A chromomycosis (más néven chromoblastomycosis) lassan kialakuló gombás fertőzés, melynek során a bőrön és a bőr alatti szövetekben szemölcsös plakkok és karfiolszerű kérges elváltozások jelennek meg. Általában a végtagok azon részét érinti, amelyet nem fed ruha, mivel a gombák rendszerint valamilyen trauma (seb, vágás, horzsolás stb.) útján kerülnek a szervezetbe.
A betegség kevés panaszt okoz – gyakran csak enyhe viszketést –, mivel növekedése nagyon lassú. Emiatt kezelése általában nem sürgető a betegnek, legfeljebb esztétikai okokból. A chromomycosis által fertőzött területeken azonban megnő a laphámsejtes karcinóma (a bőrdaganatok egy típusa, lásd még: Laphámrák) kialakulásának esélye, így a mielőbbi kezelés nagyon fontos!
A gombás fertőzésekről általánosságban itt olvashat.
A gombás bőrbetegségekről bővebben itt olvashat.
A chromomycosis főbb tünetei
A chromomycosis jellemzően egyetlen lézióként (sérülés, károsodás) jelentkezik valamelyik végtagon – ahol sikerül bejutnia a bőrbe és megtelepednie.
A chromomycosis tünetei az alábbiak:
- kis kemény, piros vagy szürke dudorként kezdődik, amely nagyon lassan növekszik (körülbelül 2 mm-t évente);
- a fertőzés helyén szemölcsszerű száraz csomó vagy plakk alakul ki, amely akár 3 cm átmérőjű is lehet;
- általában lokalizált a fertőzés, de idővel újabb elváltozások jelenhetnek meg az első körül, vagy ha a fertőzést valamilyen módon átviszik más területre (pl. borotválkozás, vakarás);
- a csomó közepén a hegesedés részlegesen kitisztulhat, vagy bizonyos esetekben fekély is képződhet;
- általában nem okoz kellemetlenséget, legfeljebb viszketést;
- bizonyos formák esetén pikkelysömörszerű tünetek alakulhatnak ki.
Mikor forduljon orvoshoz?
Keresse fel háziorvosát vagy forduljon bőrgyógyászhoz, amennyiben a bőrén mással nem magyarázható kinövések jelennek meg. Ez sokféle betegség tünete lehet, így mindenképpen fontos kideríteni, hogy mi okozza.
A chromomycosis kialakulásának kiváltó okai
A chromomycosist számos gomba okozhatja, amelyek jellemzően a talajban vagy korhadó növényi anyagokban élnek. A szervezetbe kisebb sérülések – sebek, vágások, horzsolások – útján juthat (pl. mezítláb a fűben járkálás során egy szilánk elvágja a talpat).
Chromomycosist okozó leggyakoribb gombafajok az alábbiak:
- Phialophora verrucosa;
- Fonsecaea pedrosi;
- Fonsecaea compacta;
- Cladophialophora carrionii;
- Rhinocladiella aquaspersa (Ramichloridium cerophilum).
A chromomycosis lehetséges szövődményei
Bár a chromomycosis a viszketésen kívül jellemzően nem jár nagyobb kellemetlenséget okozó tünettel, a régóta fennálló fertőzés talaján megnő a laphámrák kialakulásának esélye. Ritka esetben a nyirokrendszeren keresztüli terjedése miatt az érintett végtagban nyirokpangás alakulhat ki, és a végtag megvastagodhat (lásd még: Elefantiázis). A véráramon keresztüli szóródása a szervezetben nagyon ritka szövődmény, ennek következtében azonban agytályog alakulhat ki, amely ritka, súlyos és életveszélyes kórkép.
Emiatt a kezelés – a tünetek enyhesége vagy hiánya ellenére is – nagyon fontos!
A chromomycosis diagnosztizálása
A chromomycosis diagnosztizálása során az orvos először általában általános betegvizsgálatot végez, melynek során a beteget kikérdezi és a tüneteket vizsgálja. Amennyiben szükséges, laboratóriumi vizsgálatokat is elrendelhet, hogy igazolja a chromomycosis jelenlétét. Ezek közé tartozik például az érintett bőrterületről kenet- vagy mintavétel (biopszia) és kórszövettani elemzése, vagy a gomba laboratóriumi tenyésztése.
A chromomycosis könnyen összetéveszthető más bőrbetegségekkel, mint például:
- egyéb gombás fertőzések, például sporotrichosis;
- bakteriális fertőzések, például atipikus mycobacterium-fertőzés, tuberkulózis, lepra, szifilisz;
- protozoon-fertőzések, például leishmaniasis;
- laphámrák;
- bőrbetegségek, például pikkelysömör, discoid lupus erythematosus.
A chromomycosis kezelése
A chromomycosis ritkán magától is megszűnik, ilyenkor általában heget hagy maga után. Amennyiben nem múlik el magától, a kezelése nehéz és hosszadalmas.
A chromomycosis kezelésére az alábbiak alkalmazhatók:
- gombaellenes hatóanyagok és hatóanyagkombinációk (pl. itrakonazol, posakonazol, voriconazol, terbinafin, flucitozin, tiabendazol);
- lokális hőterápia;
- krioterápia;
- sebészi beavatkozás az érintett szövet teljes eltávolítására.
