Az anti-Müller hormon (AMH) vérszintje összefüggést mutat a petesejtek számával, valamint alkalmas lehet a petefészek szövetszaporulatának kimutatására is. Habár az AMH-szint a petesejtek számával (petefészekrezerv) összefügg, önmagában nem elegendő a termékenység megítéléséhez, mivel azt számos más tényező is befolyásolja. A hormon szintjének mérése egyszerű vérvizsgálattal történik, az eredmény értékelésében nőgyógyász kezelőorvosa ad segítséget.
A vizsgálattal az AMH vérszintje mérhető. Minden emberben termelődik AMH, de az AMH-tesztet nőknél végzik a reproduktív állapotuk felmérésére.
Az AMH kulcsszerepet játszik a magzat nemi szerveinek fejlődésében. A fiú magzatokban az AMH hatására a Müller-csövek visszafejlődnek, ezáltal megakadályozza a női nemi szervek kialakulását. Lány magzatokban az AMH szintje alacsony, így a Müller-csövekből zavartalanul kialakulhatnak a női nemi szervek.
A nőknél a petefészek tüszőiben található sejtek termelik az AMH-t. A tüszők (follikulusok) apró folyadékkal teli képződmények a petefészekben, melyekben a petesejtek találhatók.
Az AMH-szint a petesejtek számával és a petefészek-kapacitással (petefészekrezerv) mutat összefüggést:
- a magas AMH-szint több petesejtet és magasabb petefészekrezervet;
- az alacsony AMH-szint kevesebb petesejtet és alacsonyabb petefészekrezervet jelent.
Mikor van szükség AMH-tesztre?
Az AMH-vizsgálat segít következtetni a még meglévő petesejtek számára, és információt ad a petefészkek túl korai kimerüléséről is, melynek esetén szűkebb időablak áll rendelkezésre a teherbeesésre.
Az AMH-szint megmutatja azt is, mennyire jól reagál a szervezet a gyógyszeres petefészek-stimulációs kezelésekre a mesterséges megtermékenyítés előtt.
Noha az AMH-szint a petesejtek számával korrelál, a vizsgált személy termékenységéről nem nyújt információt, hasonlóképpen nem jelzi előre azt sem, hogy mikor fog beköszönteni a menopauza.
Fontos szem előtt tartani, hogy az élettani AMH-szintek mellett számos egyéb tényező is befolyásolja a termékenységet:
- életkor, társbetegségek, dohányzás;
- spermiumok száma és motilitása;
- rendszertelen ovuláció, elzáródott petevezeték, kismedencei hegesedés, endometriózis, méhrendellenességek – pl. fibroidok.
Továbbá az AMH-szint meghatározását kérheti a nőgyógyász kezelőorvosa annak eldöntésére is, hogy a petefészekben észlelt szövetszaporulat granulosa sejtes tumor-e. A vizsgálat a kezelés hatékonyságának megítélésére és a tumor esetleges visszatértének meghatározására is alkalmazható.
AMH referenciatartományok
Az AMH-szint életkortól függően változó lehet. Nőknél tinédzserkorban kezd emelkedni a szintje, és 25 éves kor körül tetőzik, majd fokozatosan csökken a 30-40-50-es életkorra.
A pontos referenciaérték laboronként változhat, ezért mindig a laboratóriumi lelet értékei és az orvosi értékelés az irányadó.
Az AMH szintje általában:
- átlagos: 1,0-3,0 ng/ml között;
- alacsony: 1,0 ng/ml alatt;
- kórosan alacsony: 0,4 ng/ml alatt.
Életkor szerinti szintje általában:
- 25 éves korban 3,0 ng/ml;
- 30 éves korban: 2,5 ng/ml;
- 35 éves korban: 1,5 ng/ml;
- 40 éves korban: 1 ng/ml;
- 45 éves korban: 0,5 ng/ml.
Az AMH magas szintje nem feltétlenül jelent jó petefészekrezervet, ugyanis például PCOS (policisztás ovárium szindróma) esetén is emelkedett lehet a sok, éretlen tüsző jelenléte miatt.
Hogyan történik az AMH-vizsgálat?
Az AMH-szint mérése egyszerű, vénás vérből vett vérmintából történik. A vizsgálatra nem szükséges éhgyomorra menni, és a menstruációs ciklus bármely pontján elvégezhető, ugyanis a többi nemi hormonnal szemben az AMH szintje nem mutat érdemi ingadozást a menstruációs ciklus során.
Ajánlott tartalom:
Reproduktív medicina: gyógyszeres eljárások
Mesterséges megtermékenyítés (Asszisztált reprodukció)
