Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) főigazgatójának 2023. május 5-i nyilatkozata alapján a COVID–19 már nem tekinthető világjárványnak. Ez nem azt jelenti, hogy a SARS-CoV-2 vírus eltűnik, hanem azt, hogy sok más kórokozóhoz hasonlóan folyamatosan jelen lehet az életünkben, helyileg megbetegedéseket okozhat, de ezek kezelése hasonló elvek szerint történik majd, mint a többi fertőző betegségnél.
A COVID-19 variánsok tehát továbbra is okozhatnak problémákat, de már nem jelentenek nemzetközi szintű, illetve súlyos országos közegészségügyi veszélyt sem. Ennek megfelelően a COVID–19-fertőzés gyanújakor május 15-étől kezdve ugyanúgy kell eljárni, mint más légúti megbetegedés esetén. A korábban érvényben lévő eljárási rend ezzel a dátummal hatályát vesztette.
Amennyiben a beteg légúti, illetve egyéb tünetekkel fordul orvoshoz, és az ellátóorvos (háziorvos, kezelőorvos) szerint felmerül a COVID–19-betegség gyanúja, továbbra is végezhet tesztet (antigéngyorstesztet és/vagy PCR-vizsgálatot) a SARS-CoV-2 fertőzés kimutatása irányában. A teszt elvégzése azonban nem kötelező.
Az alábbi esetekben azonban javasolt a tesztelés elvégzése, ha:
- a beteg olyan alapbetegséggel rendelkezik, ami a súlyos COVID–19-betegség szempontjából kockázatot jelent;
- a beteg közvetlen környezetében olyan személy él, aki a súlyos COVID–19-betegség szempontjából kockázati csoportba tartozik, és emiatt kéri a gyorsteszt elvégzését;
- a beteg egészségügyi/szociális intézményben ellátott személy vagy dolgozó;
- a kezelőorvos a közösségi halmozódás, helyi járvány kialakulását észleli.
A COVID–19-teszt elvégzésétől és eredményétől függetlenül, a beteg állapota által indokolt ellátásokat a szakma szabályai szerint kell elrendelni. A kórházi felvételnek nem feltétele a tesztelés, azt a kórház is elvégezheti.
Lásd még: Koronavírustesztek
A COVID–19 okozta klasszikus tünetek lehetnek:
- száraz köhögés;
- láz vagy hőemelkedés;
- nehézlégzés;
- hirtelen kezdetű szaglásvesztés;
- ízérzés hiánya vagy zavara.
A fenti tüneteken túl a járványhullámokat okozó variánsok közti különbségekből és az oltásoknak tulajdonítható, betegséglefolyást enyhítő hatásokból adódóan a COVID–19-fertőzés egyéb tüneteket is okozhat. Ezért a fenti kritériumokon túlmenően is megállapítható a COVID–19 gyanús eset, ha azt a kezelőorvos szakmai tudása és a helyi közösségi terjedés során tapasztaltak együttesen alátámasztják.
Az újabb variánsok okozta megbetegedés könnyen összetéveszthető például a náthával. Az oltottak körében főként enyhe, általános tünetek jelentkeznek.
Az újabb variánsok okozta gyakoribb tünetek:
- fejfájás, szédülés;
- torokfájdalom, torokkaparás;
- orrfolyás, orrdugulás;
- tüsszögés;
- hőemelkedés;
- bágyadtság, levertség.
Ha a fentiek alapján fennáll a COVID–19-fertőzés gyanúja, a legfontosabb lépések:
- Betegen, tünetesen lehetőleg ne menjen közösségbe, hanem maradjon otthon!
- Háziorvosának jelezze telefonon a betegség gyanúját.
- A telefonhívás során számoljon be részletesen a panaszokról orvosának, aki ez alapján dönt a teendőkről.
Az elkülönítés szabályai
A légúti tüneteket mutató beteg számára a tünetek megszűntéig önkéntes karantén ajánlott. A fertőzés továbbterjedésének megelőzése érdekében fontos, hogy a beteg csak a legszükségesebb okokból (pl. egészségügyi ellátás) hagyja el otthonát.
A beteg számára javasolt a maszkviselés, ha otthonát elhagyja, a tünetek kezdetétől számított 5 napig akkor is, ha időközben tünetei megszűntek.
A lábadozó beteget és hozzátartózóját orvosának tájékoztatnia kell arról, hogy az állapota és alapbetegségei függvényében milyen tünetek jelentkezésekor, súlyosbodásakor kell a háziorvosával (esetleg kezelőorvosával) a kapcsolatot felvenni (először lehetőleg telefonon vagy internetes kapcsolatfelvétel útján). Különösen fontos ez egyes kockázati csoportokba tartozó személyeknél, mint például krónikus betegséggel élők vagy várandós nők esetében.
Az otthoni elkülönítés során a tünetek, valamint a szív- és légzőrendszer állapotára utaló vitális paraméterek (pl. vérnyomás, szívfrekvencia, oxigénszaturáció) folyamatos figyelemmel kísérése általánosságban is ajánlott.
A meggyógyult COVID–19-beteg esetén a gyógyulása után nem szükséges tesztelés ahhoz, hogy közösségbe mehessen.
Amennyiben a beteg az állapota miatt kórházi ellátást igényel, akkor az aktuális beutalási rend szerint történik az intézményi elhelyezése és elkülönítése.
