni, melynek folyamatáról ITT olvashat bővebben.

 

A vízhajtók és egyéb gyógyszerek, étrend-kiegészítők kölcsönhatásai

Amennyiben más gyógyszert is szed, véralvadásgátló alkalmazása előtt konzultáljon kezelőorvosával, gyógyszerészével!

 

A vízhajtók többek között az alábbi gyógyszerekkel és étrendkiegészítőkkel lépnek kölcsönhatásba:

 

  • vérnyomáscsökkentők: diuretikummal együtt alkalmazva a hatásuk összeadódhat és a vérnyomás túlzott csökkenését okozhatják;
  • bizonyos szívgyógyszerek (digoxin, sotalol): szívműködési zavarokat okozhatnak együtt alkalmazva (az ionszintek egyensúlyának megváltozása miatt);
  • hashajtók: felborulhat a szervezet só-víz háztartása;

 

Mivel a vízhajtók sok gyógyszerrel lépnek kölcsönhatásba, a gyógyszer szedésének megkezdése előtt számoljon be kezelőorvosának a rendszeresen szedett vényköteles és vény nélküli gyógyszereiről, táplálékkiegészítőiről!

 

Amennyiben vízhajtót szed, az alkoholfogyasztást kerülje!

 

KULCSSZAVAK
vizelet  |   vizelethajtó  |   húgyhajtó  |   vese
1812 nagy gomb

KOLLÉGÁINK SEGÍTENEK

Hívja az EGÉSZSÉGVONALAT!

EGYÜTTMŰKÖDŐ PARTNERÜNK

bm

 

sz2020 also infoblokk

Mentés
Sütik testreszabása
A többi weblaphoz hasonlóan mi is sütiket használunk a weblap teljesítményének fokozására, amennyiben ezeket visszautasítja az oldal működése bizonytalanná válhat!
Mindent elfogad
Mindent visszautasít
További információk
Analytics
Az adatok elemzésére használt eszközök egy webhely hatékonyságának mérésére és működésének megértésére.
Google Analytics
Elfogad
Visszautasít