A csontlágyulás – más néven osteomalacia – a csontok felpuhulásával és gyengülésével járó kórkép. Csontlágyulás esetén az újonnan képződő csontok az ásványi anyagcsere zavara miatt nem képesek megszilárdulni, ezért szövődményesen a csontok gyengülése és törése kísérheti. Leggyakoribb oka a D-vitamin hiánya, ezért pótlásával a tünetek enyhíthetők és a kórkép kezelhető.
A csont élő szövet, amely folyamatosan megújul, és az elöregedő csontsejtek folyamatosan kicserélődnek. A csont belseje lágyabb és könnyebb szerkezetű, ez az ún. mátrix – felépítése kicsit hasonlít egy szivacshoz vagy hálóhoz. A csont belső részének védelme érdekében a külső héj magas kalcium-kalcium- és foszfortartalmú. A csontot védelmező csonthéj erőssége nagy mértékben függ attól, hogy ezekből az ásványi anyagokból mennyit tartalmaz. A D-vitamin szabályozza a kalcium és a foszfát szintjét a szervezetben – pl. segít abban, hogy a szervezet képes legyen a kalciumot kivonni az élelmiszerből, és a felszívódását követően beépüljön a csontokba. Ha nincs elég D-vitamin, kalcium vagy foszfát a szervezetben, a csontok puhává és gyengévé válnak, könnyen törnek.
A csontlágyulás igen hasonló a csontritkuláshoz, a különbség, hogy csontritkulás esetén a már megkeményedett csont veszíti el ásványianyag-tartalmát, csontlágyulás esetén azonban az újonnan képződő csont nem képes megkeményedni. Az angolkór szintén nagyon hasonlít a csontlágyuláshoz, azonban csak a gyermekeket érinti, míg a csontlágyulás gyermekeket és felnőtteket egyaránt.
A csontlágyulás főbb tünetei
A csontlágyulás korai szakaszában jellemzően semmilyen tünet nem utal a betegségre. Észrevehető tünetek csak későbbi szakaszban, a csontok jelentős érintettsége esetén alakulnak ki, az állapot előrehaladásával pedig egyre súlyosabbakká válnak.
A csontlágyulás tünetei az alábbiak lehetnek:
- a csontok gyengülése következményeként csonttörések (pl. csípőcsont, láb csontjai), akár olyan apró esések vagy kisebb ütések hatására, amelyek egyébként nem okoznának törést;
- izomgyengeség vagy izommerevség (főleg a törzs izmainak területén, ami a betegség előrehaladtával megnehezíti a lépcsőzést, a székről való felállást és nagyon súlyos esetekben az ágyból való felkelést is);
- izomfájdalom és ízületi fájdalom (különösen megterhelést követően);
- járási nehézség (ún. „kacsázó” járás);
- csontfájdalom (elsősorban a lábak, ágyék, comb és térd területén, a fájdalom terhelésre erősödhet, leüléskor vagy fekvéskor megszűnhet);
- kisugárzó fájdalom (a csípőből a derék, medence, lábak vagy a bordák irányába).
Mikor forduljon orvoshoz?
A csontlágyulás a korai fázisban egyáltalán nem jár tünetekkel. Az évente ajánlott laborvizsgálat azonban jelzi a szervezet megváltozott ásványianyag- és D-vitamin-szintjét, így a súlyosabb szövődmények (csonttörés) kialakulása előtt el lehet kezdeni a pótlásukat. Ez különösen idős korban nagyon fontos, amikor a csonttörések nehezen gyógyulnak.
A csontlágyulás kiváltó okai
A csontlágyulás kiváltó oka leggyakrabban a D-vitamin-hiány. A D-vitamin fontos szerepet játszik a szervezet kalciummegkötő képességében, amely a csontok szilárdításához elengedhetetlen.
D-vitamin-hiányt az alábbiak okozhatnak:
- kevés napfény (a D-vitamin aktív formájának kialakulásához napfényre is szükség van);
- D-vitamin-hiányos táplálkozás (pl. tej- és húsmentes diéta esetén figyelni kell a megfelelő D-vitamin pótlásra!);
- alacsony foszfáttartalmú diéta követése (a foszfát-depléció szintén D-vitamin-hiányhoz vezethet);
- bizonyos gyógyszerek, amelyek a D-vitamin felszívódására negatívan hatnak (pl. egyes antiepileptikumok);
- a gyomor vagy a vékonybél bizonyos szakaszainak műtéti eltávolítását követően a D-vitamin felszívódásának zavara;
- felszívódási zavart okozó betegségek (pl. cöliákia, rosszindulatú daganatok, májbetegségek, krónikus veseelégtelenség, genetikai betegségek).
A csontlágyulás típusai
A csontlágyulás típusait a kiváltó okok és az érintett korosztály alapján különíthetjük el. A betegség tüneteiben és a kezelésében nincs különbség (kivétel ez alól az alumínium csontbetegség).
A csontlágyulás típusai az alábbiak.
- Gyermekágyi csontlágyulás. A terhesség során és azt követően a nők hormonháztartása jelentősen megváltozik, ami a csontok mineralizációját (ásványianyag-háztartását) befolyásolja. A csecsemő anyatejjel való táplálása is kalciumot von el a szervezettől, ezért a várandós és szoptató nőknek különösen oda kell figyelni a megfelelő táplálkozásra, illetve az ásványi anyagok pótlására.
- Aggkori csontlágyulás. Időseknél a csontlágyulás súlyos következményekkel járhat, mivel esetükben egy csonttörés (különösen a csípőcsont vagy a combcsont törése) nagyon nehezen vagy egyáltalán nem gyógyul.
- Felnőttkori, felszívódási zavar okozta csontlágyulás. Bizonyos betegségek vagy a gyomor egy részének műtéti eltávolítását követően felszívódási zavar alakulhat ki. Ilyen esetekben a D-vitamin (és egyéb vitaminok, ásványi anyagok) pótlását a kezelőorvosának szükséges beállítania!
- Alumínium csontbetegség. Az alumínium beépül a csontokba, ami zavart okoz a normális csontképződésben és -lebontásban. Leggyakrabban olyan betegek körében fordul elő, akiknél krónikus veseelégtelenség miatt hosszú távú hemodialízist (művesekezelés) végeznek, mivel a dializáló folyadékban lévő alumínium képes felhalmozódni a szervezetben. A csontlágyulás ezen formája a D-vitamin pótlására nem javul. Korábban visszafordíthatatlannak gondolták, azonban ma már vannak olyan ún. kelátképző szerek, amelyek az alumínium csontból való kivonásával tudják enyhíteni a betegséget. Emellett a dialízisfolyadék alumíniummennyiségének csökkentésével javítható a beteg állapota.
- Gyógyszer indukálta csontlágyulás. Csontlágyulást okozó gyógyszerek pl. a cholestyramine (koleszterinszint-csökkentő), phenytoin, phenobarbital (antiepileptikumok), rifampicin, isoniazid (antibiotikumok), alumíniumtartalmú antacid (savcsökkentő), biszfoszfonátok (csontritkulás elleni gyógyszerek).
A csontlágyulás szövődményei
Amennyiben a csontlágyulás kezeletlenül marad, súlyos szövődményekhez (csonttörések) vezethet, ami főleg idősebb korban nagyon nehezen gyógyul. Gyermekeknél a csontlágyulás és az angolkór gyakran együtt fordul elő, ami a lábak (kifelé ívelt) meghajlásához vagy idő előtti fogvesztéshez vezethet.
A csontlágyulás diagnosztizálása
A csontlágyulás a korai szakaszban az esetek nagy részében nem okoz tüneteket, ezért gyakori, hogy csak egy csonttörést követően derül fény a kórképre. Pedig az ajánlott évenkénti rutin vérvizsgálat elvégzése esetén már ennél sokkal korábban felmerülhet a gyanú a háziorvosban, így megelőzhetők lennének a súlyos csonttörések.
A csontlágyulás diagnosztizálására az alábbi vizsgálatok lehetnek szükségesek:
- általános laborvizsgálat: a D-vitamin-, kalcium- és foszfátszint ellenőrzésére;
- alkalikus foszfatáz (ALP) enzim vizsgálata: magas szintje általában a máj vagy a vázrendszer károsodására utal – amennyiben kóros kalcium- és foszfátszint mellett tapasztalható, az ALP csonteredetű, és utalhat csontlágyulásra vagy csontritkulásra;
- paratiroid hormon (PTH) vizsgálata: magas szintje a D-vitamin hiányára utal;
- röntgenvizsgálat és egyéb képalkotó vizsgálatok: a csontokban látható apró repedések felderítésére, melyek később kisebb sérülések hatására is csonttöréshez vezethetnek;
- biopszia és szövettani vizsgálat a csontokból: a csontból vett mintát mikroszkóp alatt elemezve felismerhető a csontlágyulás (invazív és kockázatos beavatkozás, ezért csak ritkán kerül rá sor).
A csontlágyulás kezelése
Amennyiben a csontlágyulást időben diagnosztizálják, elegendő lehet a szájon át adagolt D-vitamin, kalcium-, illetve foszfáttartalmú táplálékkiegészítők alkalmazása, valamint az ezekben gazdag élelmiszerek fogyasztása. A táplálékkiegészítők adagolásában kezelőorvosa, a megfelelő diéta megtervezésében dietetikus nyújthat szaksegítséget.
Emellett fontos a szabadban, napfényben töltött megfelelő mennyiségű idő. Fehérbőrűeknek heti háromszor 10-15 perc napfényben töltött idő már elegendő, sötétebb bőr esetén ennél valamivel többre van szükség. A napozást lehetőleg a délelőtti vagy a késő délutáni órákra időzítse megfelelő fényvédelem mellett, hogy elkerülje a leégést! (A napégésről és a fényvédelemről itt olvashat bővebben.)
Amennyiben mögöttes betegség okozza a csontlágyulást, a kiváltó ok kezelése szükséges. Veseelégtelenségnél vagy genetikailag öröklött csontlágyulásnál speciális gyógyszerekre is szükség lehet (pl. calcitriol – a D-vitamin végső, aktív formája, amely egészségesekben a vesében alakul át).
Tüneti kezelésként egyénre szabottan fájdalomcsillapító, izomlazító készítmények is alkalmazhatók.
A súlyos csontlágyulásban szenvedő gyermekeknek fogszabályozót és rögzítőket szükséges viselniük a fogvesztés és a csontdeformitások megelőzése érdekében. Meglévő csontdeformitások korrekciójára műtéti úton is sor kerülhet.
A D-vitamin-, kalcium- és foszátbevitel növelése esetén már néhány hetet követően javulás tapasztalható a tünetekben. A kezelés időtartama alatt tartózkodjon az intenzív edzéstől, mivel a csontokon kialakult mikrorepedések könnyen csonttöréshez vezethetnek! A csontok teljes gyógyulása több hónaptól akár egy évig is eltarthat, idősebb korban akár még tovább!
A csontlágyulás megelőzése
Felszívódási zavarok és egyéb okból kialakuló vitaminhiány (pl. bélműtét, speciális diéta, bizonyos alapbetegségek) esetén megelőzési célból is érdemes a D-vitamint pótolni.
Tanácsok a csontok egészségének fenntartása céljából:
- étrendje legyen D-vitaminban és kalciumban gazdag,
- hetente legalább háromszor 15 percet töltsön a szabadban, napfényben,
- alkoholt csak mérsékelten fogyasszon,
- kerülje a dohányzást,
- sportoljon,
- tartsa meg egészséges testsúlyát.
Ajánlott tartalom:
