A cauda equina szindróma (lófarok-betegség) egy ritka és súlyos gerincbetegség, melyet a gerinccsatorna valamilyen okból bekövetkező szűkülete okoz azzal, hogy az elváltozás az ágyéki kilépő idegeket összenyomja. Elnevezését az ágyéki, keresztcsonti, farokcsonti idegeknek a gerincvelőből kilépő, lófarokra emlékeztető formájáról kapta.
A tünetek a kilépő idegköteg – a cauda equina idegrostjainak – nyomás alá kerülése esetén jelentkeznek. A tünetegyüttes előidézéséhez gyulladás, daganat vagy porckorongsérv is hozzájárulhat. A lófarok-betegségen egy traumás sérülés nagyságrendekkel ronthat.
A lófarok-betegség tünetei
„Lovaglónadrág” eloszlású érzészavar: a végbéltájon, a nemi szerveken, a gáton és a combok hátsó-felső felszínén jelentkező érzékelési zavar.
Vizeletürítési, vizelettartási és székletürítési, -tartási zavarok.
Az alsó végtagba kisugárzó fájdalom, izomgyengeség a lábszár és lábfej izomzatában.
Szexuális zavarok.
Mikor forduljon orvoshoz?
Ha a fent részletezett tüneteket észleli, kérjen segítséget háziorvosától, aki gondoskodni fog a szakrendelésre történő beutalásról. Amennyiben hirtelen fellépő széklet-, vizelettartási problémák (inkontinencia), bénulás, érzéskiesés lép fel, hívja a 112-t, és kérjen mentőt!
A lófarok-betegség kiváltó okai
A lófarok-betegséget a gerinccsatorna szűkülete, porckorongsérv, daganat vagy traumás sérülés, illetve ezek együttese okozhatja. Kialakulásában szerepet játszhat még csontosodási zavar, gerinc- és ideggyulladás is.
A lófarok-betegség lehetséges szövődményei
Az ágyéki kilépő idegek sérülése a medencefenék és a hólyag izmaiban okozhat egyfajta bénulást. Ezzel a záróizmok tónusa megszűnik, és elveszik az érzékelés is. A vizelet- és széklettartási problémák állandósulnak. Gyakran léphet fel húgyúti fertőzés. A fájdalom éjszaka felerősödik, ellehetetlenítve a pihenést. Az érzékelés elvesztése és a kellemetlen tünetek szexuális zavarokat is okozhatnak.
A problémák állandósulása kihat a társaséletre, a kapcsolatokra, a munkaképességre és súlyos pszichés problémákhoz, akár depresszióhoz is vezethet.
A lófarok-betegség diagnosztizálása
A lófarok-betegséget nehéz diagnosztizálni. A beteg gyakran számos különféle vizsgálaton (urológiai, nőgyógyászati vagy gasztroenterológiai) esik át, mire a diagnózist felállítják. A szakrendeléseken számos esetben nem találják a panaszok okát. Ha találnak kezelendő elváltozást, az gyakran eltereli a gyanút a párhuzamosan meglévő lófarok-betegségről.
A kivizsgálás során el kell különíteni az esetleges tumoros elváltozásokat, korábbi trauma okozta sérüléseket, vérömlenyt vagy tályogot. Hosszú időbe telhet, amíg a neurológus, az ortopédsebész vagy az idegsebész azonosítja a lófarok-betegséget.
A lófarok-betegség diagnosztizálására a legbiztosabb módszer az MR (mágneses rezonancia vizsgálat), vagy egyes esetekben a CT (computer tomográfia) vizsgálat is megoldást jelenthet.
A lófarok-betegség kezelése
A lófarok-betegség sürgős kezelést, nagy eséllyel műtétet igényel, minél tovább késik a kezelés, annál nagyobb az esélye a tartós inkontinencia kialakulásának és a bénulásnak.
A nyomás alá került idegeket a tünetek kialakulását követő lehető legrövidebb időn belül fel kell szabadítani a nyomás alól. A szöveti gyulladás mérséklésére szteroidok adására lehet szükség. Az enyhébb eseteken a gyógyszeres és fizikoterápiás kezeléssel vagy idegi stimulációval (ingerárammal) segíthetnek.
A lófarok-betegség megelőzése
Annak érdekében, hogy megelőzze a lófarok-betegséget, érdemes figyelni:
- a testsúly normál tartományban tartására;
- a rendszeres testmozgásra;
- az egészséges életvitelre;
- a munka és a pihenés egyensúlyára;
- a székrekedés megelőzésére;
- az ágyéki, keresztcsonti területen jelentkező tünetek azonnali kivizsgálására.
