A csecsemőkor a 8 hetes kortól az 1 éves korig tartó életszakasz, amely során rendkívül nagy fejlődésnek és pszichomotoros érésnek lehetünk szemtanúi a gyermek életében, éppen ezért kiemelt jelentőségű a csecsemő szoros figyelemmel kísért gondozása.
A csecsemő táplálása
Az újszülöttek születésük után elvesztik a testsúlyuk 5-10%-át, de a 10-14. napra visszanyerik azt, féléves korukra megduplázzák a súlyukat, 1 éves korukra pedig születési súlyuk háromszorosát érik el. Ebben a csecsemő megfelelő táplálása játssza a főszerepet, ami történhet anyatejes táplálással (szoptatással) vagy tápszerrel.
A csecsemők táplálásáról bővebben itt olvashat.
Anyatej
A szülés utáni néhány napban sűrű, aranysárgás színű előtej (kolosztrum) termelődik az édesanya melleiben. Ez koncentráltan tartalmaz fehérjéket és ásványi anyagokat, amelyek az újszülött immunvédelmét erősítik. Napi 100 ml termelődik, ami nem túl nagy mennyiség, mégis kiemelt jelentőséggel bír a csecsemő új környezethez való alkalmazkodásában.
Az első napokban tanácsos lehet kiegészítésként cukoroldat vagy tápszer adására is, attól függően, hogy az anyatej termelése hogyan alakul, és a csecsemőnek milyen táplálékigénye van, azonban ehhez mindenképpen kérjen tanácsot védőnőjétől vagy orvosától. Idővel az anyatej összetétele és termelődött mennyisége változik, igazodva a csecsemő igényeihez. Az első hónapokban napi 7-9 alkalommal kell mellre tenni a csecsemőt, de ez a szám csak egy megközelítő érték, fontos, hogy minden esetben a csecsemő igényeihez igazítsuk a szoptatások számát. Az anyatej mennyisége ekkorra már elérheti a napi 700-850 ml-t.
A szoptatási idő optimálisan 5-20 perc. Fontos, hogy a táplálás idejének növelésével nem növelhető a bevitt anyatej mennyisége, mivel a csecsemő a szoptatás első pár percében veszi magához az anyatej 80%-át.
Lehetőség szerint törekedni kell az anyatejes táplálásra, mert számos előnyt hordoz magában.
Az anyatej:
- a csecsemő fejlődéséhez és életszakaszaihoz legjobban illeszkedő tápanyagbevitelt biztosítja, és könnyen emészthető a csecsemő számára;
- védelmet biztosít számos kórokozóval szemben (anyai ellenanyagokat tartalmaz);
- a legkönnyebb és leghigiénikusabb táplálási mód;
- változatos íze van, ami az anya táplálkozásától függ;
- hosszú távon bizonyítottan segít megelőzni számos betegséget (pl. allergia, diabétesz, elhízás, magas vérnyomás).
Emellett fontos, hogy a szoptatási időszak alatt K-vitamin- és D-vitamin-pótlásban részesüljön a gyermek. Az első hónapokban érdemes etetés előtt és után megmérni a kisgyermek testsúlyát, annak eldöntéséhez, hogy megfelelő mennyiségű anyatejet képes-e magához venni, és megfelelően gyarapszik-e. A mért adatokat érdemes rendszeresen feljegyezni.
Tápszerek
Vannak olyan körülmények (pl. az anya fertőzéses megbetegedése, az anyának nincs elég teje, sikertelen szoptatás stb.), amelyek mellett hamarabb szükséges bevezetni a tápszert a csecsemő életébe.
Az anyatejpótló tápszerek készítésekor a gyártók az anyatejhez minél jobban hasonlító összetételű tápszerek létrehozására törekednek. Speciális igény esetén (pl. tejfehérje-allergia) lehetőség nyílik a csecsemőt hidrolizáltfehérje- vagy szójaalapú, telítetlen zsírsavakkal kiegészített vagy akár hipoallergén tápszerekkel etetni. A megfelelő tápszer kiválasztásához érdemes a gyermekorvos vagy a védőnő tanácsát is kikérni.
Hozzátáplálás
Az esetek többségében a csecsemő tápanyagigénye 4-6 hónapos koráig 100%-ban kielégíthető az anyatejes táplálással. A hozzátáplálást a gyermek féléves kora után szükséges elkezdeni, ami az anyatej mellé történő egyéb ételek adását jelenti, ugyanis ekkorra az anyatej összetétele megváltozik, és már nem biztosít elegendő energiabevitelt a csecsemő számára.
A hozzátáplálást célszerű úgy megtervezni, hogy havonta 1 szoptatást váltson ki az újonnan behozott élelmiszer. Ezt a beosztást követve a gyermek nagyjából 1 éves korára teljesen elhagyható az anyatejes táplálás. Az új ételek bevezetése mindig egyesével történjen, így egy- egy újfajta étel esetén könnyebben fény derülhet allergiára vagy más emésztőrendszeri betegségre, enzimhiányra.
A hozzátáplálás során először idénygyümölcsöket (pl. alma) és zöldségeket (pl. burgonya, sárgarépa, sütőtök) javasolt kipróbálni, majd még az anyatejes táplálás mellett érdemes bevezetni 7 hónapos kor körül a gabonaféléket, aztán a húsokat. A tojássárgáját 8 hónapos kortól, a tojásfehérjét, a mézet és a tejet csak 1 éves kor után érdemes beiktatni a gyermek étrendjébe.
Mikor kérjen segítséget?
Beszéljen a védőnővel, illetve a háziorvosával, ha aggodalmak gyötrik a szoptatás miatt, vagy ha úgy érzi, hogy gyermeke nem kap elég anyatejet.
Feltétlenül forduljon a házi gyermekorvoshoz, amennyiben étkezés után gyermekénél nagy mennyiségű hányás vagy kifejezett puffadás jelentkezik, illetve ha a korának megfelelő mennyiségű táplálék bevétele mellett testsúlycsökkenést vagy fejlődésben való visszamaradást tapasztal.
A mellbimbók eleinte érzékenyek lehetnek, de a legtöbb nőnél nem jelentkeznek komoly panaszok. Az anyák egy részénél emlőgyulladás (masztitisz) alakulhat ki, ami a mellek fájdalmával, esetleg lázzal jár. Ilyen esetben fontos, hogy az anya megpróbáljon minél gyakrabban szoptatni, illetve szükség esetén fejni az emlőket, de ha a tünetek nem múlnak el, vagy rosszabbodnak, akkor mindenképp kérjen segítséget háziorvosától vagy kezelőorvosától.
Fejlődés hónapról hónapra
Ha szeretné az első félévben hónapról hónapra részletesen áttekinteni a csecsemő fejlődését, a Magyar Védőnők Egyesületének összeállításában minden információt megtalál.
A csecsemő súlyfejlődése
A csecsemők súlyát féléves korukig kéthetente, majd havonta mérik a súlyfejlődésük nyomon követése érdekében. Féléves és egyéves koruk között kéthavonta, az első születésnapot követően pedig már csak háromhavonta. A súlyfejlődés ütemének megállapítására percentilis görbéket alkalmaznak. Ennek segítségével pontos kép kapható arról, hogy gyermek súlya hogyan viszonyul azonos nemű kortársai súlyához képest, illetve hogy a rendszeres mérések értékei milyen tendenciát mutatnak.
A csecsemők súlyfejlődéséről bővebben itt olvashat.
A csecsemő testsúlyára több tényező is hatással van:
- genetika – a szülők testi adottságai (testsúly, magasság);
- a gyermek születési súlya;
- az anya táplálkozása és életmódbeli szokásai – a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a kábítószer-használat is hatással van a csecsemő súlyára;
- a gyermek neme – a fiúk általában nagyobb súlyúak;
- a csecsemő egészsége – veleszületett betegségek is befolyásolhatják a csecsemő súlyát.
Vannak időszakok, amikor a csecsemő testsúlya hirtelen, szinte egyik napról a másikra gyarapszik, vagy a növekedés lelassul.
Ennek számos oka lehet:
- a gyermek többet alszik, és ritkábban eszik;
- az anya vagy a csecsemő megbetegszik;
- az anya stresszesebb a megszokottnál, ami hatással lehet a szoptatásra is;
- fogamzásgátló tabletta szedése vagy egy következő terhesség is szerepet játszhat;
- fokozott figyelemmel kísérendő az anyatej melletti fokozatos hozzátáplálás, mivel az élelmiszerekkel történő étrend-kiegészítéssel addig ismeretlen emésztőrendszeri problémákra (enzimhiány, ételallergia) derülhet fény.
Mikor forduljon orvoshoz?
Amennyiben azt tapasztalja, hogy gyermeke nem tud elegendő táplálékot magához venni (pl. kifárad evés közben), vagy kifejezett haspuffadást, hasfájást, hasmenést tapasztal, vagy megfelelő étkezés mellett sem gyarapszik, mindenképp keresse fel házi gyermekorvosát.
A csecsemő hosszfejlődése
Csecsemőkorban a gyermek hosszáról szokás beszélni, és nem a testmagasságáról. A hossznövekedés megítélésére szintén percentilis görbéket alkalmaznak, amellyel figyelemmel követhető, hogy miként alakul a gyermek hossza a vele azonos korban lévő, azonos nemű társaihoz képest, valamint a rendszeres vizsgálatokból kapott tendencia alapján nyomon követhetjük növekedésének ütemét is. 3-6 havonta érdemes fekve megmérni a gyermek hosszát. Csecsemőkorban tapasztalhatjuk a legnagyobb mértékű növekedést, ami akár 25 cm is lehet.
A gyermek hosszát befolyásolhatják öröklött tényezők (az anya és az apa testmagassága), illetve a táplálkozás és számos hormonális tényező (pl. a növekedési hormon szintje) is.
A csecsemők hosszfejlődéséről bővebben itt olvashat.
Mikor forduljon orvoshoz?
Amennyiben gyermeke növekedési üteme lelassul vagy jelentősen felgyorsul, keresse fel gyermekorvosát.
A csecsemő motoros fejlődése
A csecsemő mozgásának, mozdulatainak fejlődési ütemére (motoros fejlődés) számos tényező befolyással lehet. Az azonos korú gyermekek eltérő ritmusban fejlődhetnek, így az egyes mozgások kivitelezéséhez fűzött életkor csak tájékoztató jellegű.
Egy 2 hónapos csecsemő a fejét már mozgatja, főleg mozgó tárgyak, emberek irányába, amit a végtagjainak helyzete is követ: amelyik irányba fordul a feje, azon az oldalon a karját és a lábát is kinyújtja, míg az ellentétes oldalon behajlítva maradnak a végtagjai („vívóállás”).
3 hónapos korban hason fekve a fejét képes megtartani, ujjaival játszik.
4-6 hónapos korában képes hasra fordulni, tárgyak után nyúlni.
7-10 hónapos korában kezd el kúszni. Az ujjait egyre ügyesebben használja fogásra.
1 éves korára támaszkodva fel tud állni.
A csecsemő nyelvi fejlődése
A csecsemő nyelvi fejlődésének elengedhetetlen eleme a megfelelő hallás. 4 hetes korban szokás elvégezni az úgynevezett BERA-vizsgálatot az esetleges halláskárosodás kizárásának céljából, illetve 1 éves korban a BOEL-tesztet.
A megfelelő hallás jelei megfigyelhetők a gyermek viselkedésében: miként reagál a hangokra, fordítja-e a fejét a hang irányába, az édesanyja hangjára mosolygással, gügyögéssel, illetve a hangos zajokra sírással, összerezzenéssel reagál-e.
6-10 hónaposan már figyel a nevére.
11-12 hónaposan már egyszerű utasításokat is megért.
2 hónaposan egyre több hangot kezd kiadni.
4-6 hónaposan gagyog.
8 hónaposan egy szótagú szavakat ismétel.
1 évesen pedig már kimond egyszerű szavakat.
A csecsemő látása
A csecsemő látása 2 hónapos kor körül kezd élesedni, addig homályosan lát. Ezután fedezi fel a színárnyalatok sokaságát, valamint ezt követően ismeri fel a családtagokat vagy akár egy ismerős tárgyat. A látásfejlődés megítélésére figyelemmel kell kísérni, hogy követi-e tekintetével a mozgó tárgyakat, 5 hónapos korára pontosan nyúl-e a tárgyakért. A csecsemő látása 1 éves korára már teljes, élesen lát, és a látóterében lévő tárgyakat, embereket felismeri.
A csecsemő motoros készségeinek, látásának és hallásának fejlődésében fontos szerepet kapnak a csecsemő játékai is, amelyek egyszerre segítik a gyermek testi-lelki fejlődését, és támpontot is nyújtanak a fejlődés ütemének megítélésében.
Mikor forduljon orvoshoz?
Minden csecsemő más és más ütemben fejlődik, de ha az alábbiak a csecsemő 3 hónapos korában is fennállnak, mindenképp forduljon házi gyermekorvosához:
A babának nem javul a fejtartása.
Nem reagál a hangos zajokra.
Nem mosolyog, ha az édesanyja hangját hallja, és másokra sem.
Nem követi a szemével a mozgó tárgyakat.
Nem játszik a saját kezeivel, nem markol meg semmit, nem tartja meg a tárgyakat.
Szűrővizsgálatok
A kisgyermek egészségével kapcsolatos adatokat, információkat a „Gyermek egészségügyi kiskönyvébe” jegyzi fel a védőnő és a gyermekorvos. Ezt születéskor kapja a család, és minden orvosi és védőnői találkozáskor magukkal kell vinniük.
Egy hónapos, majd két, három, négy, hat, kilenc és tizenkét hónapos korban történnek a szűrővizsgálatok, amelyeket státuszvizsgálatoknak is neveznek. Ezek során a gyermekorvosi rendelőben felmérik a kisgyermek általános állapotát, különös tekintettel az alábbiakra:
Mérések. Megmérik a csecsemő súlyát, hosszát, fejkörfogatát (ezek elsősorban védőnői szűrővizsgálatok).
Fej. Az orvos áttapintja a csecsemő koponyáját, megvizsgálja a kutacsok záródását. A kutacsok kidomborodása, besüllyedése, illetve záródásuk elmaradása különböző kórfolyamatok jelzői lehetnek. A kiskutacs (a fej hátsó részén helyezkedik el) általában a második és harmadik hónap között záródik, a nagykutacs (a fejtetőn elöl helyezkedik el) akár 18 hónapos korig nyitva maradhat.
Fülek. Az orvos fültükörrel megnézi, hogy van-e folyadék vagy bármilyen gyulladás a csecsemő hallójárataiban, illetve megvizsgálja a baba reakciót különböző hangokra – többek között az édesanyja hangjára.
Szemek. Az orvos szemtükörrel ellenőrzi a csecsemő szemeit, szemmozgását.
Száj. Szájpadhasadékok felderítésére alaposan áttekinti a szájüreget, megvizsgálja, nem található-e szájpenész a baba szájában. Későbbi státuszvizsgálaton rákérdezhet, hogy a baba nem nyáladzik-e, vagy nem rág-e többet, mint korábban. Ezek a fogzás jelei is lehetnek.
Bőr. Az orvos ellenőrzi az esetleges anyajegyeket és kiütéseket.
Szív és tüdő. Fonendoszkóppal meghallgatja a baba mellkasát és hátát. Légzési nehézség, kóros légzési hangok és szívzörej esetén további vizsgálatokat javasol.
Csípő. 4 naposan, 4 hetesen és 4 hónaposan is történik csípőficamszűrés.
Has. A baba hasának óvatos betapintásával a különböző szervek kóros megnagyobbodása, egyes daganatok és hasi érzékenység vizsgálható.
Nemi szervek. A gyermekorvos kiszűrheti a csomókat, gyulladást, a nemi szervek különböző fejlődési rendellenességét, illetve fiúknál a rejtettheréjűség vizsgálata is megtörténik.
A csecsemőkori szűrővizsgálatokról bővebben itt olvashat.
A csípőszűrésről csecsemőkorban bővebben itt olvashat.
Kötelező védőoltások
A tuberkulózis (tbc) elleni védőoltást már újszülöttkorában, a szülészeti intézményben megkapja.
A diftéria (torokgyík), a pertusszisz (szamárköhögés), a tetanusz (merevgörcs), a polio (gyermekbénulás) és a légúti rendszert támadó kórokozó (Haemophilus influenzae) elleni védőoltást 2, 3 és 4 hónaposan kapja meg. Ehhez kapcsolódóan 2 és 4 hónaposan a Streptococcus pneumoniae elleni oltást is megkapja.
1 éves korában ismétlő oltást kap a Streptococcus pneumoniae ellen.
A bárányhimlő elleni védőoltás első részlete szintén 1 éves korban esedékes.
A többi kötelező oltást később, kisgyermekkorában kapja meg.
Ajánlott tartalom:
