A dongaláb a leggyakoribb lábakat érintő fejlődési rendellenesség, veleszületett deformitás. A csontok és a szalagok fejlődési problémái miatt alakul ki, tipikusan befelé és lefelé csavarodó lábfejet eredményezve. Érintheti a csecsemő egyik vagy mindkét lábát is.
A dongaláb nem fájdalmas, megfelelő időben, korai életszakaszban megkezdett kezeléssel korrigálható. Fiúgyermekeknél gyakrabban fordul elő. Ritkább esetekben gerincferdülést okozhat.
A dongaláb jellegzetes, szemmel látható tüneteket okoz: az újszülött egyik vagy mindkét lába a bokánál befelé fordul és lefelé irányul. Az egyébként fájdalmatlan rendellenesség velejárója lehet a normálisnál kisebb lábfej és a fejletlen vádliizomzat, de érintheti az ínszalagokat és a csontozatot is.
A dongaláb kialakulásának okai
A dongaláb hátterében állhat genetikai okra visszavezethető fejlődési probléma, de okozhatja a méhen belüli rendellenes lábpozíció vagy nyomás is. Bármelyik okról is van szó, ugyanahhoz a mozgásszervi betegséghez vezet. A háttérben a kollagénrostok, ezáltal a csontok és a szalagok fejlődési rendellenessége – egyes esetekben az Achilles-ín rövidsége – áll. Fiúknál kétszer gyakoribb, mint lányoknál.
A várandósság alatti dohányzás vagy drogfogyasztás egyértelműen növeli annak az esélyét, hogy a gyermek dongalábbal születik meg. A kevés magzatvíz, valamint az anya cukorbetegsége is növelheti a rendellenesség kialakulásának kockázatát.
A dongaláb diagnosztizálása
A dongaláb a baba születésekor fizikai vizsgálattal diagnosztizálható, de bizonyos esetekben már a terhesség alatt, a 18. és 21. hét között végzett magzati ultrahangvizsgálat során is megállapítható. A probléma súlyosságának meghatározása érdekében az orvos röntgenfelvételt is kérhet.
Az orvos a vizsgálat során felméri azt is, hogy valóban dongalábról van szó, vagy pedig a méhen belül összenyomódott, szokatlan pozíciót felvett, egyébként normálisan kifejlődött lábakról. Az utóbbihoz kapcsolódó problémák általában a gyermek 3 hónapos koráig maguktól elmúlnak.
A dongaláb kezelése
A dongaláb az időben (a csecsemő születését követő 1-2 héten belül) megkezdett kezeléssel megfelelő módon korrigálható, ha a szülő pontosan követi a kezelőorvos utasításait. A dongaláb kezelésére a Ponseti-módszert alkalmazzák.
A Ponseti-módszer az alábbi lépésekből épül fel:
- a teljes alsó végtagot körkörösen begipszelik, 4-6 héten keresztül, hetente gipszcsere történik;
- a gyerekek többségében szükség van egy apró műtétre, az Achilles ín bemetszésére (Achillotomia, tenotómia), melyet általában helyi érzéstelenítésben végeznek;
- az Achilles ín hosszabbítása után újabb gipsz kerül a végtagra, mely 3 hétig rögzíti a lábat;
- a gipsz eltávolítása után azonnal elkezdődik a sínkezelés; a műtét utáni első 3 hónap során napi 23 órában szükséges hordani a sínt;
- ezután az időtartam után naponta 12-14 órán át szükséges hordani a sínt, főként az éjszakai és a délutáni alvás során;
- az eredmény fenntartása érdekében a gyermeknek éjszaka 4-6 éves koráig szükséges viselnie a sínt.
A Ponseti-módszerrel a csecsemők többségében 3 hónapos korra szinte teljes korrekció érhető el. A terápia a fenntartó sínkezelés miatt évekig tart, de jó eredményre vezet; a gyermek rendben megtanul járni és szaladni, hétköznapi lábbelit hordani.
A kontroll vizsgálatokra mindig vigye el gyermekét!
A dongaláb kezelés nélkül
Napjainkban nem jellemző, hogy a dongalábbal született gyermek ellátás, kezelés nélkül marad. Ha ez mégis megtörténne, akkor a rendellenes lábfejpozíció miatt fájdalmas és nehezített járás, esetleg járásképtelenség alakul ki (a lábfej a talp helyett az élén vagy az ujjhegyeken érintkezik a talajjal, a sarok pedig a levegőben van).
A dongaláb újbóli kialakulásának kockázata
A dongaláb tünetei kiújulhatnak, ha a kezelés túl korán abbamarad, vagy az otthoni gondozás (pl. nyújtógyakorlatok rendszeres elvégzése) nem a kezelőorvos utasításai szerint zajlik. Ebben az esetben a korábbi kezelés egyes szakaszait meg kell ismételni: a gipszkezelés mellett történhet ismételt tenotomia, de egyéb műtéti beavatkozás is.
