Az ekcéma a bőr akut vagy krónikus gyulladásával járó, igen gyakori bőrbetegség. Eredete szerint megkülönböztetünk exogén és endogén ekcémákat. Az exogén ekcémát külső környezeti tényező okozza (pl. kontaktdermatitis), az endogén ekcéma kialakulásában belső tényezők játszanak szerepet: egyéni adottságok, fogékonyság vagy a bőrön elszaporodó mikrobák valószínűsíthetők a hátterében.
Az ekcéma tünetei
Az ekcéma tüneteit meghatározza, hogy a bőrgyulladás akut (heveny) vagy krónikus (idült) megjelenésű. Heveny folyamat esetén a bőr piros, ödémás, és pörk fedheti. Idült formában az érintett terület lehet pigmentált vagy depigmentált, repedések jelenhetnek meg, és hámlást vagy utcakőszerű bőrrajzolatot lehet megfigyelni. Mindkét formára jellemző tünet a viszketés.
A szimptómákat súlyosbíthatja az alváshiány, a túlzott alkoholfogyasztás és a stressz.
Az ekcéma lehetséges okai
Az ekcéma kialakulásához általában több tényező együttes jelenléte vezet.
A bőrgyulladásos kórképek exogén és endogén ekcémákra oszthatók fel.
Exogén ekcéma
Exogén minden olyan ekcéma, melyet valamilyen, a bőrt érő külső hatás vált ki. Ide tartozik az allergiás és az irritatív kontaktdermatitisz – az alábbiak szerint:
- A bőrgyulladást olyan anyag vagy hatás okozza, amelyre az érintett személy allergiás; az anyag immunreakciót is kivált.
- A bőrgyulladást irritáló anyag vagy hatás (például: sugárzás) okozza. Nincs immunreakció, az anyag a bőrrel való érintkezés területén idéz elő ártalmat.
Endogén ekcéma
Endogén bőrgyulladásnál az egyéni adottságok, genetikai hajlam vagy a bőrön elszaporodó mikrobák valószínűsíthetők az ekcéma okaként. Endogén befolyásoló tényezők: UV-érzékenység, életkor, rassz, egyéb allergiás betegségek és az egyéni fogékonyság.
Mikor forduljon orvoshoz?
A súlyosbodó tünetek előbb-utóbb arra késztetik az érintett személyt, hogy orvoshoz forduljon. Tanácsos azonban nem megvárni, hogy az ekcémás bőrfelület – a viszketés miatti gyakori vakarás következtében – még súlyosabb, fertőzött állapotba kerüljön, ezért már enyhe tünetek esetén is érdemes bőrgyógyász szakorvoshoz fordulni.
Az ekcéma diagnosztizálása
A betegséget bőrgyógyász-szakorvos fizikális vizsgálattal, illetve allergiatesztekkel, bőrpróbákkal igazolhatja.
Az ekcéma kezelése és megelőzése
Az orvos által előírt kenőcsök, krémek használata mellett a házilagos kezelés is kiemelt fontosságú – az alábbiak szerint:
- a bőr állandó hidratáltságának biztosítása megfelelő krémek segítségével, a kiszáradás megakadályozására;
- szárító hatású kozmetikumok, tisztálkodószerek mellőzése;
- a betegség fellángolása esetén az érintett bőrfelület borogatása;
- az érintett bőrfelület tisztántartása (lehetőleg ne érje por vagy egyéb szennyeződés);
- kiváltó vagy súlyosbító anyag/hatás kerülése;
- a gyulladt bőr vakarásának kerülése.
Az ekcéma általában bőrviszketéssel jár, az érintett terület vakarása viszont – a hámrétegek felsértése miatt – növeli a bakteriális felülfertőződés kockázatát. Az óvatos masszírozás, simogatás is enyhítheti a viszketést a bőr felsértése nélkül – a viszketés enyhítésére antihisztamin tartalmú gyógyszer is szedhető.
Fontos tudni, hogy az ekcémás bőrt semmiféle szélsőséges fizikai (forró víz, izzasztó ruházat, felületi horzsolás) vagy kémiai hatásnak nem szabad kitenni. Az ekcémás tünetek stressz és túlterheltség hatására fellángolhatnak, aminek hátterében az immunrendszer fokozott igénybevétele állhat.
A megelőzésben segíthet a kiegyensúlyozott étrend, a megfelelő mennyiségű és minőségű pihenés és alvás, illetve a mértékletes alkoholfogyasztás.
