Az áteresztő bél szindróma hipotetikus állapot, nem pedig valós orvosi diagnózis. A feltételezések szerint bizonyos gyomor-bélrendszeri megbetegedések esetén a bélfal permeabilitása (áteresztő képessége) megnövekszik, ami számos probléma kialakulásához vezethet.
A belek félig-áteresztők. A bélnyálkahártya fő feladata a tápanyagok és a víz felszívása a bélrendszerben lévő táplálékból a vérbe. Egyeseknél viszont a bélnyálkahártya áteresztő képessége fokozott, így nagyobb mennyiségű vizet és tápanyagot szív fel, vagyis „átereszt”.
Korábbi vizsgálatok szerint bizonyos krónikus gyomor-bélrendszeri megbetegedések esetén az „áteresztő bélnyálkahártya” hatására a nagyobb molekulák, potenciálisan toxikus ágensek is a vérkeringésbe juthatnak. A bélnyálkahártya egyik fő feladata a tápanyagok felszívása mellett a barrierképzés (határréteg szerep) a baktériumokkal és egyéb kórokozókkal szemben – ez a barrierszerep fontos része az immunrendszer működésének.
Az áteresztő bél szindróma elmélete
Az áteresztő bél szindróma elmélete szerint a bélnyálkahártya permeabilitásának fokozódása nem szimplán tünete valamely gyomor-bélrendszeri (gasztrointesztinális) megbetegedésnek, hanem maga a fokozott bélpermeabilitás állhat a kialakuló betegség hátterében. Ha a bélnyálkahártya károsodik, méreganyagok (toxinok) kerülhetnek a véráramba, melyek gyulladásos választ generálva különféle betegségek formájában nyilvánulhatnak meg.
Az áteresztő bél szindróma elmélete választ adhat bizonyos betegségek kialakulására, azonban további vizsgálatok szükségesek az összefüggések kimutatására – mindenesetre egyelőre nem önálló orvosi diagnózis.
Az áteresztő bél szindrómával kapcsolatba hozható betegségek
Egyes betegségek esetén igazolt összefüggés mutatható ki az áteresztő bél szindrómával, míg más betegségek esetében feltételezések vannak arról, hogy kapcsolatban állhatnak az állapottal.
Ismert összefüggések
A bélnyálkahártya áteresztő képességének fokozódása ismert számos, a bélrendszert érintő gyulladásos és autoimmun megbetegedésben: úgymint a gyulladásos bélbetegség és a cöliákia. Ezen állapotokban a bélnyálkahártya áteresztőképességének fokozódását a betegségek tüneteinek tartják, nem pedig az okának. A betegségek krónikus bélgyulladást okoznak, ami a nyálkahártya erózióit, és a bélbarrier fokozatos gyengülését idézik elő.
Lehetséges összefüggések
Számos egyéb állapot esetén feltételezik, hogy a betegség a bélnyálkahártya fokozott permeabilitása következményeként jön létre. Az elgondolás szerint a belekből különféle „toxinok” kerülnek a véráramba, melyek gyulladásos választ váltanak ki. A krónikusan fennálló, alacsony intenzitású gyulladás pedig valóban meghatározó tényező lehet az alábbi betegségekben: elhízás és cukorbetegség, arthritis, krónikus fáradtság szindróma, asztma és fibromyalgia.
Hogyan hat az áteresztő bél szindróma a szervezetre?
A bélnyálkahártya sérülése és a bélpermeabilitás fokozódása két különböző dolog. Sokan hiszik azt, hogy áteresztő bél szindrómájuk van, ha kellemetlen gyomor-bélrendszeri tüneteket észlelnek (pl. hasi fájdalom, ételérzékenység, puffadás, emésztési panaszok). Ezen tünetek azonban meglehetősen gyakoriak, és hátterükben számtalan magyarázat állhat. Károsíthatják a bélnyálkahártyát, de megnyilvánulásukhoz nem feltétlenül kell az áteresztő bél szindrómának fennállnia.
A bélnyálkahártya eróziói (fekélyei)
Amennyiben folyamatos káros behatás éri a gyomor-bélrendszer nyálkahártyáját, egy idő után nem lesz képes ellenállni a kémiai irritánsoknak, a baktériumoknak és az egyéb fizikális behatásoknak. Ez történik a különböző peptikus fekélyek kialakulásakor, illetve ha a vékonybél szakaszaiban bakteriális túlszaporodás alakul ki. A rossz típusú baktériumok túlnövik a bélrendszer „jó” baktériumflóráját, a különböző savak és enzimek pedig károsítják a bélrendszer védő nyálkahártyáját. Mindezek befolyásolják az emésztést és az immunitást, valamint a bélrendszer érzékenységét – bizonyos esetekben fokozódó bélpermeabilitás alakulhat ki.
Bélpermeabilitás fokozódása
Egyeseknél fokozott bélpermeabilitás alakul ki, de ezt az állapotot nehéz elkülöníteni az ezt megelőző, tüneteket okozó gyulladástól. Ha fokozódik a nyálkahártya áteresztő képessége, a bélrendszerben élő baktériumok a bélnyálkahártya barrier rétegén átjutva az érrendszerbe kerülhetnek, ahol különféle tüneteket okozhatnak.
Az áteresztő bél szindróma lehetséges okai
A fokozott bélnyálkahártya-áteresztés hátterében a bélnyálkahártya károsodása áll. A bélnyálkahártyának számos védőrétege van, és bár átmenetileg megsérülhet egy-egy szakaszon, természetéből adódóan folyamatosan regenerálódik, így a béláteresztő-képesség növekedéséhez jelentős ártalom szükséges – mely általában valamilyen krónikus megbetegedést vagy gyógyszerhasználatot, sugárterápiát vagy alkoholizmust feltételez.
Az áteresztő bél szindróma elmélete szerint bármely hatás, amely a bélnyálkahártyát károsítja, fokozott bélpermeabilitást eredményezhet, ha a károsodás megfelelő ideig fennáll. Így tehát egyszerű mindennapi tényezők, úgymint az étrend és a stressz hatásai összeadódva károsíthatják annyira a nyálkahártyát, hogy áteresztővé váljon. A kutatásoknak egyelőre ezt nem sikerült alátámasztaniuk, de a kutatók abban egyetértenek, hogy a fent részletezett tényezők a bélnyálkahártya gyulladását idézhetik elő, ami kellemetlen tüneteket okozhat.
A bélnyálkahártya károsodása hátterében álló leggyakoribb tényezők:
- krónikus gyulladást okozó állapotok, például gyulladásos bélbetegségek (IBD) vagy cöliákia;
- egyéb betegségek, melyek károsítják a bélrendszert (pl. HIV/AIDS);
- kemoterápia vagy sugárterápia, amely károsítja a bélnyálkahártyát;
- krónikus alkoholabúzus vagy NSAID fogyasztása (pl. aszpirin, ibuprofen);
- ételallergiák.
Az áteresztő bél szindróma legfőbb tünetei
Nincsenek a bélnyálkahártya áteresztőképességének fokozódásával járó egyértelmű tünetek, de a fokozott permeabilitás gyakran valamilyen bélnyálkahártyát érintő ártalom miatt alakul ki, melynek az alábbi tünetei lehetnek:
- égő érzés a gyomor-bélrendszerben;
- hasi fájdalom;
- hasmenés;
- puffadás;
- fáradtság.
Az áteresztő bél szindróma diagnosztizálása
Nincsenek standard vizsgálatok, melyekkel kimutatható a bélnyálkahártya fokozott permeabilitása, éppen ezért az áteresztő bél szindróma még nem önálló orvosi diagnózis. Egyelőre különféle teszteket alkalmaznak a kutatásban az áteresztő bél kimutatására: pl. vizeletvizsgálat, vérvizsgálat, szövettani mintavétel, konfokális endomikroszkópia.
Az áteresztő bél szindróma kezelése
Az áteresztő bél szindróma kezelésének egyetlen eddigi ismert módszere a hátterében álló betegség/állapot terápiája. A gyulladásos bélbetegségek, a cöliákia specifikus kezelése segíthet a nyálkahártya regenerációjában. A sérült bélnyálkahártyát célzó terápiák önállóan nem bizonyultak hatékonynak a kezelésben vagy az újbóli áteresztés fokozódásának megelőzésében.
Az áteresztő bél szindróma megelőzése
A bélnyálkahártya-funkció és a szervezet egészének kapcsolata továbbra is számos kutatás tárgyát képezi világszerte. Bár a terápiák nem gyógyítják meg az állapot hátterében álló betegséget, de segíthetnek csökkenteni a mindennapi károsító tényezők hatásait (pl. étrend, stressz, bakteriális túlnövés), és enyhíthetik a gyomor-bélrendszeri panaszokat is.
A bélnyálkahártyát károsító tényezők hatásait mérsékelhetik:
- probiotikumok;
- prebiotikumok;
- az étellel bevitt zsírok és cukrok mennyiségének csökkentése;
- kiegyensúlyozott étrend;
- alacsony FODMAP-diéta.
Ajánlott tartalom:
Egészséges táplálkozás alapjai
Kontaminált bélszindróma (SIBO)
Gyomor-bélrendszerre ható szerek
Mozgás hatása a bélflórára és az egészségre
Irritábilis bél szindróma (IBS)
