Az agyidegek az idegrendszer részét képezik, idegi impulzusokat szállítanak a központi idegrendszer és az arc, a nyak, a test, valamint egyes érzékszervek (szem, orr, fül, ízérzés) és zsigeri szervek között. Segítségükkel érezhetők az ízek, felismerhetők a szagok, de a látásban és a hallásban, valamint az egyensúlyérzékelésben is fontos feladatuk van. Egyes agyidegek a zsigeri szervek beidegzéséért felelnek, mások az arckifejezések, a szemmozgások és a nyelés irányításában játszanak szerepet.
Az emberi szervezetben 12 pár agyideg található, melyeket külön nevük (magyar és latin elnevezés) mellett római számok jelölnek (I-XII.). Az agyidegek sejttestjeit tartalmazó agyidegmagvak a központi idegrendszer agytörzsnek nevezett részében helyezkednek el. Anatómiai és élettani szempontból is speciálisnak mondható a szagló- és a látóideg (ebből a szempontból nem is tekinthetők klasszikus értelemben véve „valódi” agyidegnek), hiszen ezen idegek sejttestjei a látóhártyában, valamint az orrban lévő szaglóhámban helyezkednek el.
Az egyes agyidegek és főbb funkcióik a következők:
- szaglóideg (nervus olfactorius): szaglásért felelős agyideg;
- látóideg ( opticus): látásért felelős ideg;
- szemmozgató ideg ( oculomotorius): a szemmozgásokért, pislogásért, valamint a pupilla méretének változásáért felelős agyideg;
- sodorideg ( trochlearis): szemmozgásért felelős ideg;
- háromosztatú ideg ( trigeminus): az arc és a nyak érző beidegzéséért, valamint az állkapocs egyes izmainak beidegzéséért és részben az ízérzésért felel;
- szemtávolító ideg ( abducens): szemmozgásokért felelős ideg;
- arcideg ( facialis): az arcizmok mozgásáért, nyálmirigyek beidegzéséért, ízérzésért és részben a hallásért felelős ideg;
- halló- és egyensúlyérző ideg ( vestibulocochearis): hallás- és egyensúlyérzetért felelős ideg;
- garat- és nyelvizmokat beidegző ideg ( glossopharyngeus): nyelésért és ízérzésért felelős ideg;
- bolygóideg ( vagus): zsigeri szervek működéséért, szívritmus szabályozásáért felelős ideg;
- járulékos ideg ( accessorius): nyak és vállmozgásokban szerepet játszó ideg;
- nyelv alatti ideg ( hypoglossus): nyelvmozgásokért felelős ideg.
Mivel az agyidegpárok egyes tagjai a két testfél beidegzéséért külön felelnek, ezért az idegek bármilyen okból létrejövő egyoldali károsodása egyoldali tüneteket alakít ki. Attól függően, hogy az agyideg a központi idegrendszerben elhelyezkedő részén, az agyidegmagban sérül-e, vagy az agyidegmagba impulzusokat adó mozgató kéregben történik-e a sérülés, valamint hogy a központi idegrendszer mely részét és mekkora kiterjedésben érinti az adott betegség, egyszeres vagy többszörös agyidegbénulás jöhet létre az érintett agyideg sérülésének megfelelő tünetekkel.
Ugyanígy elkülöníthetünk centrális (a sérülés a központi idegrendszerben alakul ki) és perifériás (az agyideg rostjai károsodnak a környéki idegrendszerben) agyidegsérülést is.
Az agyidegek károsodásának hátterében sokféle tényező állhat: traumás sérülés, agyi infarktus, agyvérzés, daganatos megbetegedés (pl. neurinomák vagy egyéb agydaganatok), fertőzés (agyvelő-, illetve agyhártyagyulladás), az immunrendszer betegségei (pl. sclerosis multiplex, sarcoidosis).
Trigeminus neuralgia (tic douloureaux)
A trigeminus neuralgia krónikus neurológiai, a háromosztatú ideget érintő megbetegedés, amely hirtelen jelentkező, intenzív, egyoldali arcfélre lokalizálódó fájdalommal járó epizódokat okoz. A rágás, a mosolygás, a beszéd, a fogmosás vagy a borotválkozás mind-mind kiválthatja a fájdalmas epizód megjelenését. Sebészi beavatkozással a fájdalom egy időre megszüntethető, de gyógyszeres terápia is segíthet a betegség kezelésében.
Bell-féle bénulás
Az arcideg (n. facialis) gyorsan fellépő, nem meghatározott eredetű bénulása (de gyakran herpeszvírus-fertőzéssel áll összefüggésben), amely az arcizmok féloldali bénulásával, a szájzug elhúzódásával, aszimmetrikussá válásával, a szájzug csüngésével, a homlok ráncolásának képtelenségével, a szemhéj csukási zavarával jár. Az arcidegbénulást gyakran néhány napos, az azonos oldali fül mögött jelentkező fájdalom előzi meg. Az esetek jelentős részében spontán gyógyul hetek-hónapok leforgása alatt.
A Bell-féle bénulásról bővebben itt olvashat.
Geniculatum ganglionitis (geniculatum neuralgia)
Ritka betegség, melyet az arcideg (n. facialis) egyik idegágának, a n. intermediusnak a károsodása vagy összenyomódása (kompressziója) okoz. Különböző súlyosságú, égő jellegű fülfájdalom a leggyakoribb tünet, de emellett szédülés, egyensúlyzavar és fülcsengés is jelentkezhet. Az ideget leggyakrabban érfejlődési rendellenességek komprimálják, mint az aneurizmák, arteriovenózus fisztulák és az arteriovenózus malformációk, de kompressziós tünetek kialakulását okozhatják az agytumorok vagy egyéb központi idegrendszeri elváltozások is.
Melkersson–Rosenthal-szindróma (MRS, orofacialis granulómatózis)
Ritka, az arcideget érintő neurológiai megbetegedés, amely a populáció 0,08%-ában fordul elő mindösszesen. Az állapot az arcideg megduzzadásával, arcidegbénulással és a nyelv berepedezésével jár. Az MRS előrevetítheti a Crohn-betegség vagy a sarcoidosis kialakulását is.
Facialis myokymia
A facialis myokymia az arcizmok enyhe, finom hullámú remegését, az izmok féregszerű összehúzódását jelenti, melyet az arcideg károsodása okoz (ez lehet az agytörzsben lévő idegmag vagy az agytörzsből kilépett perifériás ideg károsodása is). A számos fent említett ok mellett ionzavarok, túlzott koffeinfogyasztás is hozzájárulhat a kórkép kialakulásához. Kezelése a kiváltó ok megszüntetésén alapszik.
Az arcideg egyéb rendellenességei
Az arcideg perifériás része is károsodhat koponyatrauma, agyhártyagyulladás, agyvelőgyulladás, valamint fül-orr-gégészeti megbetegedések esetén, valamint kialakulhat az ideg neurinomája is.
Agyi infarktus, agyvérzés, agytörzsi daganatok okozzák leggyakrabban az arcideg agytörzsi magjának sérülését, melyek perifériás arcidegkárosodás formájában nyilvánulnak meg. A beidegzés zavara következtében az érintett oldali arcfél mimikai izmai bénulnak meg: a beteg szájzuga elhúzódik, csüng, beszéde nehezen érthetővé válik, a homlokát nem tudja ráncolni.
A szaglóideg rendellenességei
A szaglóideg (n. olfactorius) sérülése gyakori traumás koponyasérülések esetén, hiszen a szaglóhámból kiinduló szaglóideg a koponyaalapi csontos struktúrák mentén fut, és kisebb koponyatrauma hatására is rongálódhat, sérülhet az ideg, ami a szaglás elvesztésével, szaglászavar kialakulásával járhat.
Kialakulhat emellett a szaglóhámban a szaglóidegsejtek károsodása különféle kémiai és mechanikai behatások (dohányzás, füst, por és vegyi ártalmak), munkahelyi ártalmak, valamint gyógyszerhatás következtében (pl. kemoterápiás kezelések) is – ezen állapotok szintén szaglászavarokkal, szaglásvesztéssel (anozmia) járhatnak.
A n. glossopharyngeus rendellenességei
Sérülése esetén nyelési nehézség és az ízérzés zavara (parageusia) alakulhat ki.
A n. vagus rendellenességei
A fent említett megbetegedések a vagus agyideget is érinthetik. Gyakori lehet a traumás, vagy a mellkas-sebészeti műtétek közben bekövetkező nyaktájéki sérülés. Ilyen jellegű károsodás következtében a szívfrekvencia szabályozásával kapcsolatos működészavarok, valamint a vegetatív idegrendszer és a zsigerek működésének zavara léphet fel.
A n. hypoglossus rendellenességei
Az ideg károsodása esetén a kinyújtott nyelv nem a középvonalban áll, hanem valamelyik oldalra kitér („deviál”). Krónikus idegbántalom esetén az érintett oldali nyelvfél elsorvad, a nyelvmozgás akadályozottá válik.
