A csontelhalás – más néven osteonecrosis – nevének megfelelően a csont elhalásával járó betegség, amely a csontsejtekhez jutó vérkeringés elégtelenségéből fakad, és igen erős ízületi fájdalmat okoz. Legtöbbször valamilyen csontsérülés, betegségek, túlzott alkoholfogyasztás vagy bizonyos gyógyszerek nyomán alakul ki. Kezelés nélkül a csont vagy az ízületek közötti tér összeroppanhat. Enyhe esetben a kezelés tüneti, súlyos esetben azonban ízülethelyettesítő műtétre is szükség lehet a fájdalommentesség eléréséhez és a mobilitás visszanyeréséhez.
A csontelhalás bármely csontot érintheti, de leggyakrabban a csípő, a boka, az állkapocs, a térd, a felkar vagy a vállak érintettek. A csontelhalás bármely életkorban előfordulhat, de a leggyakoribb a 30-60-as évek között.
A csont élő szövet, amely folyamatosan megújul, és az elöregedő csontsejtek folyamatosan kicserélődnek. Ehhez tápanyagra és oxigénre van szükségük, amelyeket csakúgy, mint a szervezet más sejtjei, a vérkeringésből szereznek meg. Amennyiben a csontszövet vérellátása nem megfelelő, az új csontszövet nem termelődik elég gyorsan, így a csont gyengülni kezd, majd „összeroppanhat”.
A csontelhalás főbb tünetei
A csontelhalás kezdetben nem okoz tüneteket. Később az érintett területnek (váll, csukló, boka, kéz, állkapocs, csípő, láb stb.) megfelelően egyre súlyosbodó tünetek jelentkeznek.
A csontelhalás tünetei az alábbiak lehetnek:
- időszakos fájdalom az érintett területen, amely akkor érezhető, ha valami nyomja a csontot,
- mozgásra fokozódó fájdalom,
- idővel fokozódó fájdalom és merev ízületek,
- korlátozott mozgástartomány.
A fájdalom intenzitása drámaian felerősödhet a csont apró törései (mikrotörések) miatt, amelyek idővel a csont összeroppanását okozhatják. Az első tünetek megjelenése és az ízületek mozgásképtelensége közötti időtartam változó: általában néhány hónaptól több mint egy évig terjedhet.
Mikor forduljon orvoshoz?
A csontelhalás lassan progrediáló (rosszabbodó) betegség, melynek tünetei idővel egyre súlyosabbak. Amennyiben nem múló, esetleg fokozódó csontfájdalma van, amely mozgásra súlyosbodik, vagy megmagyarázhatatlan okból sántít, forduljon orvoshoz.
Amennyiben olyan betegsége van, vagy olyan gyógyszert szed, amely fokozza a csontelhalás kialakulásának kockázatát, beszéljen kezelőorvosával a csontelhalás korai tüneteiről, mert a mielőbbi diagnózis jelentősen javítja az életminőséget, és lassítja a progressziót.
A csontelhalás kiváltó okai
A csontelhalás a csontszövet vérellátásának elégtelensége miatt alakul ki, melyet leggyakrabban valamilyen korábbi csonttörés okoz. Ezeket traumás csontelhalásnak nevezzük.
A nem-traumás csontelhalás kiváltó okai az alábbiak lehetnek:
- csontritkulás (elsősorban a nőket érinti): spontán csontelhalást okozhat a térdben (spontaneous avascular necrosis of the knee – SPONK);
- csontritkulás vagy rosszindulatú csontdaganatok kezelésére alkalmazott biszfoszfonát (zoledronsav, pamidronát) kezelés;
- daganatellenes kezelések (sugárkezelés, kemoterápia);
- gyulladáscsökkentő kortikoszteroid (prednisone, cortisone) használata hosszú távon;
- vérképzőszervi betegségek (pl. sarlósejtes vérszegénység, myeloma multiplex);
- cukorbetegség;
- magas koleszterinszint, magas trigliceridszint (dyslipidaemiák);
- hasnyálmirigy-gyulladás;
- dekompressziós betegség (keszonbetegség) a búvároknál;
- HIV és AIDS;
- lupus;
- transzplantáció (különösen veseátültetés);
- alkoholbetegség;
- dohányzás.
Az esetek mintegy 20%-ában nem ismert a csontelhalás kiváltó oka.
A csontelhalás típusai
A csontelhalás típusait a lokalizáció és a kiváltó ok alapján lehet elkülöníteni.
A csontelhalás típusai az alábbiak lehetnek.
- Idiopathiás asepticus csontelhalás. A vérkeringés elégtelenségének és a csontelhalásnak nem ismert a kiváltó oka (az esetek mintegy 20%-ában).
- Gyógyszer okozta csontelhalás. Pl. kortikoszteroidok (prednisone, cortisone), kemoterápia (metotrexát), biszfoszfonát-kezelés (zoledronát, pamidronát, risedronate stb.), immunszuppresszánsok (adalimumabm ipilimumab, infliximab stb.), szelektív ösztrogén receptor modulátor (raloxifen), mTOR gátlók (rapamycin, temsirolimus, everolimus), tirozin-kináz inhibitorok (sunitinib, cabozantinib, sorafenib, pazopanib).
- Poszttraumás csontelhalás. Csonttörést vagy ízületi diszlokációt követően károsodik a csont vérellátása, ami csontelhaláshoz vezet.
A csontelhalás szövődményei
A csontelhalás számos súlyos szövődménnyel járhat, amelyek jelentősen befolyásolják a betegek életminőségét. Az elhalás következtében a csont szerkezete gyengül, ami törésekhez és a csont deformációjához vezethet. Az érintett ízületek (különösen a csípő és a térd esetén) jelentős fájdalmat és mozgáskorlátozottságot okozhatnak, amelyek csökkentik a beteg mobilitását és önállóságát. A progresszív romlás gyakran ízületi protézis beültetését teszi szükségessé. Emellett a csontelhalás növeli a fertőzések és a csontritkulás kockázatát is, tovább súlyosbítva a beteg állapotát. Korai diagnózis és megfelelő kezelés hiányában a csontelhalás gyorsan romolhat, ezért fontos a mielőbbi orvosi beavatkozás.
A csontelhalás diagnosztizálása
A csontelhalás diagnosztizálása főleg képalkotó vizsgálatokkal történik, melyeket a tünetek ismeretében javasolhat kezelőorvosa.
A csontelhalás diagnosztizálására az alábbi képalkotó vizsgálatok alkalmasak.
- Röntgenvizsgálat. A csontelhalás nem feltétlenül kimutatható röntgenvizsgálattal a korai szakaszában. Súlyos esetben alkalmas diagnosztizálásra, egyébként leginkább a betegség progressziójának követésére használják.
- MRI-vizsgálat. Nagyon korai stádiumban alkalmas a csontelhalás kimutatására, valamint arra is, hogy a csont pontosan mekkora területen érintett.
- CT-vizsgálat. 3D-s képet ad a csontról, azonban kevésbé érzékeny, mint az MRI-vizsgálat.
- Csontszcintigráfia. Radioaktív izotópokkal végzett vizsgálat a csontanyagcsere folyamatainak megtekintésére. Az elhalt csontban az anyagcsere lelassul, majd megszűnik, a felvétel ezt mutatja meg.
- Funkcionális csonttesztek. A csonton belüli nyomás mérésére alkalmas vizsgálat, elvégzése műtétet igényel.
Az állkapocscsontot érintő csontelhalásra gyakran szájüregi vizsgálat során felfedezett szabaddá vált csontfelület hívja fel a fogorvos figyelmét.
A csontelhalás kezelése
A kezelés lassíthatja a csontelhalás progresszióját, de gyógymód nem létezik rá. A terápia függ attól, hogy milyen korú a beteg, mi okozza a csontelhalást, melyik csont érintett és milyen mértékben károsodott a csont.
A csontelhalás kezelése változik a betegség progressziója során: kezdetben a fájdalomcsillapítás és tüneti kezelés a fő terápia, súlyosabb esetben a csont összeroppanásának megelőzésére műtéti beavatkozás jöhet szóba.
A csontelhalás kezelése nem súlyos esetben:
- pihentetés;
- nem-szteroid gyulladáscsökkentők és fájdalomcsillapítók (NSAID-ok);
- fizioterápia az ízületek merevségének enyhítésére és a mozgástartomány növelésére;
- járást segítő eszközök (botok és mankók).
A csontelhalás kezelése súlyos esetben:
- magdekompresszió: a sebész kis lyukakat fúr az érintett csontba, hogy javítsa a véráramlását és csökkentse a csonton belüli nyomást, az eljárás kombinálható injekciókkal vagy csontgraftokkal a gyógyulás elősegítése érdekében;
- csontátültetés (csontgraft): a sebész kis darab egészséges csontot vesz ki egy másik területről, és beülteti az elhalt csont pótlására; vaszkuláris csontgraft esetén a csontszövettel ereket is áthelyeznek;
- ízülethelyettesítő műtét: a sérült, összeroppant ízületet mesterségesre cserélik; a csípőprotézis és térdprotézis 95%-ban hatékonyan csillapítja a fájdalmat és helyreállítja a mobilitást;
- az érintett csontfelszín eltávolítása: az állkapcsot érintő csontelhalás esetén alkalmazható.
A csontelhalás megelőzése
A csontelhalás nem minden esetben megelőzhető, azonban kialakulásának esélye csökkenthető néhány életmódbeli változtatással.
Tanácsok a csontelhalás megelőzése céljából:
- alkoholt csak mérsékelten fogyasszon;
- kerülje a dohányzást (lásd: Dohányzás mellőzése);
- sportoljon;
- tartsa meg egészséges testsúlyát;
- mérje a koleszterinszintjét és tartsa a normál tartományban;
- alakítson ki megfelelő szájhigiénét és látogassa rendszeresen fogorvosát az állkapocsízületi csontelhalás elkerülése érdekében;
- amennyiben hosszú távon gyulladáscsökkentő kortikoszteroid használata szükséges, beszéljen a kezelőorvosával, hogy a dózis a lehető legalacsonyabb legyen.
Ajánlott tartalom:
