Az Asperger-szindróma egy, a szociális készségek zavarával járó kórkép, ami az úgynevezett autizmus spektrumzavarok közé tartozik, és nem tekintendő teljesen különálló kórképnek.
Az Asperger-szindróma főbb tünetei
Az Asperger-szindróma tünetei sokfélék és változatosak; a tünetek mintázata és előfordulása betegenként eltérő lehet.
Az alábbi felsorolás tartalmazza a legfontosabb jellemzőket és tüneteket:
- átlagos vagy átlagon felüli intelligencia;
- szemkontaktus kerülése;
- szegényes érzelemkifejezés;
- nehézségek a kortársakkal és a környezettel való kapcsolatteremtésben;
- szabályokhoz, a megszokott rutinhoz való ragaszkodás (ismétlődő viselkedésminták);
- változásokhoz való nehéz alkalmazkodás;
- külvilágból érkező ingerek feldolgozásának nehézsége;
- nehézkes kommunikáció a környezettel, beszédzavar (pl. formális nyelvezet használata, hangos vagy éppen halk beszéd, monoton beszéd);
- testbeszéd és gesztusok megértésének nehézsége.
Az Asperger-szindróma lehetséges okai
Az Asperger-szindróma kialakulásának háttere még nem tisztázott, környezeti és genetikai faktorok egyaránt szerepet játszhatnak benne, de a pontos oka egyelőre nem ismert.
Más autizmus spektrumzavarokhoz hasonlóan fiúk körében gyakoribb, családi halmozódást is megfigyeltek, és a szülők kora is szerepet játszhat. Egyes megfigyelések szerint az idősebb korban gyermeket vállaló szülők gyermekei körében gyakoribbak a spektrumbetegségek. Az extrém koraszülöttek (26. terhességi hétnél korábban világra jött gyermekek) esetében is fokozottabb a kockázat.
A védőoltások nem okoznak Asperger-szindrómát.
Mikor forduljon orvoshoz?
Az esetek többségében a diagnózist már gyermekkorban felállítják, ritkább esetekben egészen felnőttkorig sem ismerik fel a betegséget. Gyermekkorban a fenti tünetek, viselkedésbeli problémák esetén szükséges a gyermekháziorvos segítségét kérni, aki a megfelelő szakemberhez tudja irányítani a beteget.
Az Asperger-szindróma diagnosztizálása
A diagnózis felállításában és a további kezelésben is több szakember vesz részt, köztük:
- gyermekorvos;
- gyermekneurológus;
- gyermekpszichiáter;
- gyermekpszichológus;
- logopédus;
- gyógypedagógus.
Jelenleg nem áll rendelkezésre olyan, egyszer elvégezhető teszt vagy vizsgálat, ami az Asperger-szindrómát vagy bármelyik autizmus spektrumzavar diagnózisát megállapítaná. A diagnózis felállításához a megfelelő szakemberek elbeszélgetnek a beteggel, a szülőkkel, esetleg a család többi tagjával, megfigyelik a beteg viselkedését és kivizsgálják, illetve kizárják az esetleges szervi elváltozásokat, illetve megbetegedéseket.
Az Asperger-szindróma kezelése
Az autizmus spektrumzavar, ideértve az Asperger-szindrómát is, jelen tudásunk szerint nem gyógyítható, de folyamatos fejlesztéssel az állapot javítható. A kezelés mindig egyénre szabott, nincsenek mindenkire egyaránt vonatkozó kezelési irányelvek vagy módszerek. Megfelelő kezeléssel, fejlesztéssel és társas támogatással az Asperger-szindrómával élők is teljes életet élhetnek.
Terápiás eszközök:
- kognitív viselkedésterápia;
- szociális és kommunikációs készségek fejlesztése és tanítása;
- logopédiai kezelés, beszédterápia;
- gyógypedagógiai fejlesztés;
- fizioterápia;
- szülők, testvérek, barátok (szociális háló) oktatása és támogatása.
Gyógyszeres kezelés nincs erre a betegségre, de a társuló egyéb betegségek, tünetek kezelése szükségessé tehet gyógyszeres terápiát is, így például sor kerülhet a depresszió vagy a szorongás gyógyszeres kezelésére.
A gyermekkori fejlesztés, kezelés és a támogatás elmaradása miatt a későbbi életkorokban beilleszkedési és szociális zavarok alakulhatnak ki, ezért különösen figyelni kell a kiközösítés, a társadalmi elszigetelődés veszélyére. Segíthet az adott közösség érzékenyítése és oktatása, hiszen a nem elfogadó környezet sokat ronthat az Asperger-szindrómás gyermek vagy felnőtt állapotán.
