Az eszméletvesztés néhány perctől néhány napig tartó tudatzavar, amelyben az érintett személlyel nem lehet kapcsolatot teremteni, de a betegnek van légzése és keringése, a pupillák tágak és fénymerevek.
Az eszméletvesztés az ún. alvásra emlékeztető (hypnoid) tudatzavarok közé tartozik. A beteg nem ébreszthető, reflexei részlegesen vagy egyáltalán nem működnek. Nagyon fontos megkülönböztetni az eszméletvesztést az ájulástól (syncope, collapsus), amely hirtelen jelentkezik, mindössze néhány másodpercig tart, és amelyből az érintett személy az esetek többségében, vízszintes helyzetbe kerülve spontán magához tér vagy könnyen ébreszthető.
Az eszméletvesztés főbb tünetei
Eszméletlennek tekintendő az a beteg, akinél az alapvető életfunkciók megvannak, de a külvilág ingereire nem reagál. Az egyénnek légzése és keringése van, de nem teremthető vele kapcsolat, nem ad választ hangra vagy a váll rázogatására. Létfontosságú reflexei (nyelési, köhögési stb.) hiányoznak, ezért fulladásveszélynek van kitéve.
Az eszméletlenség alábbi három fokozata különböztethető meg:
- Aluszékonyság (somnolentia): a beteg erős ingerrel ébreszthető, ingerszegény helyzetben azonban visszasüllyed az aluszékonyságba;
- Eszméletlenség (kábulat, bódulat, sopor): a beteg erős ingerrel sem ébreszthető, de fájdalmas ingerekre ösztönösen védekezhet (szemnyitás, hangadás, elhárító mozgások);
- Mély eszméletlenség (kóma): ebben az állapotban még nagyon erős fájdalomingerrel sem lehet válaszreakciót kiváltani, kiesik az ún. cornea-reflex, amelynek során a szaruhártya finom érintésére a szemhéjak összezáródnak. Teljesen megszűnik az akaratlagos izommozgás és az érzékelés, miközben az élet fennmaradását szolgáló (vegetatív) működések fennmaradnak.
Az eszméletvesztés lehet rövid időtartamú, tartós és görcsrohammal járó.
Egyes esetekben az eszméletvesztést panaszok előzik meg, míg más esetekben minden előjel nélkül, váratlanul veszti eszméletét a beteg. Az agy működési zavara miatt a szervezet védekező mechanizmusai nem, vagy csak csökkentett mértékben működnek, így például az összeesés következtében a beteg akár súlyos sérüléseket is szenvedhet. Ezért fontos a gyengeségre, ájulásközeli érzésre, szédülésre panaszkodó személy mielőbb lefektetése annak érdekében, hogy megóvjuk az összeesésből adódó esetleges sérülésektől. Az eszméletlen ember az őt ért ingerekre (pl. megrázás, megszólítás) általában nem reagál, izomzata elernyedt. Bizonyos esetekben enyhe reakciók láthatók. Légúti akadályra utal a váladék (vér, nyál, hányadék) csorgása a szájból, a hörgő légzés, a horkoló hang és a sípoló légzés.
Mikor forduljon orvoshoz?
Ha a környezetében bárki elvesztette az eszméletét, azonnal hívja a 112-t, és kérjen mentőt!
Mentőhívást követően kísérje figyelemmel a beteg légzését. Amennyiben a beteg légzése leállt, kezdje meg haladéktalanul az újraélesztést (ld. még Elsősegélynyújtás alapjai)!
Az eszméletvesztés kiváltó okai
Az alábbi betegségek, illetve állapotok járhatnak eszméletvesztéssel:
- fejsérülések: agyrázkódás, agyzúzódás, koponyatörés;
- az agyi keringés zavarával járó betegségek: stroke, átmeneti ischaemiás roham (Tranziens Ischaemiás Attak, TIA), agyvérzés stb.;
- központi idegrendszeri bántalom: trauma, epilepszia, daganat, epidurális hematóma, agyhártyagyulladás, encephalitis;
- mérgezések: alkohol, drog, gomba, ólom, cián, szénmonoxid, széndioxid, növényvédőszerek, gyógyszerek, benzin (ld. még Gyakori mérgezések);
- anyagcserezavar: cukorbetegség (alacsony vagy magas vércukorszint), májkóma, pajzsmirigybetegségek (thyreotoxicus krízis, hypothyreoticus kóma), húgyvérűség (urémia), diabetes insipidus;
- emésztőrendszeri vérzés (ld. még Vér vagy nyálka a székletben);
- terhességi toxémia (preeklampszia), méhen kívüli terhesség.
Az eszméletvesztés szövődményei
Az eszméletvesztés önmagában is hordoz közvetlen veszélyeket, mint amilyen a sérülés, a felsőlégúti elzáródás, az idegentest félrenyelése (ld. még Idegentest lenyelése, Fulladás felnőtteknél, Fulladás gyermekeknél). Fennáll az agyszövetpusztulás kockázata is, valamint az esetleges súlyos alapfolyamat káros következményeivel is számolni kell. Az eszméletlenség megszűnése után a történtekre, illetve az azokat megelőző eseményekre vonatkozó emlékezetkiesés (amnézia) maradhat vissza.
Az eszméletvesztés diagnosztizálása
A kivizsgálás első lépése a részletes kórtörténet felvétele, amely kiterjed a korábbi betegségekre, a beteg által szedett gyógyszerekre, valamint az eszméletvesztést megelőző és követő eseményekre és tünetekre. Kardiológiai, ideggyógyászati, belgyógyászati és laboratóriumi vizsgálatok elvégzése is szükséges.
A beteg tudatállapotának felmérése a Glasgow Coma Skála (GCS) elnevezésű ideggyógyászati pontrendszer alapján történik, amelyet 1974-ben tett közzé a Glasgow-i Egyetem két idegsebész professzora, G. Teasdale és B. J. Jennett. Használatával megbízható módon mérhető föl a beteg tudatállapota a páciens reakcióinak a skála kritériumai szerinti pontozásával. Ezt a pontrendszert eredetileg fejsérült betegek eszméleti állapotának felméréséhez használták, de ma már az elsősegélynyújtás, a sürgősségi ellátás és a baleseti sérülések kórházi ellátása során is alkalmazott vizsgálati módszer.
Az eszméletvesztés kezelése
Az eszméletét vesztett beteg ellátása mindig fekvőbeteg-szakellátás keretében történik. A kezelés – a kiváltó októl függően – összetett és többirányú.
Mit tehet eszméletvesztés esetén?
Az elsősegélynyújtás célja az eszméletét vesztett beteg további állapotromlásának megakadályozása és az esetleges életveszély elhárítása. Eszméletlenség észlelése esetén az egyik legfontosabb feladat a légutak átjárhatóságának biztosítása, mivel az eszméletlen beteget elsősorban a fulladás veszélye fenyegeti. A sérült szájának kinyitását és a száj-garatüreg áttekintését követően el kell távolítani a vért, véralvadékot, nyákot, hányadékot, ételmaradékot vagy bármilyen egyéb szennyeződést, valamint a mozgatható műfogsort. A légzés és pulzus ellenőrzése után, amennyiben külsérelmi nyomok nem találhatók, a beteget stabil oldalfekvő helyzetbe kell fektetni, hogy a beteg nyelve ne képezhessen légúti akadályt, és a szájban vagy garatban keletkező váladék, vér és hányadék az alsó szájzug mentén kicsoroghasson.
A stabil oldalfekvésbe helyezés lépései az alábbiak:
- a két térd alá nyúlva a térdek felhúzása;
- a távolabbi kar szorosan a test mellé-alá helyezése;
- a közelebbi kar fej mellé helyezése a mellkason át;
- a sérült elgörgetése a segítő személytől távolabb eső oldalra;
- a felső láb kinyújtása;
- a felső kéz arc alá rendezése.
A stabil oldalfekvő helyzet ellenjavallatát képezi a gerincsérülés (nyaki sérülés), a medencesérülés, a nyílt hasi sérülés, a combcsonttörés és a sorozatos bordatörés (ld. még Mellkassérülések). Ilyen esetekben, illetve, ha nem lehetséges a sérült mozgatása, a stabil oldalfekvő helyzet helyett az ún. Eschmark-féle műfogással biztosíthatók szabad légutak. Ennek lényege, hogy a sérült feje mögé térdelve az alsó fogsorát a felső elé kell emelni, és az állkapcsot két kézzel meg kell tartani.
Ha az eszméletvesztést görcsroham kíséri (pl. epilepszia), különös gonddal kell vigyázni a betegre, hogy ne sérüljön (ne törje össze magát). Tilos lefogni a végtagot, mert a rángó vagy merevgörcs erőszakos akadályozása ficamot, izomszakadást okoz (ld. még Rándulások, ficamok). A rángó végtagok ütődése az alájuk helyezett párnával, takaróval csökkenthető. A beteg feje alá helyezett két kéz összekulcsolt tenyerével vagy párnával kivédhetők a fej sérülései.
Eszméletvesztés gyermek- és időskorban, várandósság idején
A gyermekek körülbelül 15 százaléka él át rövid eszméletvesztést, ami a sürgősségi betegellátó osztályokon (SBO) ellátott esetek egy százalékát képezi, nem beleértve a balesetből adódó eszméletvesztéseket.
Az időskori eszméletvesztés hátterében többféle ok állhat, amelyek közül a leggyakoribb az alacsony vérnyomás, a szívritmuszavar, illetve az elégtelen mennyiségű folyadékbevitel miatt bekövetkező kiszáradás. Az időskori eszméletvesztéssel járó elesés fokozza a csonttörések kockázatát az ebben az életkorban gyakran előforduló csontritkulás miatt.
Várandós anya eszméletvesztése terhességi szövődmény meglétére utalhat, ami sürgős kórházi ellátást igényel (ld. még Várandósság alatti szövődmények).
