A tüdőgyulladás (pneumonia) a tüdő szöveteinek betegsége, melyet az esetszámokra nézve nagyjából fele-fele arányban okoznak baktériumok vagy vírusok. Előfordul, hogy mindkét fajta fertőzés fennáll egyszerre.
A tüdőgyulladás lehet enyhe lefolyású és nagyon súlyos, életveszélyes is – ez a betegség ma is az egyik vezető halálok a világon. Elhúzódó COVID-19 betegség, megfázás vagy influenza is átfordulhat tüdőgyulladásba. Ritkábban irritáló gáz, füst, finom porok, permetezőszerek, gomba is lehet a kiváltó ok, melyek felülfertőződése okozza a gennyes tüdőgyulladást.
A bakteriális tüdőgyulladás főbb tünetei
A tüdőgyulladás lehet hirtelen kezdetű, de sok esetben néhány napon vagy héten keresztül egyre rosszabbodó influenzás vagy megfázásos tünetek előzik meg.
A bakteriális eredetű tüdőgyulladás tünetei:
- produktív köhögés (sárgászöld vagy véres köpet ürítése);
- magas láz (38°C vagy annál magasabb);
- hidegrázás vagy izzadás;
- mellkasi fájdalom;
- légszomj, nehézlégzés vagy szapora légzés (utóbbi főként gyerekeknél);
- zavartság (főként az idősek esetében);
- súlyos esetekben az ajkak kékes elszíneződése (cianózis, az oxigénhiány miatt).
A tüdőgyulladás csecsemőknél, kisgyermekeknél és 60 évnél idősebbeknél súlyos, akár életveszélyes állapotot idézhet elő, már csak azért is, mert a betegség náluk sokszor tünetszegényen, jellegzetes tünetek (például magas láz) nélkül fejlődik ki. Tüdőgyulladásra utalhat a kicsik esetében az elesettség, a szapora szívverés, az étvágytalanság, időseknél ezeken felül a zavartság is.
Mikor forduljon orvoshoz?
A tüdőgyulladás súlyos betegség, életveszélyes lefolyású is lehet, megállapítása és kezelése minden esetben orvos feladata. Ezért a fenti tünetek fennállásakor, különösen, ha azokat elhúzódó légúti megbetegedésre utaló tünetek előzték meg, mindig orvoshoz kell fordulni.
Ha a tünetek között szerepel a nehézlégzés és az ajkak kékes elszíneződése, haladéktalanul hívja a 112-t, és kérjen mentőt!
Amennyiben a beteg otthonában gyógyul, és a bakteriális tüdőgyulladás antibiotikumos kezelése megkezdődött, ám a tünetek 5 nap elteltével sem javulnak, ismét fel kell keresni a háziorvost.
A bakteriális tüdőgyulladás kiváltó okai
A bakteriális tüdőgyulladást a tüdő baktérium általi fertőzése okozza. Előidézheti súlyosabb, elhúzódó lefolyású COVID-19 betegség, megfázás vagy influenza is, amelynek során a baktériumok (leggyakrabban a Streptococcus pneumoniae, a Haemophilus influenzae és a Moraxella catarrhalis) a tüdőbe jutnak.
Tüdőgyulladást okozhat a Mycoplasma nevű baktérium is, erre a betegségre az enyhébb tünetekkel együtt járó, ám elhúzódó lefolyás a jellemző. A tüdőgyulladásnak ez a fajtája alattomos, sokáig felfedezetlen maradhat.
Nagyobb kockázattal kaphatnak tüdőgyulladást:
- 2 év alatti kisgyermekek és a csecsemők;
- 65 év felettiek;
- daganatos betegek;
- krónikus betegek (pl. cukorbetegség, COPD).
Magasabb kockázatnak vannak továbbá kitéve azok, akik egészségi állapotuknál fogva gyenge immunrendszerrel rendelkeznek, vagy immunszupresszív terápiában részesülnek (pl. szervtranszplantáltak), a dohányosok, valamint a kórházban ápolt, de különösen a lélegeztetett betegek (lásd még: Gépi lélegeztetés).
A bakteriális tüdőgyulladás szövődményei
A baktériumok okozta tüdőgyulladás gyakran már önmagában is szövődmény, vírusos tüdőgyulladás vagy egyéb tüdőbetegség felülfertőződése. Ezzel együtt elmondható, hogy időben felfedezve és a megfelelő antibiotikumos kezelést alkalmazva többnyire szövődmények nélkül gyógyulnak.
A kevésbé szerencsés kimenetelű (későn felfedezett vagy idős /sérült immunrendszerű /krónikus állapotú betegeket érintő) tüdőgyulladás szövődménye lehet a tüdőszövet vagy a tüdőhólyagocskák maradandó sérülése, illetve gyulladás(ok) a tüdőlebeny(ek)ben. Előfordulhat mellhártyagyulladás, szívburokgyulladás, csontvelő- és ízületi gyulladás, tüdőtályog, illetve ha a baktériumok más szerveket is elérnek, akár szepszis is kialakulhat.
A köhögés a tüdőgyulladásból való felgyógyulás után még hetekig megmaradhat.
A bakteriális tüdőgyulladás diagnosztizálása
A diagnózist az orvos első körben a beteg kikérdezése, majd fizikális vizsgálata alapján állítja fel. Az orr vagy a torok belsejéből vett kenet, illetve a vér, a vizelet vagy a köpet (váladék) vizsgálata alapján laborvizsgálatokkal azonosítható, hogy mi okozta a tüdőgyulladást. Emellett sor kerül a véroxigénszint (oxigénszaturáció) ellenőrzésére is.
Középsúlyos és súlyos esetekben a mellkasröntgen az alapvető vizsgálatok közé tartozik a diagnózis felállítása során.
A bakteriális tüdőgyulladás kezelése
A baktériumok okozta tüdőgyulladás kezelése elsősorban antibiotikummal történik, enyhébb esetben szájon át szedhető, súlyosabb esetben (kezdetben) infúzión keresztül vagy injekció formájában. Az antibiotikumos kezelés szükségességéről a kezelőorvos dönt.
A kezelőorvos által felírt gyógyszereket az utasítás szerint kell szedni. A helytelenül alkalmazott antibiotikum terápia – hosszú távon – a baktériumok gyógyszerellenálló-képességét idézi elő (lásd még: Antimikrobiális-rezisztencia). Fontos az is, hogy a tünetek enyhülésekor ne hagyja abba az antibiotikum szedését, mert a kórokozó ilyenkor ismét felszaporodhat, ezért is fontos az előírásnak megfelelő ideig szedett terápia betartása.
A tüdőgyulladás, noha súlyos betegség, a legtöbbször nem igényel kórházi ápolást. Ha viszont az otthon lábadozó beteg az antibiotikum megkezdését követő 5 napon belül nem észlel javulást az állapotában, azt jeleznie kell kezelőorvosának, mert lehetséges, hogy változtatni kell az adagoláson vagy a gyógyszer típusán.
Kórházi kezelésre általában idősek vagy gyermekek, esetleg krónikus betegek szorulnak, mert légzéstámogatásra, oxigénterápiára vagy egyéb intenzív ellátásra van szükségük.
A tüdőgyulladásból való felgyógyulást segíti az ágynyugalom (sok pihenés), a fokozott folyadékbevitel és a lázcsillapítás. Fontos, hogy a köhögéscsillapítók szedése tüdőgyulladás esetén nem ajánlott, mert gátolja a tüdő és a légutak köhögés általi tisztulását!
