A befagyott váll szindróma (orvosi nevén adhesiv capsulitis) a váll fájdalmával és merevségével járó betegség, amely enyhe tünetekkel kezdődik, majd fokozatosan súlyosbodik. Idővel azonban a tünetek javulnak, többnyire 1-3 éven belül. A betegség a nőket gyakrabban érinti, mint a férfiakat, és a perimenopauza idején viszonylag gyakori állapot.
A befagyott váll kialakulásának kockázata nő, ha a vállat hosszabb ideig mozdulatlanul kell tartani. Ez előfordulhat például műtét vagy kartörés után.
A kezelés általában mozgásterjedelem-növelő gyakorlatokból áll. Bizonyos esetekben kortikoszteroidokat és érzéstelenítő szereket injekcióznak az ízületbe. Néha artroszkópos műtétre van szükség az ízületi tok fellazításához, hogy a váll szabadabban mozoghasson.
Ritkán fordul elő, hogy a befagyott váll szindróma ugyanazon az oldalon ismét kialakuljon. Néhány betegnél azonban a másik vállon is jelentkezhet, általában öt éven belül.
A befagyott váll szindróma legfőbb tünetei
A befagyott váll szindróma erős fájdalmat okoz a vállban, és jelentősen szűkíti a vállízület mozgástartományát.
A betegség lefolyásának három szakasza van:
A fagyási fázisban a váll merevvé válik, a mozgás fájdalmat okoz. A fájdalom fokozatosan erősödik, és éjszaka rosszabb lehet. A váll mozgatása is egyre nehezebb. Ez a fázis 6 hét és 9 hónap közötti ideig tarthat.
A fagyott fázisban a váll merev marad, a mozgástartomány annyira korlátozott, hogy a napi feladatok elvégzése is nehézkes. A fájdalom kissé enyhébb, mint az első fázisban. Ez a fázis 2-6 hónapig tart.
Az olvadási fázisban a fájdalom csökken és a mozgásra való képesség lassan javul. A következő 6-24 hónap után a teljes mozgástartomány és erő fokozatosan visszatér.
Mikor forduljon orvoshoz?
Ha a fenti tüneteket észleli, forduljon háziorvosához, aki beutalja a megfelelő szakorvosi vizsgálatra.
A befagyott váll szindróma kiváltó okai
A befagyott váll szindróma akkor alakul ki, amikor a vállízületet körülvevő erős kötőszövet (vagyis vállízületi tok) megvastagszik, merevvé és gyulladttá válik.
Az ízületi tokban találhatók azok a szalagok, amelyek a felkarcsont fejét (humerusfej) a vállízületi vápához (glenoid) rögzítik, ezáltal stabilan tartják az ízületet. Ez a típusú ízület gömbízületként ismert.
Mivel a mozgás fájdalmat okoz, a beteg igyekszik kerülni a váll mozgatását, ami tovább fokozza a merevséget és csökkenti a mozgásterjedelmet. Ez adja a betegség nevét is, hiszen a váll egy adott, szűk mozgástartományban „befagy”, és minden e tartományon kívüli mozgás bénító fájdalmat okoz. Az erőltetett mozgatás általában ront a helyzeten.
Az ízületi tok gyulladásának oka egyelőre nem ismert, de bizonyos hajlamosító tényezőkre már fény derült:
Kor és nem. A 40-60 év közötti felnőtteknél fordul elő leggyakrabban. Nőknél gyakoribb, sok perimenopauzában járó nő tapasztalja.
Vállsérülés és műtétek. Gyakoribb a kialakulása korábbi sérülés (pl. rotátorköpeny-szakadás, csonttörés) vagy műtét után, amikor a vállat rögzített állapotban kell tartani, és nem lehet mozgatni.
Egyes betegségek. Gyakoribbá tehetik a gyulladás jelentkezését egyes betegségek, például a stroke, cukorbetegség, Parkinson-kór, pajzsmirigy-alulműködés, pajzsmirigy-túlműködés, szív- és érrendszeri betegségek.
A befagyott váll szindróma szövődményei
A betegségnek nincsenek súlyos szövődményei. A csökkent mozgástartományt másképpen próbálhatja meg helyettesíteni a beteg, ami hát- és nyakfájdalmakhoz vezethet.
A befagyott váll szindróma diagnosztizálása
A vizsgálat során a váll mozgatására kéri orvosa, majd ő maga is megpróbálja átmozgatni az ízületet. A szindróma általában a tünetek alapján diagnosztizálható, de képalkotó eljárások (röntgen, MRI, ultrahang) is segíthetnek az egyéb betegségek kizárásában.
A befagyott váll szindróma kezelése
A befagyott váll szindróma kezelése általában fájdalomcsillapító módszerek alkalmazásával kezdődik, amíg a kezdeti, fájdalmas szakasz le nem zajlik. Amennyiben a váll mozgása nem tér vissza magától, szükség lehet gyógytornára vagy műtéti beavatkozásra a mozgásterjedelem helyreállítása érdekében.
Egyszerűbb kezelési lehetőségek
Meleg és hideg borogatás: segít csökkenteni a fájdalmat és a duzzanatot.
Fájdalom- és gyulladáscsökkentő gyógyszerek: idetartoznak a nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok), például az ibuprofen és a paracetamol. Kezelőorvosa szükség esetén erősebb fájdalom- vagy gyulladáscsökkentő gyógyszereket is felírhat. Súlyosabb panaszok esetén szteroidinjekció adható közvetlenül a vállízületbe a gyulladás és a fájdalom enyhítésére.
Gyógytorna: a gyógytornász megtanítja a váll nyújtó és mozgásterjedelem-növelő gyakorlatait.
Otthoni tornaprogram: kezelőorvosa olyan gyakorlatokat is mutathat, amelyeket önállóan, otthon végezhet.
TENS-kezelés (transzkután elektromos idegstimuláció): egy kis, elemmel működő készülék segítségével csökkenthető a fájdalom.
Invazív kezelési lehetőségek
Ha a fenti, nem invazív kezelések körülbelül egy év elteltével sem enyhítik a fájdalmat és a váll merevségét, orvosa további eljárásokat javasolhat.
Altatásban végzett manipuláció: az eljárás során altatásban a kezelőorvos erőteljesen megmozgatja a vállat, ami az ízületi tok megnyúlását vagy enyhe szakadását okozhatja, ezáltal fellazítva a merev szöveteket és javítva a mozgásterjedelmet.
Vállartroszkópia: az orvos kis metszéseken keresztül bevezetett, ceruza vastagságú eszközökkel átvágja az ízületi tok megfeszült részeit (ún. capsularis felszabadítás).
A két beavatkozást gyakran együttesen végzik a jobb eredmény érdekében.
A befagyott váll szindróma megelőzése
A befagyott váll szindróma kialakulásának kockázata csökkenthető, ha vállsérülést vagy műtétet követően a lehető leghamarabb elkezdi a gyógytornát. Amennyiben a váll mozgatása fájdalmas vagy nehéz, kezelőorvosa vagy gyógytornásza személyre szabott gyakorlatsort tud összeállítani, amely segít megőrizni a váll mozgékonyságát és megelőzni a vállízületi tok letapadását.
Ajánlott tartalom:
Tippek az egészséges ízületekért
