A cukorbetegség – vagy diabétesz – a cukoranyagcsere betegsége, mely jellegzetesen emelkedett vércukorszinttel jár. A cukoranyagcsere változásai szorosan összefüggnek az inzulinnal, a cukorháztartás legfontosabb hormonjával. Ha az inzulin hiányzik, a bevitt és felszívódott szénhidrátok nem tudnak hasznosítható energiává alakulni, a cukor pedig ott marad a vérben – ennek következménye a magas vércukorszint.
Az 1-es típusú cukorbetegség autoimmun eredetű, tehát az immunrendszer támadást indít a szervezet inzulintermelő sejtjei ellen. A sejtek pusztulása miatt rövid idő alatt elfogy az inzulin, amit kívülről kell pótolni. A tünetek korán, már gyermekkorban jelentkeznek.
Az 1-es típusú cukorbetegség főbb tünetei
Az 1-es típusú cukorbetegség jellemzően gyermekkorban kezdődik, és az alábbi tünetek hívhatják fel rá a figyelmet:
- nagyfokú szomjúságérzés, a gyermek sokat iszik;
- fokozott mennyiségű vizeletürítés;
- más okkal nem magyarázható súlyvesztés (nagy étvágy mellett is);
- állandó fáradékonyság, bágyadtság, levertség, dekoncentrált állapot;
- hasi fájdalom, amit a beszédre még nem képes gyermek gyakoribb, a szokottól eltérő sírással jelez.
A diabéteszes ketoacidózis
A felderítetlen és kezeletlen cukorbetegségben extrém magas vércukorszint is kialakulhat, ami akár súlyos anyagcsere-kisikláshoz vezethet. Ez az állapot a diabéteszes ketoacidózis, melynek jellemző tünetei:
- szapora légzés,
- acetonszagú lehelet,
- hasi fájdalom,
- hányinger, hányás.
A szervezetben található sók és folyadék egyensúlya felborul, kiszáradás jelentkezhet, nagyon súlyos esetben akár kómáig fokozódó tudatzavar is kialakulhat.
Mikor forduljon orvoshoz?
Amennyiben a cukorbetegség tüneteit észleli gyermekén, forduljon a gyermek háziorvosához, aki gondoskodik a szükséges kivizsgálásról. Ritkán előfordulhat, hogy az 1-es típusú cukorbetegség fiatal felnőtt korban kezdődik, ezért felnőttként is érdemes odafigyelni a tünetekre, és megjelenésük esetén felkeresni a háziorvost.
A diabéteszes ketoacidózis súlyos állapot, ezért tüneteinek megjelenése esetén hívja a 112-t, és kérjen mentőt!
Az 1-es típusú cukorbetegség kiváltó okai
Az 1-es típusú cukorbetegség kialakulásának pontos oka jelenleg nem teljesen ismert. A betegséget autoimmun folyamat váltja ki, a szervezet megtámadja a hasnyálmirigyben található inzulintermelő sejteket. Ennek következtében a szervezet nem tud megfelelő mennyiségű inzulint termelni, ami a cukorháztartás szabályozásának legfontosabb hormonja. Normál esetben az inzulin hatására a cukor belép a sejtekbe, ahol feldolgozásával a sejt energiát nyer. Amennyiben a szervezet nem termel elegendő inzulint, felborul az egyensúly, és kialakul a diabétesz.
Az autoimmun folyamatot elindíthatja valamilyen külső tényező, például vírusfertőzés (rubeola, mumpsz), de hajlamosító lehet a genetikai hajlam is. Megfigyelték, hogy az 1-es típusú cukorbetegség esetén gyakran előfordul családi halmozódás. Többnyire más autoimmun betegségek is jelentkezhetnek társbetegségként, mint például gluténérzékenység (cöliákia), Hashimoto-pajzsmirigygyulladás vagy más pajzsmirigybetegségek.
Az 1-es típusú cukorbetegség lehetséges szövődményei
A kezeletlen vagy nem megfelelően kezelt cukorbetegség hosszú távon számos szövődményhez vezethet:
- érelmeszesedés;
- szívbetegségek;
- vesekárosodást (nephropathia);
- magas vérnyomás;
- stroke;
- diabéteszes retinopátia;
- diabéteszes neuropátia.
A cukorbetegség szövődményeiről részletesebb információkat talál a cukorbetegség összefoglaló cikkünkben. A cukorbetegség rövidebb távon jelentkező, súlyos szövődménye lehet a diabéteszes ketoacidózis is (lásd fentebb). A cukorbetegségben ugyanakkor nemcsak a magas cukorszint okozhat problémát.
Túl alacsony vércukorszintet eredményezhet, ha:
- a beadott inzulin mennyisége soknak bizonyul;
- a beadott mennyiség mellett a beteg nem evett eleget;
- intenzív testmozgást végzett.
Ezekben az esetekben a vércukorszint jelentősen csökken (hipoglikémia), amit a szervezet rosszul tolerál. Válaszreakcióként fokozott izzadás, remegés, sápadtság, gyengeség, szapora szívverés, ingerültség jelentkezhet, és ha a cukorszint nem rendeződik, az állapot eszméletvesztésig súlyosbodhat.
Az 1-es típusú cukorbetegség diagnosztizálása
A cukorbetegség diagnosztizálása a vércukorszint-mérésen alapul, amihez elegendő egy egyszerű vérvétel során nyert vérminta.
- Az éhomi vércukor normál értéke ≤ 6,0 mmol/l;
- 6,1 és 7,0 mmol/l között károsodott cukoranyagcseréről vagy prediabéteszről beszélünk;
- 7,0 mmol/l fölötti éhomi vércukorszintnél egyértelmű cukorbetegségről van szó.
A kivizsgálás során megnézik továbbá, hogy a vizeletben van-e cukor vagy egyéb, cukorbetegségre utaló eltérés.
Prediabétesz esetén cukorterheléses vizsgálatot végeznek a cukorháztartás pontosabb megismerése céljából. Az orális glükóztolerancia teszt során (OGTT) 1.75g/testtömeg kg (max. 75 g) cukor elfogyasztása után 2 órával mért értékek mutatják a szervezet cukortolerancia szintjét. 11,1 mmol/l fölötti értéknél kimondható a diabétesz megléte. Az 1-es típusú cukorbetegség esetén a vérben kereshetik azokat az antitesteket is, melyek a betegség kialakulásáért felelősek.
Az 1-es típusú cukorbetegség kezelése
Az 1-es típusú cukorbetegségben – mivel a szervezet gyakorlatilag egyáltalán nem tud inzulint előállítani – már a diagnózis felállítása pillanatában bevezetésre kerül az inzulin, amit injekció vagy inzulinpumpa segítségével kell a bőr alá juttatni. Az inzulinterápia beállítását endokrinológus vagy diabetológus szakorvos végzi: kórházi körülmények között meghatározzák, hogy milyen időközönként, mennyi inzulint szükséges adagolni. A terápiához tartozik a szénhidrátszegény diéta, ugyanis a szénhidrátbevitel csökkentésével könnyebben maradnak egyensúlyban a szervezet energia-, anyagcsere folyamatai.
Az 1-es típusú cukorbetegség a tudomány mai állása szerint nem gyógyítható, de jól karbantartható betegség. A kezelés élethosszig szükséges.
Az 1-es típusú cukorbetegség a mindennapokban
Az 1-es típusú cukorbetegség a mindennapokban gondos odafigyelést, tervezést igényel, különösképpen azért, mert már gyermekkorban jelentkező betegségről van szó. A súlyos kórállapotok elkerülése érdekében biztosítani kell, hogy a beteg rendszeresen megmérhesse a vércukrát, hozzájusson az inzulinhoz, bármikor ehessen és ihasson. A betegnek tisztában kell lennie azzal, hogy mit, mikor és mennyit ehet, illetve melyek a számára „tiltott” élelmiszerek. Össze kell hangolnia az étkezések és az inzulin beadásának időpontját, és naponta többször, meghatározott időpontokban mérnie kell a vércukorszintet.
A napi stressz (iskolás gyermek esetén például dolgozatírás, felelés) okozta vércukorszint-emelkedés mindenkinél eltérő mértékű, a gyakori mérés segít megállapítani az egyéni reakciókat. Testmozgás (pl. testnevelés óra) előtt is célszerű vércukrot mérni, ugyanis, ha túl alacsony (5 mmol/l alatti) vagy ha túl magas (15 mmol/l feletti) a szint, akkor a gyermeknek nem szabad intenzív testmozgást végeznie.
Ismerni kell a gyors beavatkozást igénylő állapotok, azaz a túl alacsony és a túl magas vércukorszint tüneteit. Fontos, hogy a cukorbetegnél mindig legyen szőlőcukor, gyümölcslé vagy valamilyen cukros ital a túl alacsony vércukorszint emelése érdekében. Túl magas vércukorszint esetén plusz inzulin adásával lehet az eltérést korrigálni, illetve sokat segít, ha a beteg sok – természetesen cukormentes – folyadékot fogyaszt.
A nehézségek ellenére fontos hangsúlyozni, hogy az 1-es típusú cukorbetegséggel – gondos odafigyelés és terápia mellett – a betegek teljes életet élhetnek.
Lásd még:
