egeszsegvonal logonnk logo szurkearnyalatos

1812 gomb

eeszt gomb

eeszt gomb

A szemmozgásos deszenzitizáció és újrafeldolgozás (Eye Movement Desensitization and Reprocessing – EMDR) a pszichoterápia egy teljes értékű, önálló módszere, amely a lelki traumák feldolgozását szolgálja.

 

EMDR-terápiát kizárólag európai „EMDR practitioner” oklevéllel rendelkező szakemberek (szakpszichológus, pszichoterapeuata, pszichiáter vagy gyermek- és ifjúságpszichiáter szakorvos) alkalmazhatnak pszichoterápia keretében, illetve egyéb beavatkozási szinteken, például krízishelyzetekben (részletesen ld. Sürgősségi pszichiátria c. cikkünkben).

 

A módszert Francine Shapiro (1948-2019) amerikai pszichológus dolgozta ki, aki először 1989-ben publikálta megfigyeléseit, majd számos tudományos közleményt, könyvet és könyvfejezetet jelentetett meg a témában.

 

Az EMDR-terápia fő javallatai

Az EMDR-terápia elsősorban a poszttraumás stressz szindróma kezelésére ajánlott. Ugyanakkor minden olyan egyéb pszichés zavar esetében is alkalmazható, amelyek kialakulásának hátterében megterhelő életesemény áll (pl. fóbiák, reaktív depresszió, függőségkezelés, disszociációs zavarok).

 

Az EMDR-terápia elméleti háttere

A korábbi megrázkódtatás spontán felidéződése során az érintett személy újra meg újra átéli a negatív eseményt. Az EMDR-terápia célja, hogy a trauma egyszerű rossz emlékké alakuljon át, amely többé nem okoz szenvedést az egyén számára.

 

A terápia lényege az érzékenység megszüntetése (deszenzitizáció), valamint az agy adaptív információfeldolgozó rendszereinek aktivizálása. Ez az ún. adaptív információfeldolgozási modell azon a megfontoláson alapszik, hogy ha egy adott esemény átélését nagyfokú stresszhatás övezi, elakad az élmény feldolgozása, és az emlékek ugyanabban a nyers formában rögzülnek, ahogyan eredetileg megtörtént a kódolásuk (ún. maladaptív tárolás). Az ennek következményeként kialakuló gondolatok, érzelmek és viselkedések a negatív élmény újra­feldolgozásával átalakíthatók.

 

Mindez az alábbi elméletekkel magyarázható:

 

  • Kölcsönös gátlás elmélete: az EMDR-terápia során alkalmazott látással, hallással vagy tapintással összefüggő fizikai ingerléssel (ún. bilaterális stimuláció) ellazulásos válasz váltható ki, ami kioltja a traumás emlék felidézésekor keletkező szorongást.
  • Orientációs reflex elmélete: az érkező új inger által kiváltott nyugodt, érdeklődő reakció közömbösíti a traumás emlékhez kapcsolódó negatív érzéseket és gondolatokat.
  • Munkamemória elmélete: abból a megfontolásból indul ki, hogy a traumás emlék felidézte­tése és a bilaterális stimuláció követése kettős feladat elé állítja a klienst. Ennek során kevesebb figyelem jut a negatív emlékre, így az kevésbé hat az érintett személyre, aminek hatására a rossz tapasztalat átértékelődik benne.
  • REM-elmélet: a kezelés során keletkező vízszintes, oldalirá­nyú szemmozgások az alvás ún. REM (Rapid Eye Movement) fázisában létrejövő gyors szemmozgásokra hasonlítanak. A bilaterális stimuláció ugyanazokat a folyamatokat idézi elő az agyban, mint a REM-alvás, így segítve elő az emlékek feldolgozását.

  

Az EMDR-terápia menete

Az EMDR-terápia nyolc fő szakaszból áll. Az első szakasz a kórelőzmény felvételével indul, különös tekintettel a kliens által megélt megrázó eseményekre. Ezt követően kerül sor a kezelési terv kidolgozására, amelynek során kijelölik a feldolgozandó negatív emlékeket, valamint a kiváltó ingerként ható jelenbéli, és a szorongást okozó jövőbeli helyzeteket.

 

A második szakaszban a kliens ún. pszichoedukációban részesül, vagyis a terapeuta felkészíti őt a traumával való szembesülésre. Mindeközben a szakember megállapítja, hogy milyen szinten terhelhető, és milyen társas támogató háttérrel rendelkezik az érintett.

 

A harmadik szakaszban a kliens előre meghatározott szempontok alapján értékel egy adott életeseményt. Felidézi az esemény számára legrosszabb elemét (képet, hangot vagy testérzetet), és megfogalmazza azt a negatív gondolatot, amelyet ez kivált belőle. Ezután kifejti, hogy a későbbiekben mit szeretne az emlék felidézésekor érezni (például biztonságban érezni magát, jól lenni stb.). Az élményhez kapcsolódó negatív érzéseket vagy gondolatokat 0-tól 10-ig terjedő skálán mérik fel.

 

A negyedik szakaszban kerül sor a fentebb említett bilaterális stimulációval történő érzéketlenítésre. A traumatikus eseményre való visszaemlékezés közben a kliens különféle elterelő ingereket kap: kétoldali szemmozgásokat kiváltó vizuális, vagy felváltva, mindkét fülbe adott hang-, illetve tapintással összefüggő, kézre, lábra vagy más restrészre adott érintéses ingereket. Miközben a kliens folyamatosan megosztja a terapeutával az érzéseit és gondolatait, vissza-visszatérnek a feldolgozandó jelenetre, és a terapeuta megfigyeli, hogy az ahhoz kapcsolódó negatív érzelmi töltet milyen mértékben csökken. Mindezt addig folytatják, amíg ennek értéke minimális szintre jut.

 

Az ötödik szakasz már a pozitív érzések és gondolatok megerősítésére fókuszál. Mindaddig folytatódik a bilaterális stimuláció, amíg az élményhez kapcsolódó pozitív érzések és gondolatok elérik az optimális szintet. A hatodik szakaszban a terapeuta ellenőrzi a kliens testérzéseit a jelenet ismételt felidézése közben. Mindaddig folytatja a bilaterális stimulációt, amíg a kellemetlen testérzetek meg nem szűnnek. A hetedik szakaszban a terapeuta megbizonyosodik arról, hogy a kliens stabil lelkiállapotba került. A nyolcadik szakaszban újraértékelésre kerül sor, majd megkezdődik a kezelési terv soron következő elemének feldolgozása. A fentebb leírt eljárást mindaddig ismételik, amíg a kliens a terápiás terv összes elemét fel nem dolgozta.

 

Az EMDR-terápia hatása

Az EMDR-terápia hatására a negatív töltetű emlékhez való visszatéréskor a kliens kívülről, felülről, messziről, egyre elmosódottabban látja a felidézett jelenetet, amely már nem tűnik számára fenyegetőnek. A kliens képes új nézőpontokból tekinteni az eseményre, és új jelentéseket tulajdonítani a feldolgozott emléknek. Mindennek eredményeképpen a traumát átélt személy képes napirendre térni az őt megrázó események felett, és ijesztő emlékképek, rémálmok és egyéb tünetek (alvászavar, elkerülő magatartás stb.) nélkül folytatni az életét.

 

KULCSSZAVAK
trauma  |   emlék  |   érzéketlenítés  |   deszenzitizáció  |   poszttraumás stressz szindróma  |   PTSD  |   adaptív információfeldolgozási modell  |   bilaterális stimuláció
1812 nagy gomb

KOLLÉGÁINK SEGÍTENEK

Hívja az EGÉSZSÉGVONALAT!

EGYÜTTMŰKÖDŐ PARTNERÜNK

bm

 

sz2020 also infoblokk

Mentés
Sütik testreszabása
A többi weblaphoz hasonlóan mi is sütiket használunk a weblap teljesítményének fokozására, amennyiben ezeket visszautasítja az oldal működése bizonytalanná válhat!
Mindent elfogad
Mindent visszautasít
További információk
Analytics
Az adatok elemzésére használt eszközök egy webhely hatékonyságának mérésére és működésének megértésére.
Google Analytics
Elfogad
Visszautasít