A csontvelő-átültetés (csontvelő-transzplantáció) egy olyan terápiás eljárás, mely során egészséges őssejteket juttatnak a betegbe a károsodott, illetve beteg csontvelő helyére.
A csontvelő fő feladata a vér és az immunrendszer különböző alkotóinak – vörösvértestek, fehérvérsejtek és vérlemezkék – termelése. A csontvelő-átültetés olyan esetekben merül fel kezelési lehetőségként, ahol ez a funkció súlyosan sérül vagy kórossá válik.
A csontvelő-átültetés kétféleképpen végezhető: az őssejtek származhatnak magától a betegtől (autológ csontvelő-átültetés), illetve egy másik személytől, azaz a donortól (allogén csontvelő-átültetés).
A csontvelő-átültetés javallatai
A csontvelő-átültetésnek 3 fő célja lehet:
- kemoterápia vagy sugárkezelés következtében károsodott csontvelő helyreállításának céljából,
- beteg vagy károsodott csontvelő pótlása egészséges őssejtekkel,
- új őssejtek biztosítása, melyek felveszik a harcot a szervezetben lévő daganatos sejtekkel.
Többek között az alábbi betegségek esetén válhat indokolttá a csontvelő-átültetés:
- akut és krónikus leukémia,
- aplasztikus anémia (lásd még: Vérszegénység),
- Hodgkin-limfóma,
- immunhiányos állapotok,
- veleszületett anyagcsere-betegségek,
- myeloma multiplex,
- neuroblasztoma,
- non-Hodgkin-limfóma,
- POEMS-szindróma,
- amyloidosis.
A csontvelő-transzplantáció abban az esetben jelent terápiás megoldást, ha a betegség más kezelési módokra nem reagált megfelelően.
A csontvelő-átültetés veszélyei
A csontvelő-átültetésnek számos veszélye van. Bizonyos esetekben csak enyhe mellékhatások jelentkeznek, máskor azonban súlyos vagy életveszélyes szövődmények lépnek fel, melyek kórházi kezelést igényelnek.
A csontvelő-átültetés szövődményeinek súlyosságát számos tényező befolyásolja: az alapbetegség, mely a csontvelő-átültetés javallatát képezi, a transzplantáció típusa, a beteg életkora és általános állapota.
A csontvelő-transzplantáció lehetséges szövődményei:
- graft-versus-host reakció (donortól kapott csontvelő esetén),
- őssejt elégtelensége,
- szervi károsodások,
- fertőzések,
- szürkehályog,
- meddőség (infertilitás),
- új daganat kialakulása.
A lehetséges szövődmények ellenére mérlegelni kell a betegség és a csontvelő-transzplantáció rizikóját, és a kockázat-haszon elvét figyelembe véve meghozni a döntést a terápiát illetően.
Graft-versus-host betegség
Ebben az esetben a donortól kapott őssejt olyan immunrendszert alakít ki a beteg szervezetében, amely számára a beteg saját szövetei, szervei ismeretlenek, ezért azokat potenciálisan veszélyesnek tekinti, és így támadást indít ellenük.
A graft-versus-host betegség kialakulására a transzplantáció után bármikor sor kerülhet. A betegségnek két formája van: az akut (heveny) és a krónikus (idült). Az akut formája a transzplantációt követő első hónapban jelentkezik leggyakrabban, a bőr, az emésztőrendszer, illetve a máj lehet érintett.
Krónikus formája később alakulhat ki, több szervet is érintve, az alábbi tünetekkel:
- izom- és izületi fájdalom,
- légszomj,
- hosszan tartó köhögés,
- látászavar, szemszárazság,
- bőrhegesedés, bőrkeményedés,
- kiütések (urticaria),
- sárgaság (a bőr és a szem sárga színezete),
- száraz ajkak és száj berepedezése,
- hasmenés,
- hányinger, hányás.
Ha a transzplantácit követően a fenti tünetek valamelyikét tapasztalja, mielőbb vegye fel a kapcsolatot kezelőorvosával!
A csontvelő-átültetésre való felkészülés
A transzplantáció előtti vizsgálatok célja, hogy felmérje a beteg általános állapotát, illetve hogy meggyőződjön arról, hogy a beteg erőnlét szempontjából készen áll-e a csontvelő-átültetésre. Ez több napot is igénybe vehet. A leggyakrabban alkalmazott vizsgálatok: EKG, ultrahang, röntgen vagy CT, valamint a teljes vérkép vizsgálata. Daganatos beteg esetén biopsziára is szükség van.
Ezen kívül egy úgynevezett centrális kanült helyeznek be, mely a mellkas vagy nyak egyik nagyvénájába kerül. Ez a csontvelő-transzplantáció során az őssejt bejuttatásának csatornája lesz, illetve a gyógyszereket és a vérkészítményeket is ezen keresztül adják a betegnek a transzplantáció ideje alatt.
Őssejtgyűjtés autológ transzplantációhoz
A betegből úgynevezett aferezissel nyernek őssejteket a transzplantációhoz. Aferezis során a vért a vénából az aferezist végző gépbe vezetik, és a gépben keringetik. Végül a vér különböző elemei, így az őssejtek is különválnak. Az aferezist megelőzően, 4 napon át őssejtstimuláló (aktiváló) faktorokat alkalmaznak a betegen, hogy az őssejtek képződése felgyorsuljon, és azok a csontvelőből kikerüljenek a véráramba. Az őssejteket összegyűjtik és fagyasztják addig, míg felhasználásra nem kerülnek. A vér többi részét visszajuttatják a betegbe. Az aferezis nagyjából 3 órán át tart.
Őssejtgyűjtés allogén transzplantációhoz
Allogén transzplantáció esetén először donort kell találni. A donort főként a beteg immunrendszerével való egyezés alapján választják, erre legnagyobb esély a családtagok körében van, de nem kizárt az sem, hogy a közös európai donorbankban is található egyezés (lásd még: Szervadományozás). Ezt követően a donortól őssejtet nyernek a csontvelőből vagy a vérből. Egy harmadik lehetőség a köldökzsinórvérből vett őssejt használata. Születéskor az édesanya kérheti, hogy fagyasztva tárolják a köldökzsinórvért, hogy szükség esetén az felhasználható legyen.
Kondicionálás
A transzplantáció előtti vizsgálatokat követően a kondicionálás következik, mely nagyjából egy hetet vesz igénybe. A kondicionálás során a beteg kemoterápiát és/vagy besugárzást kap, melynek céja:
-
- daganatos betegség esetén a daganatsejtek elpusztítása,
- immunrendszer gyengítése (hogy befogadja a donorszövetet),
- a csontvelő előkészítése az őssejtek befogadására.
A betegség típusától, a beteg állapotától és a transzplantáció típusától függenek a kondicionálás alatt alkalmazott módszerek. Bizonyos esetekben elég a kemoterápia, más esetben szükséges sugárkezeléssel is kiegészíteni.
A kondicionálás lehetséges mellékhatásai a következők lehetnek:
-
- hányinger, hányás,
- hasmenés,
- hajhullás,
- ajak berepedezése,
- fekélyek,
- fertőzések,
- vérzés, vérzékenység,
- meddőség (infertilitás, sterilitás),
- vérszegénység,
- fáradékonyság,
- szürkehályog,
- szervi károsodások.
A csökkent intenzitású kondicionálás abban az esetben merül fel, ha a beteg – életkora vagy egészségügyi állapota miatt – csak az alacsonyabb dózist bírja. Ez a módszer a daganatos sejtek pusztításában és az immunrendszer gyengítésében hatásos. A donorsejtek bejuttatását követően a donorsejtek felveszik a harcot a daganatos sejtekkel szemben.
A kondicionálást követően 2 nappal kerül sor a csontvelő-átültetésre. A csontvelő-átültetés során a centrális kanülön keresztül juttatják be a betegbe az őssejtet. A beavatkozás alatt a beteg ébren van, maga a művelet fájdalmatlan.
Mi történik a csontvelő-átültetést követően?
Az őssejtek, miután a szervezetbe jutottak, a csontvelőbe vándorolnak. Osztódnak, majd elindul a vér alkotóelemeinek képződése. Pár hét szükséges ahhoz, hogy a vér alkotóelemeinek száma a normál szintet elérje.
A csontvelő-átültetést követően a betegnek minimum egy hónapig a kórházban kell tartózkodnia. A fokozott fertőzési rizikó miatt a betegnek csíramentes (kórokozótól mentes, steril) szobában kell lennie, a látogatók is védőruhába kell öltözzenek.
A transzplantációt követően napokon, heteken át rendszeres vérvizsgálatok és egyéb vizsgálatok elvégzése szükséges a beteg állapotának követése érdekében. Gyógyszerek alkalmazására is szükség lehet a mellékhatások (hasmenés, hányás) csökkentése érdekében. Összességében tehát a transzplantációt követően a betegnek szoros felügyeletre van szüksége. Az esetleges fertőzések vagy szövődmények esetén a transzplantált kórházi ellátásra szorul.
Ezt követően – a transzplantáció típusától függően – hetente, illetve havonta kötelező a kontrollvizsgálatokon való részvétel. Addig, amíg a csontvelő nem termel elegendő mennyiségű vörösvértestet, illetve vérlemezkét, transzfúzióra lehet szüksége a transzplantáltnak.
Gyógyszerek
Abban az esetben, ha allogén csontvelő-átültetés történt, az immunreakciót mérséklő, illetve a graft-versus-host betegség kialakulásának esélyét csökkentő gyógyszerre van szükség (immunszupresszánsra). Fontos, hogy az immunszupresszáns terápiában alkalmazott gyógyszert sok folyadékkal vegye be. Egyes készítményeket ajánlott tejben vagy gyümölcslében (pl. almalé) feloldani. A grapefruitlé fogyasztása viszont kerülendő, mert ez a citrusféle nem kívánt módon emelheti a gyógyszer szintjét a vérben.
Életmód
A transzplantációt követően fontos az egészséges táplálkozás és a rendszeres testmozgás. Ez segít elkerülni a kóros súlygyarapodást. Fontos figyelni, hogy az élelmiszerekkel ne vigyen be kórokozókat (lásd még: Ételbiztonság), változatosan étkezzen, csökkentse a sóbevitelt. Ne fogyasszon alkoholt és grapefruit levet a nem kívánt gyógyszerhatások kockázata miatt. Ne dohányozzon, és rendszeresen vegyen részt a szűrővizsgálatokon.
A csontvelő-átültetés eredményessége
A csontvelő-átültetés gyógyulást, illetve remissziót (tünetmentes állapotot) eredményezhet. A csontvelő-átültetés teljes regenerálódása akár 2 évig is eltarthat.
A beteg állapotától függően a csontvelő-átültetés eredményessége és a mellékhatások súlyossága széles skálán mozoghat. A csontvelő-átültetés jelentős lelki terhet jelent a beteg számára, ezért nagyon fontos a lelki támogatás, melyben érdemes lehet pszichológus vagy pszichiáter segítségét kérni.
