A családállítás az elmúlt évtizedekben jelentős népszerűségre tett szert világszerte, így Európában is. A módszert gyakran használják személyes és családi problémák kezelésére, és sokan tapasztalják pozitív hatásait a folyamat során és azt követően. Fontos azonban kiemelni, hogy a családállítás nem tekinthető hivatalos pszichoterápiás módszernek.
A családállítás sokak számára vonzó, spirituális alapú módszer, amely segíthet a családi dinamikák megértésében és a belső konfliktusok feldolgozásában. Fontos azonban figyelembe venni, hogy hatásait egyelőre csak korlátozott számú és alacsony minőségű tudományos vizsgálat támasztja alá. Ha érdeklődik a módszer iránt, legyen tudatos, tájékozódjon hiteles forrásokból, és vegye figyelembe a potenciális kockázatokat is – súlyos mentális problémák fennállása esetén ugyanis a családállítás érzelmileg felkavaró lehet, melynek feldolgozásához további terápiára lehet szükség.
Mi a családállítás?
A családállítást Bert Hellinger német terapeuta fejlesztette ki az 1990-es években. A módszer célja, hogy segítsen az embereknek felismerni és megérteni a családi rendszerükben meglévő konfliktusokat, és ezáltal lehetőséget adjon a megoldásukra. Az alapötlet az, hogy a családban rejlő problémák (akár generációkon átívelve is) befolyásolhatják az egyén életét, és ezek a rejtett dinamizmusok felfedhetők a családállítás során.
A családállítás során – jellemzően csoportos folyamatban, de előfordulhat egyéni konzultáció is – a résztvevők képviselőként „beállnak” a családtagok helyébe, „felállítják” az adott család viszonyait. Az állítás vezetője kérdésekkel, gesztusokkal és mozdulatokkal segít a résztvevőknek érzékelni és felfedni a rejtett kapcsolatokat és feszültségeket. A családtagokat helyettesítő személyek gyakran fizikai vagy érzelmi változásokat tapasztalnak a folyamat során, ami segíthet a problémák gyökerének megértésében és megoldásában.
A családállítás nem tartozik a hivatalosan elismert pszichoterápiás módszerek közé. Ez azt jelenti, hogy a módszer nem áll szilárd tudományos alapokon, és nincs elegendő bizonyíték arra, hogy a hivatalos pszichoterápiás protokollokkal összevethető lenne a hatékonysága. A pszichoterápiák hatékonyságát és biztonságosságát ugyanis szigorú kutatásoknak kell alávetni, a családállítás esetében azonban kevés ilyen kutatás készült. A módszer sokkal inkább spirituális, mint tudományos alapokon nyugszik, és gyakran olyan elemeket is magában foglal, amelyek az áltudományok körébe sorolhatók.
A családállításról szóló tudományos kutatások hiányosságai
Bár léteznek tanulmányok, amelyek a családállítás hatékonyságát vizsgálták, ezek a kutatások általában nem felelnek meg a tudományos igényesség követelményeinek. A családállítás hatékonyságáról rendelkezésre álló bizonyítékok korlátozottak, és sokszor alacsony minőségűek. A tanulmányok közül néhány javulást mutatott a mentális egészség terén, de ezek az eredmények nem voltak meggyőzők, és nem áll rendelkezésre elegendő adat a módszer hosszú távú hatásairól vagy biztonságosságáról. Tartós eredményességéről legfeljebb 12 hónapot átfogó tanulmányokkal rendelkezünk jelenleg, melyek alapján a családállítás pozitív hatásai ismétlő ülés nélkül is fennmaradnak a páciensek egy részénél.
A családállítást vizsgáló kutatások többsége azonban nem rendelkezett kontrollcsoporttal, ami nélkül nehéz megállapítani, hogy a javulás ténylegesen a családállításnak köszönhető, vagy más külső tényezők (pl. placebohatás) játszanak közre. Fontos azonban megemlíteni, hogy a családállítás tekintetében nem könnyű a megfelelő kontrollcsoport felállítása. Ennek oka egyszerű: egy fehér tabletta esetén létre lehet hozni egy ugyanúgy kinéző, hatóanyagot nem tartalmazó tablettát, családállítás esetén azonban nehéz olyan csoportos foglalkozást szervezni, amelyben nincs benne a „hatóanyag”. Egyáltalán mit nevezünk a családállítás „hatóanyagának”? Mi az, amitől a családállítás családállítás lesz, és aminek a kihagyásával csak egyszerű csoporttalálkozóról van szó? Amennyiben az egész csoportos foglalkozást kihagyjuk a kontrollcsoportból, akkor pedig újra oda jutunk, hogy nem tudjuk kizárni a placebohatást.
Érdekességképpen fontos megemlíteni, hogy az elmúlt években Budapesten is folytak hivatalos klinikai vizsgálatok a családállítással kapcsolatban, így hazánk a módszer tudományos alapjainak kidolgozásában fontos szerepet vállal. Ezeknek a kutatásoknak (NCT03233958, NCT05051462) az eredményeit nemzetközi folyóiratokban tették közzé. Az eredmények egybehangzók a korábbiakkal: javulás mutatható a mentális egészség területén a családállítást követően, azonban ennek tudományos megalapozottsága kontrollcsoport hiányában nehezen bizonyítható.
A családállítás spirituális elemei és a zulu hiedelmek
A családállítás egyedi jellege abban rejlik, hogy számos különböző módszerből merít. Bert Hellinger, a családállítás megalkotója, a pszichodrámát, a rendszerszemléletű családterápiát és a dél-afrikai zulu törzsek hagyományos hiedelmeit is beépítette módszertanába. Ezek az elemek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a családállítás erősen spirituális alapokon nyugszik.
A zulu hiedelmek szerint az őseink lelkének jelenléte és az irántuk való tisztelet fontos szerepet játszik az életünkben. Ezt a koncepciót Hellinger átvette és beépítette a családállítás folyamatába, amelynek során a résztvevők az őseikhez kapcsolódó energiákat próbálják megérteni és feldolgozni. Hellinger egyesítette a zulu nép bölcsességét a korszerű pszichoterápiás tudással. Ez a megközelítés lehetőséget nyújt az embereknek, hogy felismerjék és megoldják azokat a családi, történelmi, társadalmi és kulturális mintákat, amelyek a jelenben korlátozzák az életminőségüket.
Ez az aspektus azonban gyakran kritika tárgya. Sok pszichológus és mentálhigiénés szakember úgy véli, hogy a módszerben található spirituális elemek túlzottan távol állnak a tudományos alapú terápiáktól, és ezért kevésbé alkalmasak a valódi pszichológiai problémák kezelésére. Egyesek azt is kifogásolják, hogy a családállítás olyan hitrendszert erősít, amely nem támaszkodik objektív tényekre vagy bizonyítékokra.
A családállítás kockázatai és potenciális veszélyei
Fontos megemlíteni, hogy a családállítás során előfordulhatnak negatív következmények is. A módszer sokszor intenzív érzelmi élményt jelent a résztvevők számára. Ez destabilizálhatja az érintett személyt, különösen akkor, ha nincs megfelelő szakmai háttér vagy pszichológiai támogatás a családállításon történtek feldolgozásának segítésére. Néhány tanulmány szerint a résztvevők kis százaléka (kb. 5-8%) negatív hatásokat tapasztalt (pl. rövid távú érzelmi zavar, szorongás vagy a családi kapcsolatok átmeneti megromlása) a családállítást követően.
Ezek a hatások rámutatnak arra, hogy a családállítás nem mindenki számára alkalmas, különösen azok számára nem, akik komolyabb pszichológiai problémákkal küzdenek.
Mielőtt részt venne egy családállításon, érdemes utánajárni, hogy az adott vezető rendelkezik-e megfelelő képzettséggel és szakmai tapasztalattal, és a folyamat után milyen szakmai támogatás áll rendelkezésre.
A családállítás nem helyettesíti a hivatalos terápiás beavatkozásokat, különösen súlyos pszichés problémák esetén. Ha valaki komoly mentális zavarral küzd, ajánlott mindig szakemberhez, pszichológushoz vagy pszichiáterhez fordulni!
Ajánlott tartalom:
