A bőr alatti ciszták a bőr alatt elhelyezkedő, folyadékkal telt csomók, melyek általában tünetmentes bőrelváltozások. Amennyiben panaszt okoznak, orvosi beavatkozás szükséges az eltávolításukhoz.
A bőr alatti ciszták folyadéktartalmú csomók, melyek a bőrfelszín (epidermis) alatt helyezkednek el. A leggyakoribb bőr alatti ciszta az úgynevezett epidermális inklúziós ciszta (más néven epidermális vagy epidermoid ciszta). „Sebaceous” cisztáknak is nevezik őket, ez a megnevezés azonban félrevezető lehet, mert a ciszták bennéke nem tartalmaz faggyút. A bőr alatti cisztákat keratin és sejttörmelék tölti ki.
A bőr alatti ciszták főbb tünetei
Az epidermális inklúziós cisztákat az alábbiak jellemzik:
- kerek vagy kupola alakú csomók,
- közepükön sötét pont található,
- méretük változó: 0,5 cm-től akár 5 cm-ig is terjedhetnek,
- a ciszta felett a bőr elszíneződik (rózsaszínes-pirosas vagy az eredetinél sötétebb tónus),
- tapintásra érzékenyek lehetnek,
- meleg tapintatúak,
- tapintásra mobilisak, elmozdulhatnak,
- a cisztákat keratin és sejttörmelék tartalmú bennék tölti ki, amely bőrgyógyászati punkció esetén kellemetlen, bűzös szagú.
A ciszták jellemzően tünetmentesek, fájdalmatlanok. Időnként begyulladhatnak; ilyenkor megduzzadhatnak és tapintásra érzékennyé válhatnak. Ha a ciszta növekszik, a környező bőr is irritáció tüneteit mutathatja, viszkető, kellemetlen érzetű lehet.
A ciszták testszerte bárhol megjelenhetnek, de leggyakrabban az alábbi testtájakon fordulnak elő: arc, mellkas, hát, hajas fejbőr, nyak, lábak, karok, nemi szervek.
A bőr alatti ciszták kiváltó okai
Az epidermális inklúziós ciszták a szőrtüszők tetején kialakuló elzáródás következtében keletkeznek; az elzáródott szőrtüszők mentén keratin és sejttörmelék halmozódik fel, így kialakítva a cisztát.
Azokon a testtájakon, ahol nincsenek szőrtüszők, sérülés vagy a bőrt ért trauma következtében alakulhat ki ciszta. A sérülés a bőrsejteket a bőr felső rétege alá, a második rétegbe (dermisz) nyomja. Ezáltal egy „zseb” jön létre, ahol a keratin összegyűlik, és cisztát képez.
A ciszták bármely életkorban megjelenhetnek, leggyakrabban a 20-60 éves korosztályt érintik, pubertáskor előtti megjelenésük ritka. Férfiaknál gyakrabban fordulnak elő, mint a nők körében.
Egyes genetikai megbetegedések és egyéb állapotok esetén gyakrabban jelennek meg a ciszták:
- Gardner-szindróma (familiaris adenomatosus polyposis),
- Gorlin-szindróma (bazálsejtes neavus szindróma),
- Favre–Racouchot-szindróma,
- humán papillomavírus (HPV) fertőzés.
Egyes gyógyszerek növelhetik a ciszták kialakulásának esélyét:
- BRAF inhibitorok,
- imiquimod,
A bőr alatti ciszták lehetséges szövődményei
Szövődményként kialakulhat a ciszta:
- gyulladása,
- elfertőződése,
- ruptúrája (repedése).
A bőr alatti ciszták diagnosztizálása
Általában elegendő a fizikális bőrgyógyászati vizsgálat a diagnózishoz. Ritkán képalkotó vizsgálatok szükségesek (ultrahang, CT) az iránydiagnózis megerősítésére. Még ritkábban biopsziára lehet szükség a kórismézéshez.
A bőr alatti ciszták kezelése
Tünetmentes esetben általában nem igényelnek kezelést a bőr alatti ciszták. Amennyiben panaszokat okoznak, orvosi kezelés lehet szükséges, amely sebészi rámetszést és drenázst – a ciszta bennékének kiürítése –, vagy sebészi kimetszést foglal magában.
A bőr alatti ciszták megelőzése
A bőrsérülések és traumák elkerülése segíthet a ciszták kialakulásának megelőzésében.
Egyéb bőr alatti ciszták
A trichilemmális ciszta (más néven pilaris ciszta) keratinnal telt ciszta, amely a haj külső gyökérhüvelyéből ered. A keratin a hajat és a körmöket alkotó fehérje. A trichilemmális ciszták leggyakrabban a fejbőrön fordulnak elő, és általában középkorú nőknél diagnosztizálják őket. Gyakran előfordulhatnak a családban, mivel autoszomális domináns öröklődési mintázatúak.
A trichilemmális ciszták hasonlóan nézhetnek ki, mint az epidermális ciszták, gyakran helytelenül faggyúcisztáknak nevezik őket. A trichilemmális ciszták egy vagy több szilárd, mozgékony, bőr alatti, 0,5-5 cm átmérőjű csomó formájában jelentkeznek. Az epidermális cisztával ellentétben nincs pont a közepükön. A trichilemmális ciszta gyulladás esetén fájdalmassá válhat.
A trichilemmális cisztákat nem szükséges eltávolítani, ha nem okoznak tüneteket. Ha zavaróak, akkor sebészi megoldás szükséges. A cisztát lehet enukleálni, azaz eltávolítani anélkül, hogy az orvos belevágna. Továbbá lehetőség van a ciszta bemetszésére, majd a ciszta tartalmának kifejtésére és a ciszta falának eltávolítására is.
A steatocystoma multiplex bőrbetegség, amelyet többszörös ciszták, úgynevezett steatocystomák kialakulása jellemez. Ezek a jóindulatú daganatok a bőr faggyúmirigyeiben kezdődnek, amelyek feladata a faggyú termelése. A ciszták faggyúval vannak kitöltve. Ha egyetlen ilyen típusú cisztája van a betegnek, akkor az állapotot steatocystoma simplexnek nevezik.
A steatocystoma multiplex esetében a ciszták kialakulására való hajlam autoszomális domináns módon öröklődik. Férfiak és nők egyaránt érintettek lehetnek.
A ciszták leggyakrabban a mellkason jelennek meg, de előfordulhatnak a hason, a felkaron, a hónaljban és az arcon is. Egyes esetekben a ciszták az egész testen kialakulhatnak.
A ciszták többnyire kicsik (2-20 mm), de átmérőjük néha több centiméteres is lehet. Általában puha vagy szilárd, félig áttetsző dudorok, és olajos, sárga folyadékot tartalmaznak. Néha egy kis központi pont azonosítható közepükön, és egy vagy több szőrszálat tartalmazhatnak.
Az egyes ciszták sebészi úton eltávolíthatók. A legtöbb esetben kis bemetszésekkel a ciszta és tartalma a nyíláson keresztül eltávolítható. Ha a ciszta az alatta lévő bőrhöz tapad, excíziós biopsziára lehet szükség. A ciszták lézerrel, elektrosebészettel vagy krioterápiával is eltávolíthatók.
Ajánlott tartalom:
