Az emocionális (érzelmi) sokk olyan érzelmi reakció, melyet egy traumatikus esemény (például baleset, munkahely elvesztése vagy egy szeretett ember halála) vált ki, és rendkívül felzaklatja, megnehezíti az érintett személy mindennapi életét. Fontos tudni, hogy mindenki másképp reagál a traumatikus eseményekre, így a tünetek nagyon különbözőek lehetnek. Amennyiben azonban a tünetek hónapok elteltével sem javulnak, szakember felkeresése javasolt.
Intenzív stresszfaktorokkal (más néven stresszorokkal) való szembesüléskor olyan elsöprő érzelmi változás tapasztalható, amely nehezen feldolgozható, nehéz rá reagálni. Ilyenkor a szervezet akut stresszreakció tüneteit mutatja, súlyosabb esetben sokkos állapotba kerül. Az emocionális sokk az emberi agy sokszor ijesztő, de teljesen normális reakciója a traumatikus eseményekre. Problémát akkor jelent, ha a tünetek hosszabb idő (hónapok) elteltével sem javulnak.
A lelki egészségről itt olvashat bővebben.
A stresszreakcióról itt olvashat bővebben.
Az emocionális sokk főbb tünetei
Az emocionális stressz vagy trauma tünetei nagyon változatosak lehetnek, hiszen mindenki másképp reagál az érzelmileg megterhelő helyzetekre. Így a megjelenő pszichológiai és fizikai tünetek széles skálán mozognak.
Az emocionális sokk pszichológiai tünetei az alábbiak lehetnek:
- boldogtalanság;
- tagadás, a megtörtént események ignorálása;
- zavartság, koncentrálási nehézség;
- harag, idegesség, ingerlékenység, hangulatingadozás, nyugtalanság;
- bűntudat, szégyen, önvád;
- szorongás, félelem, pánik;
- érzelemmentesség (apátia), környezet iránti érdeklődés elvesztése;
- szomorúság, reménytelenség érzése;
- disszociáció (bővebben: Disszociatív zavarok).
Az emocionális sokk fizikai tünetei az alábbiak lehetnek:
- álmatlanság, rémálmok és egyéb alvászavarok;
- fáradtság;
- légszomj, szorító érzés a torokban vagy a mellkasban;
- fájdalom (izomfájdalom, fejfájás), krónikus fájdalom;
- hányinger, szédülés;
- fokozott pulzus (tachycardia);
- beszéd- és/vagy mozgásképtelenség.
Gyermekek esetén egyéb speciális tünetek is jelentkezhetnek.
Fejlettség visszaesése egy korábbi szintre. Gyermekek esetén gyakori tünet, hogy visszalépnek egy-egy korábbi fejlettségi szintre, amelyet már meghaladtak (pl. újra megjelenik a gyermekkori ágybavizelés, már egyedül alvó gyermek fél egyedül aludni stb.).
Önhibáztatás. A gyermekek valamilyen trauma (különösen családon belüli események) hatására úgy gondolhatják, hogy az ő hibájuk az esemény bekövetkezése (jellemzően pl. vita, kiabálás, válás, hűtlenség, elhagyás stb. esetén)
Alvászavarok. Egyes gyermekek nehezen alszanak el, mások gyakran felébrednek vagy nyugtalanító álmaik vannak.
Fontos tudni, hogy nincs „jó” vagy „rossz” módja az érzelmek megélésének. A traumák megélése minden módon normális! Kezelni akkor szükséges, ha a tünetek tartóssá válnak.
Mikor forduljon orvoshoz?
A traumából való felépülés mindig időbe telik – ráadásul nem lehet meghatározni, hogy mennyi időbe, hiszen ez minden érintett és minden trauma esetén más és más. Azonban amennyiben hónapok alatt sem enyhülnek a tünetek, érdemes szakembert (pszichológust vagy súlyos esetben pszichiátert) felkeresni.
Az alábbi tünetek esetén szakember felkeresése javasolt:
- a mindennapi feladatok ellátására csak korlátozottan, vagy egyáltalán nem képes;
- szorongás vagy depresszió tünetei nem enyhülnek;
- nem képes az emberekhez közeledni, kapcsolatot kialakítani;
- az emlékképek feltörése, a rémálmok és az ún. „flashback” tünetek idővel nem ritkulnak, nem enyhülnek;
- egyre több minden emlékezteti a traumára, előhozva a kellemetlen tüneteket;
- érzelmileg üresnek, elszigeteltnek érzi magát;
- alkohol-alkohol- és/vagy drogproblémái alakultak ki (lásd még: Droghasználat kerülése).
A trauma és az egyéb érzelmi sebek gyógyítási folyamata ijesztő és fájdalmas folyamat, bizonyos esetekben akár rosszabbodhat is az állapot a kezelés elején – így súlyos tünetek esetén mindenképpen szakember felkeresése javasolt!
Az emocionális sokk kialakulásának kiváltó okai
Az emocionális sokk vagy trauma minden esetben olyan extrém stresszt jelentő, érzelmileg rendkívül megterhelő esemény nyomán alakul ki, ami az érintett világképét, mindennapjait gyökeresen megváltoztatja. A traumatikus élmények gyakran életet veszélyeztető eseményekhez (pl. baleset, földrengés stb.) köthetők, de minden egyéb olyan helyzet is okozhat traumát, amely érzelmi túlterheléssel jár – és ez nem minden esetben jár fizikai sérüléssel. Nem az objektív körülmények határozzák meg, hogy egy esemény traumatikus-e, hanem az egyén eseménnyel kapcsolatos szubjektív élménye.
Az emocionális sokk kialakulásának számos oka lehet.
Egyszeri esemény (pl. baleset, sérülés, támadás – akár csak szemtanúként). Főleg olyan esetekben okoz traumát, amikor a traumatikus esemény váratlanul történik.
Folyamatos stressz átélése (pl. bűnözéssel sújtott környéken él, gyógyíthatatlan betegséggel küzd, ismétlődő zaklatást, családon belüli erőszakot él át, pénzügyi válságot él meg stb.).
Gyakran figyelmen kívül hagyott okok (pl. műtét az élet első 3 évében, szülők elvesztése, baráti- vagy párkapcsolat felbomlása, megalázó vagy kiábrándító élmény). Vannak olyan események, amelyeket a társadalom figyelmen kívül hagy, hiszen olyan történésről van szó, melyet a legtöbben átélnek életük során – és így nem azonosítják traumaként, pedig az érintett számára valójában az.
Gyermekkori trauma (pl. elhanyagolás, elhagyás, szülők válása, súlyos betegség, bántalmazás). A gyermekkori trauma súlyos és hosszan tartó következményekkel jár. A gyermekkori traumát átélők nagyobb eséllyel szenvednek el felnőtt korukban is traumatikus eseményeket, és az érzelmi labilitás miatt nehezebben kezelik a megterhelő helyzeteket.
Az emocionális sokk szövődményei
A kiváltó okoktól függően a tünetek változó ideig maradhatnak fent: bizonyos esetekben perceken belül elmúlik a sokkos állapot, de akár éveken át is megmaradhatnak a tünetek.
Az emocionális sokk és stresszállapot szövődményei az alábbiak lehetnek.
Akut stresszreakció (2 nap – 4 hét). Jellemzők a disszociatív tünetek, az élmények újra átélése és az ún. hyperarousal (fokozott érzelmi állapot). Ebben az állapotban az érintett folyamatosan ingerült és ideges.
Poszttraumás stressz szindróma (1 hónap után). Egy hónapnál tovább tartó tünetek esetén beszélhetünk PTSD-ről. A disszociatív tünetek ekkor már nem jellemzők, ellenben az élmény újra és újra átélése, illetve a hyperarousal igen.
Az emocionális sokk diagnosztizálása
Ha az érzelmi sokk tartósan fennáll, hasznos lehet, ha felkeres egy pszichológust vagy pszichiátert.
A pszichiáter és pszichológus közötti különbségről bővebben itt olvashat.
Ők felmérhetik a tüneteket, elvégezhetik a szükséges fizikai vagy pszichológiai vizsgálatokat, diagnosztizálhatják az állapotát, értékelhetik annak súlyosságát, és kidolgozhatnak egy személyre szabott kezelési tervet.
Az emocionális sokk kezelése
A traumatikus eseményt követő érzelmi sokk terápiával kezelhető, különösen, ha PTSD alakul ki. A PTSD kezelésére többféle terápiás forma is alkalmas.
Elfogadás és elköteleződés terápia (ACT). Az ACT segíthet abban, hogy megtapasztalja az érzelmeit és elfogadja azokat, ahelyett, hogy megpróbálna elmenekülni előlük vagy elkerülni őket.
Kognitív viselkedésterápia (CBT). A CBT segíthet a nem hasznos gondolkodási minták kiküszöbölésében és a problémás viselkedésmódok korrigálásában.
Dialektikus viselkedésterápia (DBT). A DBT segíthet az érzelmek szabályozásában és a tudatosság növelésében.
Expozíciós terápia (ET). Az ET magában foglalja a helyzet újraélését és a félelmeivel való szembesülést, amíg fel nem dolgozza a helyzetet, és már nem fél tőle.
Traumaközpontú kognitív viselkedésterápia (TF-CBT). A TF-CBT elsősorban gyermekek és serdülők számára ajánlott, segíthet nekik feldolgozni az eseményt és az érzelmi reakcióikat.
Megküzdés az emocionális sokkal
A traumás eseményeket követő érzelmileg labilis időszak általában néhány naptól néhány hónapig tart, és ez idő alatt fokozatosan csökkennek a tünetek, ahogyan az elme feldolgozza az eseményt.
Az érzelmi traumával való megküzdésben az alábbiak segíthetnek:
- testmozgás (lásd: Testmozgás és mentális egészség);
- támogató emberek jelenléte, társaságba járás, programokon való részvétel;
- biztonságos környezet;
- megfelelő étkezés és hidratálás (lásd: Egészséges táplálkozás).
Emellett fontos elfogadni, hogy a feldolgozás folyamata során az elme és a test a trauma feldolgozásával van elfoglalva, így nem tud olyan teljesítményt nyújtani, mint korábban.
Kapcsolódó cikkek:
Mentális zavarok stigmatizációja;
