Az álköszvény hirtelen fellángoló ízületi fájdalommal, ízületi duzzanattal és merevséggel járó ízületi gyulladás (arthritis). Elnevezése onnan ered, hogy a köszvény okozta ízületi gyulladáshoz hasonló tüneteket mutat, azonban a köszvénytől eltérő betegség. A köszvény akkor alakul ki, ha túl magas a húgysavszint a vérben, az álköszvényt azonban a kalcium-pirofoszfát-dihidrát (CPP) felszaporodása okozza.
Az álköszvény az ízületi gyulladás (arthritis) egyik formája, amely hirtelen fellángoló ízületi gyulladásos epizódokkal, ízületi fájdalommal és duzzanattal jár. Az álköszvény bármely ízületet érintheti, de leggyakrabban az alábbiakat:
- térdek,
- a kéz és a csukló ízületei,
- vállak,
- medence és a csípőízület,
- könyök,
- bokaízület.
Az álköszvény egyéb neveken is ismert az orvosi irodalomban, úgymint kalcium-pirofoszfát-dihidrát-lerakódás (CPPD), kalcium-pirofoszfát-dihidrát arthritis vagy chondrocalcinosis.
A köszvény gyakran a metatarsophalangealis ízületet érinti (ahol a nagylábujj a talp többi csontjához csatlakozik), az álköszvény azonban gyakrabban érinti a nagyobb, fent felsorolt ízületeket.
Az álköszvény legfőbb tünetei
Az álköszvény leggyakoribb tünetei:
- hirtelen jelentkező, erős ízületi fájdalom,
- az ízület felett a bőr elszíneződése vagy pirosság,
- duzzanat (ödéma),
- ízületi merevség,
- meleg tapintatú ízület.
Az álköszvény tünetei hirtelen kezdettel, intermittáló jelleggel, epizodikusan jelennek meg az ún. „fellángolások” vagy rohamok során. Az álköszvényes rohamok néhány naptól akár néhány hétig (vagy akár még tovább) is eltarthatnak.
Az álköszvény kiváltó okai
Az álköszvényt egy vegyület, a kalcium-pirofoszfát-dihidrát (CPP) felhalmozódása okozza az érintett ízületekben. A CPP kristályok formájában felhalmozódik a porcban, az ízületek ízfelszíneit borító ízületi membránban (szinoviális membránban) és az ízületi folyadékban. A CPP-kristályok az ízületben összecsapzódva gyulladásos reakciót váltanak ki, álköszvényhez vezetve.
Egyelőre nem ismert a túlzott CPP-termelés pontos oka. A kutatások alapján a betegség hátterében felmerül genetikai eredet, de kialakulhat ízületi traumát vagy sérülést követően is, illetve a hormonális (endokrionológiai) és anyagcsere-eredetű okok sem zárhatók ki.
Álköszvény bárkinél kialakulhat, megjelenése azonban gyakoribb 65 éves életkor fölött. Bizonyos társbetegségek fokozzák az álköszvény kialakulásának kockázatát:
- hipomagnezémia (alacsony magnéziumszint),
- hiperparatireózis (mellékpajzsmirigy-túlműködés),
- pajzsmirigy-betegség,
- hemokromatózis,
- hipofoszfatémia (alacsony foszfátszint),
- oszteopénia (csökkent csontsűrűség),
- krónikus veseelégtelenség.
Más típusú ízületi gyulladás mellett is kialakulhat az álköszvény, például:
- köszvény,
- osteoarthritis,
- rheumatoid arthritis,
- poszttraumás arthritis.
Az álköszvény lehetséges szövődményei
Kezeletlen esetben az álköszvényes rohamok gyakoribbá válnak. Egyeseknél fejfájás és nyakfájdalom alakulhat ki.
Az álköszvény diagnosztizálása
Az anamnézisfelvételt és a részletes fizikális vizsgálatot követően laborvizsgálat, képalkotó vizsgálatok (RTG, ultrahang, CT, MRI), ízületi folyadék mintavétele (arthrocentesis) lehet szükséges az állapot diagnosztizálására.
Az álköszvény kezelése
Az álköszvény kezelésében a cél a tünetek enyhítése, valamint az álköszvényes rohamok gyakoriságának csökkentése, ami gyógyszeres terápiával menedzselhető.
Leggyakrabban alkalmazott kezelési lehetőségek:
- NSAID (non-szteroid gyulladáscsökkentők): fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatásúak,
- kortikoszteroidok: gyulladáscsökkentő gyógyszerek,
- colchicin: gyulladás- és fájdalomcsillapító gyógyszer,
- biológiai terápia: a gyulladás és a rohamok gyakoriságának mérséklésére.
Az álköszvény megelőzése
A jelenlegi ismeretek szerint nem előzhető meg az álköszvény kialakulása, de vizsgálják a túlzott CPP-képződés okait. A társbetegségek megfelelő kezelése segíthet az álköszvényes rohamok ritkításában, a tünetek intenzitásának mérséklésében.
