A személyiségzavar a belső élmények és a viselkedés olyan átfogó, tartós és rugalmatlan mintája, amely jelentősen eltér az egyént körülvevő környezet és kultúra elvárásaitól. Az elkerülő (averzív) személyiségzavar a szorongásos személyiségzavarok csoportjába tartozik.
Az elkerülő személyiségzavar a fiatal felnőttkortól kezdve számos különféle helyzetben megnyilvánuló társas gátoltság, a meg nem felelés érzése és a negatív megítéléssel szembeni túlérzékenység mindent átható mintázata, amely az élet szinte valamennyi területén megmutatkozik.
Az elkerülő személyiségzavar főbb tünetei
Az elkerülő személyiségzavarral élő egyének viselkedésének legfontosabb ismérve a halogató magatartás. Az elkerülő személyiségzavarral élő egyén vágyik ugyan a társaságra, a szeretetre és az elfogadásra, azonban az önbizalom hiánya miatt kerüli a társas kapcsolatokat. Szélsőségesen félénk, szociálisan gátolt, jelentéktelennek érzi magát, és különösen érzékeny az elutasításra. Szeretet iránti vágya és az elutasítottságtól való félelme belső konfliktust idéz elő benne.
Az elkerülő személyiségzavar legfőbb tünetei az alábbiak:
- társas helyzetek kerülése;
- félelem a társas kapcsolatoktól;
- visszafogottság a bensőséges és bizalmas kapcsolatokban;
- vélt kritika és visszautasítás miatti intenzív aggodalom;
- gátlásosság az új ismeretséggel járó helyzetekben;
- alacsony önértékelés (pl. alkalmatlanság, nem rokonszenvesség vélelme);
- tartózkodás a kockázatvállalástól és az új tevékenységek megkezdésétől.
Az elszigeteltség és a viszonyulási nehézségek miatt az érintett személy láthatóan szenved. Az elutasításra félénkséggel, bátortalansággal reagál. Érzelmi élete kiegyensúlyozatlan. Az alacsony önértékelés miatt gyakran megélt szorongás és aggódás jelentősen befolyásolja a mindennapi aktivitását.
A kora felnőttkortól fennálló elkerülő személyiségzavar tünetei idővel számottevően mérséklődhetnek. Ennek az a magyarázata, hogy az érintettek igyekeznek olyan szociális kapcsolatrendszerbe terelni a társas érintkezéseiket, amelyben tüneteik nem jelentkeznek, vagy csak minimális szinten mutatkoznak meg.
Mikor forduljon orvoshoz?
Ha a fentebb felsorolt jellemzők alapján magára ismer, és e tünetek szenvedést, boldogtalanságot, örömtelenséget okoznak és gátoltság, befelé fordulás, bezárkózódás jelentkezik, továbbá problémákat tapasztal a társas kapcsolataiban, forduljon pszichiáter szakorvoshoz vagy pszichológushoz, és kérje a segítségét.
A megfelelő szakember felkeresésében kérheti háziorvosa segítségét is, vagy közvetlenül felkeresheti a területileg illetékes pszichiátriai szakrendelést.
Az elkerülő személyiségzavar lehetséges okai
A kisebbrendűség és alkalmatlanság érzése már gyermekkorban megmutatkozhat az érintetthez közel álló vagy számára fontos személy(ek) kritikus, elutasító magatartása miatt. Ennek bekövetkezésétől tartva az elkerülő személyiségzavarral élő egyén felnőttkorában is tart a kritikáktól, a megszégyenüléstől és az elutasítottságtól, vagyis a gyermekkorban átélt negatív élmények megismétlődésétől. Mindezek elkerülése érdekében olyan magatartást alakít ki, amellyel elkerülheti a számára veszélyesnek ítélt helyzeteket.
Gyermekeknél és serdülőknél előfordulhatnak ugyan szélsőségesen gátlásos és elkerülő viselkedésformák, ezek azonban általában a természetes személyiségfejlődés velejárójának tekinthetők.
Az elkerülő személyiségzavar szövődményei
Támogató családi háttér, óvó közeg megléte esetén az elkerülő személyiségzavarral élő személy képes a megfelelő életvitel kialakítására. Azonban védett környezet hiányában vagy annak megszűnése esetén szorongása fokozódhat, vagy újabb tünetei is jelentkezhetnek.
Az elkerülő személyiségzavart bizonyos pszichés betegségek – például a depresszió, szociális fóbia és szorongás – kísérhetik, és fel is erősíthetik. Súlyos depressziós, szorongásos tünetképződés mellett, szövődményként öngyilkosság is előfordulhat.
Mivel az érintett személy nem megfelelő (maladaptív) megküzdési módszerei nem vezetnek az általa várt eredményhez, túlzott alkoholfogyasztással vagy kábítószer-használattal oldhatja szorongását, esetleges beilleszkedési zavarát és rossz hangulatát, ami függőséghez vezethet.
Az elkerülő személyiségzavar diagnosztizálása
Az elkerülő személyiségzavar kórisméjének felállítása a gyermekkortól felvett kórelőzmény, a tünetek, valamint az elvégzett pszichológiai tesztek alapján történik. Fontos a kliens társas, munkahelyi kapcsolatai terén tartósan jelentkező problémák feltérképezése is.
Az elkerülő személyiségzavar diagnózisának felállítása során lényeges az egyéb személyiségzavaroktól és pszichiátriai kórképektől – főként a szociális fóbiától – történő elkülönítés. Az alkalmatlanság és kisebbrendűség elkerülő személyiségzavarra jellemző érzése ritkábban jelentkezik a szociálisan szorongó személyeknél, akik viszont a szorongásos zavar minden tünetét, így annak testi tüneteit is produkálják.
Az elkerülő személyiségzavar kezelése
A személyiségzavar gyógyításának folyamatában elengedhetetlen az egyéni kezelést magában foglaló pszichoterápia alkalmazása.
Ennek egyik irányzata az ún. kognitív viselkedésterápia, amely szerint a gondolkodásmód meghatározza a cselekvést, és a cselekedetek hatással vannak gondolkodásra és az érzésekre. A terápia során a közösségi készségeket javító módszerek elsajátítása és begyakoroltatása, esetleg az aggódást kiváltó félelmekkel történő szembesítés (expozíciós kezelés) segítik a kliens társas kapcsolatainak fejlesztését.
Hatékony lehet a csoportterápia is, mivel lehetőséget ad a kliensnek a közösségben való viselkedés gyakorlására, a hiányzó társas készségek pótlására. A pszichodráma csoportban zajló terápia, amely a résztvevők belső lelki és egymás közötti konfliktusait drámajátékba fordítja át. Mivel az elkerülő személyiségzavarral élő személyek kevésbé fogékonyak a csoportos pszichoterápia iránt, a pszichodráma megvalósítható egyéni foglalkozás keretei között is.
A pszichodinamikus megközelítés célja a tünetek hátterében meghúzódó okok és a tudattalan konfliktusok feltárása. Ennek során a kliens és a terapeuta közösen értelmezik az egyén élettörténetét, felfedve azokat az alaptalan és tudattalan feltevéseket, amelyek a többi emberhez társított szégyent vagy veszélyérzést okozhatják. Mindeközben a terapeuta támogatja a korábban félelmetesnek tűnő helyzetekkel való szembenézést is.
Mit tehet elkerülő személyiségzavar esetén?
Az elkerülő személyiségzavar számos élethelyzetben okozhatja a meg nem felelés érzését és a negatív megítéléstől való félelmet, valamint az ezekből fakadó közösségi gátoltságot. Mindennek leküzdése csak szakember segítségével valósítható meg. Ezért problémái megoldása érdekében mielőbb forduljon pszichiáterhez vagy pszichológushoz.
Tartósan fennálló, visszatérő lelki gondok esetén forduljon háziorvosához, aki segíthet a megfelelő szakember, pszichológus vagy pszichiáter felkeresésében, vagy hívja a 0–24 órás, ingyenesen elérhető Lelki Elsősegély Szolgálatot a 116-123-as számon.
A Lelki Elsősegély Szolgálat munkatársai válsághelyzetben, sürgős esetben és tanácsadás céljából is rendelkezésre állnak. Ha úgy érzi, hogy szakorvosi segítségre van szüksége, keresse fel a területileg illetékes pszichiátriai szakrendelőt.
Lásd még: Lelkisegély-szolgálatok és kríziskezelés
Amennyiben az elkerülő személyiségzavar jeleit mutató hozzátartozója nem hajlandó tudomást venni a problémáról, és elzárkózik a kezelésbe vonástól, kérje szakember tanácsát arra vonatkozóan, hogy milyen módon motiválhatná az érintett személyt a segítség elfogadása irányában.
Az elkerülő személyiségzavar megelőzése
A személyiségzavarok megelőzése nem minden esetben lehetséges, de kialakulásuk kockázata valamelyest csökkenthető a csecsemő- és gyermekkorban biztosított szeretetteli, támogató szülői odafordulással és az érzelmi biztonság megteremtésével.
