A baktériumok Chlamydiaceae családjába tartozó legfontosabb kórokozók a Chlamydia trachomatis, a Chlamydia pneumoniae és a Chlamydia psittaci, melyek egyaránt okozhatnak szexuális úton terjedő, a húgy- és ivarszerveket érintő betegségeket, kötőhártya-gyulladást, valamint légúti megbetegedést.
A Chlamydiák Gram-negatív, coccus (gömb) alakú, nem mozgó, intracelluláris (sejten belüli) kórokozók, úgynevezett „energiaparaziták”. Saját működésükhöz ugyan képesek előállítani a fehérjéik egy részét, de oxidatív enzimjeik hiányában nem képesek a sejtműködéshez szükséges energia, az ATP szintézisére, így azt a gazdasejttől nyerik.
A bakteriális fertőzésekről bővebben itt olvashat.
Chlamydia trachomatis
A baktérium célsejtjei alapján a húgycső, a méhnyak, a belső nemi szervek, a végbél- és végbélnyílás, a légutak és a kötőhártya nyálkahártyájának megbetegedését okozza. Az akut fertőzés jellemzően intenzív gyulladással jár. A fertőzés után nem alakul ki tartós immunválasz, emiatt újbóli infekciók jelentkezhetnek, amelyek gyakran vehemensebb lefolyásúak az első fertőzésnél. A krónikus fertőzés sok esetben hegszövet képződésével (fibrózis) jár.
Az egyik leggyakoribb szexuális úton terjedő baktériumok, férfiaknál a nem-gonorrhoeás húgycsőgyulladások 30%-ért felelnek, de kialakulhat emellett mellékheregyulladás, prosztatagyulladás, végbélgyulladás (proctitis), szövődményként húgycsőszűkület és reaktív ízületi gyulladás (arthritis) is.
Nőknél húgycsőgyulladást, méhnyakgyulladást (mucopurulens cervicitis), kismedencei gyulladást (PID, pelvic inflammatory disease), szövődményként terméketlenséget, perihepatitist (a májat körbevevő „tok” gyulladása) okozhat, illetve méhen kívüli terhesség kialakulásához vezethet.
Mindkét nemben okozhat szemcsés kötőhártya-gyulladást (conjunctivitist), valamint a fertőzött anya újszülötteinél újszülöttkori kötőhártya-gyulladás (ophthalmia neonatorum, conjunctivitis neonatorum) alakulat ki. Csecsemőknél újszülöttkori tüdőgyulladást is okozhat.
A kórokozó egyes szerovariánsai a „negyedik nemi betegség”-ként emlegetett lymphogranuloma venereum megbetegedést okozhatják, melynek három stádiuma különíthető el.
A Chlamydia trachomatis fertőzésről bővebben itt olvashat.
Chlamydophila (Chlamydia) pneumoniae
A kórokozó légúti váladékkal terjed, felső légúti megbetegedés mellett az alsó légutakban bronchitist (hörgőgyulladást) és pneumoniát (tüdőgyulladás) okozhat, az atípusos tüdőgyulladások egyik leggyakoribb kórokozója. A fertőzött esetek 90%-a tünetmentes. Szórványos megbetegedések és járványok egyaránt előfordulhatnak.
A vírusos tüdőgyulladásokról bővebben itt olvashat.
Chlamydophila (Chlamydia) psittaci
A Chlamydia psittaci az emberi „papagájkór” (psittacosis, ornithosis) kórokozója, az emberről emberre terjedés ritka. Elsődleges hordozói a szárnyasok (baromfi, galambok, papagájok), de megbetegíthet egyéb emlősöket is, a macskafélék pneumonitisét (tüdőgyulladás) és a szarvasmarhák abortuszát is okozva. A baktérium a szárnyasok ürülékével, légúti váladékával ürül.
A fertőzést követően 7-14 nappal jelentkeznek a tünetek; a fertőzés a tüdőből tovább szóródhat a májba, a lépbe. A megbetegedés sokszor enyhe nátha- vagy influenzaszerű tünetekkel jár, máskor súlyos pneumonitis, atípusos tüdőgyulladás alakul ki. A fertőzéssel máj- és lépmegnagyobbodás járhat (hepatosplenomegália). Szövődményként meningoencephalitis (agyhártya- és agyvelőgyulladás), szívizomgyulladás és májgyulladás (hepatitis) jelentkezhet.
A Chlamydia psittaci fertőzésről bővebben itt olvashat.
