A cink az összes élő szervezet számára létfontosságú nyomelem, mivel kritikus szerepet játszik különböző fehérjék szerkezeti alkotóelemeként, illetve elengedhetetlen bizonyos metabolikus enzimek működéséhez ún. katalitikus koenzimként. A cink többek között részt vesz az immunrendszer, a pajzsmirigy megfelelő működésében, a sebgyógyulás és a véralvadás folyamatában, valamint a vércukorszint szabályozásában is. Széleskörű feladatai miatt mind a cink túladagolása, mind a hiánya egészségügyi problémákat okozhat.
Cinkhiányt elsősorban a nem megfelelő táplálkozás okozhat, de ismerünk a cinkanyagcserét érintő örökletes betegségeket is. Az ún. akrodermatitis enteropathica az egyik leggyakrabban leírt, cinkhiánnyal összefüggő örökletes betegség, amely a cink bélből történő felszívódásáért felelős transzporter fehérje mutációjának következménye. Egy másik örökletes cinkhiányos állapot az ún. tranziens neonatális cink deficiencia, amely olyan fehérjéket érint, amelyek a cink anyatejbe történő kiválasztásáért felelősek – így az érintett anya csecsemője az alacsony cinktartalmú anyatej fogyasztása miatt a cinkhiány tüneteit mutatja.
Fontos tudni, hogy a cinkanyagcsere még igen kevéssé felderített terület az orvostudományban, jelenleg nincsenek egyértelmű, jól használható, diagnosztikai értékű tesztek a hiányának kimutatására, így a diagnózis nehéz (és általában nem is merül fel). Emellett az örökletes cinkanyagcsere-zavarok esetén az érintett fehérjék mutációit csak a közelmúltban azonosították, így igen valószínű, hogy a cinkanyagcsere rendellenességeiben még további, jelenleg nem ismert gének mutációi is szerepet játszhatnak.
A cinkről bővebben itt olvashat.
A cinkanyagcsere-rendellenességek legfőbb tünetei
A cinkanyagcsere rendellenességei esetén az alapbetegségtől függően a hiánytünetek, vagy a kórosan felszaporodott cink okozta tünetek jelentkezhetnek.
A cink felhalmozódásának tünetei az alábbiak lehetnek:
- keserű, fémes szájíz,
- köhögés,
- láz, hidegrázás,
- alacsony vérnyomás,
- hányinger, hányás,
- gyomorfájdalom,
- fejfájás,
- rézhiány kialakulása tartós cinktúladagolás esetén (lásd bővebben: A rézanyagcsere rendellenességei),
- vérszegénység,
- görcsroham, sokk, ájulás.
A cinkhiány tünetei az alábbiak lehetnek:
- gyakori megfázás,
- fertőzések,
- szem- és bőrproblémák (pl. ekcéma, bőrfekélyszerű tünetek),
- sebgyógyulási zavarok,
- hajhullás,
- étvágytalanság,
- hasmenés,
- gyermekeknél növekedési zavar,
- szag- és ízérzékelés zavarai,
- a nemi működés zavarai.
Mikor forduljon orvoshoz?
A cinkanyagcsere rendellenességei vérvétel segítségével könnyen diagnosztizálhatók. A cinkanyagcserével összefüggő betegségek azonban még nem teljesen ismertek, ezért ritkán merül fel a tünetek okaként a cink hiánya vagy túladagolásának gyanúja. A cinkhiány diagnosztizálásának egyik legegyszerűbb módja annak ellenőrzése, hogy cinkpótlásra javulnak-e a tünetek.
Amennyiben cinkhiányra vagy cinkfelhalmozódására utaló tüneteket észlel, forduljon háziorvosához, hogy segítsen eldönteni, indokolt-e a cinkpótlás, vagy a cinkben alacsony étrend követése. Amennyiben szükséges, a háziorvos az általános betegvizsgálatot követően szakrendelésre utalhatja tovább, ahol a pontos kivizsgálás megtörténik (lásd bővebben: Beutalási rend).
A cinkanyagcsere-rendellenességek kiváltó okai és típusai
A cinkanyagcsere zavarainak tüneteit a cink felhalmozódása és hiánya is okozhatja, melyek hátterében leggyakrabban a nem kiegyensúlyozott táplálkozás áll. Genetikailag kialakuló formából jelenleg csak cinkhiányt okozó betegségeket ismerünk.
A cink felhalmozódásának kiváltó oka lehet:
- cinktartalmú táplálékkiegészítők túlzott alkalmazása.
A cinkhiány kiváltó okai az alábbiak lehetnek:
- Alacsony cinktartalmú táplálkozás.
- Acrodermatitis enteropathica (AE): a bélben található génmutáció a cinkfelszívódásért felelős csatornákat érinti, így a cink felszívódása elégtelen a bélrendszerből, ezért hiába tartalmaz az étrend megfelelő mennyiségű cinket, az nem képes a szervezetbe jutni.
- Tranziens neonatális cink deficiencia (transient neonatal zinc deficiency, TNZD): a génmutáció azt a csatornát (ún. ZNT2) érinti, amely az anyatejbe választja ki a megfelelő mennyiségű cinket, így a cink alacsony mennyisége miatt az érintett anyák csecsemői hiánytüneteket mutatnak.
A cinkanyagcsere-rendellenességek diagnosztizálása
A diagnózis felállításában fontos a szérum cinkszintjének meghatározása (normál szint felnőttekben: 6,7–18,4 μmol/l, újszülöttekben 9,2–13,8 μmol/l), az esetek 30%-ában azonban az érték nem informatív, mivel normál szérum cinkszint mellett is megjelenhetnek a cinkhiány tünetei. Így a cinkhiány diagnosztizálásának egyik legegyszerűbb módja annak ellenőrzése, hogy a cinkpótlásra enyhülnek-e a tünetek.
A cinkanyagcsere rendellenességei nagy hasonlóságot mutatnak egyéb, felszívódási zavarokkal, bőrtünetekkel vagy az immunrendszer működésének zavaraival járó kórképekkel, ezért fontos a differenciáldiagnosztika (vagyis az egyéb kórképek kizárása).
A cinkanyagcsere zavarai esetén fontos az alábbi betegségek kizárása:
- cöliákia: krónikus, örökletes felszívódási zavar, amely a gluténtartalmú élelmiszerek intoleranciája esetén alakul ki, tünetei hasonlóak, mint a cinkhiány okozta betegségeké (súlyvesztés, hasmenés, alhasi fájdalom);
- atópiás és seborrhoeás dermatitis: a cinkhiány bőrtüneteihez nagyon hasonló bőrtünetekkel járó kórképek;
- bőr candidiasis;
- HIV és AIDS;
- egyéb felszívódási zavarok.
Amennyiben a cinkanyagcsere zavarát feltehetően genetikai mutáció okozza, ezek vizsgálatára is van lehetőség speciális, genetikai vizsgálatokat végző intézményekben.
A cinkanyagcsere-rendellenességek kezelése
A rendellenességek kezelésének célja elsősorban a normálistól eltérő cinkszint helyreállítása.
A cinkhiány kezelése során cinktartalmú étrendkiegészítők (pl. cink-szulfát – 4 mg cink szulfát 1 mg elemi cinket tartalmaz) alkalmazása javasolt, a kezelőorvos által meghatározott dózisban. Fontos, hogy a meghatározott mennyiséget nem szabad túllépni, mivel a túlzott cinkbevitel mellékhatások megjelenéséhez (pl. hányás, hasmenés) vezethet, illetve egyéb ásványi anyagok (réz, vas) felszívódását is befolyásolhatja. Orvosi javaslat hiányában 40 mg/nap mennyiség túllépése nem javasolt! Súlyos esetben akár parenterális (intravénás) cinkpótlásra is szükség lehet, ilyen esetben cink-kloridot alkalmaznak.
Acrodermatitis enteropatica okozta cinkhiány kezelésére létezik egy Diodoquin nevű gyógyszer, amely a cink felszívódását növeli a bélrendszerből. A hatásmechanizmusa alapján ionofórként működik, vagyis kelátkötéssel közrefogja a cinket, így könnyítve a membránokon való átjutását.
Cinktúladagolás esetén általában elegendő a cinkpótlás abbahagyása és alacsony cinktartalmú diéta követése.
Cinkmérgezés esetén jellemzően a kialakuló mérgezéses tünetek kezelése a cél, amíg a cink mennyisége visszatér a normál szintre. Súlyos esetekben kórházi tartózkodásra és ún. kelátképző gyógyszerekre is szükség lehet, melyek a cink kiürülését segítik, gyorsítják.
A cinkanyagcsere-rendellenességek megelőzése
A cinkanyagcsere zavarai között vannak étrendi és genetikai eredetű kórképek is. Amennyiben nem genetikai betegség áll a háttérben, akkor megfelelő mennyiségű cinket tartalmazó étrenddel a cinkhiány megelőzhető. Cinktartalmú étrendkiegészítők szedése nem javasolt, amennyiben nem áll fenn bizonyítottan cinkhiány. Magas cinktartalmú ételek többek között a tejtermékek, baromfi- és egyéb húsok, tenger gyümölcsei. A genetikai eredetű betegségek megelőzése nem lehetséges, ilyen esetekben a tünetek megszüntetése a cél.
A krónikus betegségek megelőzésében és a kialakulás kockázatának csökkentésében jól ismert szerepe van emellett az egészséges életmódnak, az egészséges táplálkozásnak és a megfelelő minőségű és mennyiségű mozgásnak. Fontos, hogy kerülje a dohányzást és a túlzott alkoholfogyasztást.
