Az érhártya (más néven choroidea) a szemgolyó belsejében található három hártya közül a középső. A szem belseje felé az ideghártya, a külseje felé az ínhártya és egy vékony kötőszöveti hártya határolja. Az érhártya – nevének megfelelően – sűrűn erezett, rendkívül jó érellátással rendelkezik. Feladata, hogy a szem belső idegrétegét táplálja oxigéndús vérrel, így a látás folyamatában nagyon fontos szerepet tölt be. Emellett funkciói közé tartozik még a retina hőjének és a szem belső nyomásának szabályozása, valamint a felesleges fény elnyelése pigmentek segítségével (ezzel elkerülve a fény visszaverődését).

Az érhártyát számos kórkép érintheti, többek között gyulladásos kórképek (ebben az esetben gyakran a retinával együtt kerül gyulladásba; lásd bővebben: Uveitis), daganatképződés (lásd bővebben: Szemdaganatok) és számos más típusú, ritkábban előforduló kórképek is, melyeket az alábbiakban részletezünk.

Érhártya vérzése és repedése

Az érhártya szakadása akkor következik be, amikor az érhártya, a Bruch-membrán (az érhártya és a retina között található vékony lemez) és a retina pigmenthámja megszakad.

Az érhártya szakadásának leggyakoribb oka a szemet ért közvetett trauma.

Az érhártya szakadásának tünetei közé tartozik a vérzés, amely a repedést kíséri. Ennek ellenére a betegek sok esetben teljesen tünetmentesek lehetnek, de panaszkodhatnak látásromlásra vagy látótérkiesésre is (centralis scotoma).

A diagnózis felállításához szemfenékvizsgálatra van szükség, további sérülés gyanúja esetén ultrahangvizsgálat, CT-vizsgálat vagy MR-vizsgálat is végezhető. Évekkel későbbi szövődményekre panaszkodó betegek esetén lehetőség van az ún. fluoreszcein angiográfiás vizsgálatra, amikor vénásan beadott érfestő anyag segítségével ellenőrzik a szemfenéki ereket.

Az érhártya repedésének kezelésében a betegek folyamatos monitorozása az elsődleges, mivel késleltetett vérzés jelentkezése esetén lézeres kezelésre lehet szükség. A legtöbb beteg jól reagál az ilyenkor szükséges terápiákra.

Az érhártya repedésének szövődményei meglehetősen ritkák, a teljes gyógyulás gyakran elérhető. A szövődmények jelentkezése szempontjából a sérülés utáni első év (illetve az első öt év) a legveszélyeztetettebb, ilyenkor retinaleválás vagy ún. epiretinális membrán kialakulása jellemző. Utóbbi műtéti úton eltávolítható.

Érhártya leválása

Az érhártya az alatta lévő ínhártyáról (sclera) szérumszerű folyadék vagy vér felhalmozódása mellett leválik.

Az érhártyaleválás okai közé tartozik a szemműtéttel összefüggő alacsony szembelnyomás (intraocularis nyomás), a szemet ért traumák, gyulladásos betegségek (pl. scleritis), szemüregi daganatok, valamint acetazolamid (vizelethajtó) kezelés. Ritkán érhártyaleválás alakulhat ki a Valsava-manőver végrehajtása során vagy spontán módon is, különösen idősebb (65 év feletti) betegeknél, akik véralvadásgátlókat szednek.

Az érhártyaleválás tünetei közé tartozik az ún. fotopszia (fényes tárgyak úszkálása a látómezőben). A látótérhiba jellemzően ott jelenik meg, ahol nagymértékű a leválás. Fájdalom nem jellemző a kórképre, hacsak nem operációt követő vérzéses leválásról van szó – ilyenkor hirtelen fellépő, elviselhetetlen fájdalom kíséri és azonnali látásvesztéssel járhat.

A diagnosztizálásához szemfenékvizsgálat szükséges. Esetenként ultrahang-vizsgálattal is meg kell erősíteni a diagnózist.

Az érhártyaleválás kezelése elsősorban gyógyszeres: alkalmazhatók helyi hatású szteroidok, antikolinerg szerek (gátolják a sugárizom működését és ezzel a pupilla tágulását okozzák), illetve szemnyomáscsökkentő szerek. A leválás jellegétől függően akár műtétre is szükség lehet. A műtéti érhártyavérzés általában a műtét során fordul elő, ezt a helyszínen, azonnal kezelik.

Az érhártyaleválás szövődményei a leválás okától és mértékétől függenek. Lencsehomály, szemsorvadás, látásvesztés is előfordulhat.

Chorioretineális hegek

A chorioretineális hegek egy fibrotikus (kötőszövetes) terület, amely a szem belső felületén található, az érhártyát és a retinát érinti. A chorioretineális hegek oka leggyakrabban az érhártya gyulladása (lásd bővebben: Uveitis). Fertőzés vagy sérülés nyomán alakulhat ki, bizonyos esetekben azonban nem ismert a kialakulás oka. Ha a heg a retina központi területén található, az a látás csökkenéséhez vagy akár elvesztéséhez is vezethet. A legtöbb esetben azonban a retina olyan területén jelentkezik, ahol nem okoz különösebb látászavart.

Örökletes érhártya dystrophia

Az örökletes érhártya-rendellenességeknek több típusát különítjük el.

Choroideremia

X-hez kötött recesszív módon öröklődő betegség, amely csak férfiakat érinthet. Progresszív látásvesztéssel jellemezhető állapot; első tünete általában az éjszakai látás romlása (farkasvakság), amely akár kora gyermekkorban is elkezdődhet. Ezután a látómező fokozatos beszűkülése (alagútlátás), majd a látásélesség fokozatos csökkenése következik be. Ezek a tünetek a szem hátsó részét (retinát) és a közeli érhálózatot (érhártyát) körülvevő speciális fényérzékeny szövet folyamatos sejtvesztésének (sorvadásának) következményei. A látás romlásának gyorsasága (a betegség progressziója) változó lehet, azonban legkésőbb késő felnőttkorban minden érintett megvakul.

Gyrate atrófia

Az érhártya és a retina körgyűrűs atrófiája, melyet szintén progresszív látásvesztés jellemez. A choroideremia-hoz hasonlóan a retina és az érhártya folyamatos sejtvesztésének következménye. Gyermekkorban jellemző a rövidlátás (myopia), valamint az érintettek gyenge fényviszonyok melletti látási nehézségeket (farkasvakság) és oldalsó (perifériás) látásvesztést tapasztalhatnak. Idővel a látótér tovább szűkül, ami alagútlátást eredményez. A szemlencse homályosodása is gyakori. Ezek a progresszív tünetek jellemzően 50 éves kor körül vaksághoz vezetnek. A legtöbb érintettnek a látásromláson kívül nincs más tünete, de néhány esetben újszülöttkori hiperammonémia (túl magas ammóniaszint) alakul ki, ami hányáshoz, görcsrohamokhoz vagy kómához vezethet, illetve ritkán enyhe-közepes értelmi fogyatékossággal járhat. Emellett egyes betegek tapasztalhatnak zsibbadást a kezekben és a lábakban, illetve izomgyengeséget.

Centrális areoláris choroidális disztrófia

Autoszomális domináns öröklődésű állapot, amely az élet negyedik-ötödik évtizedében jelentkezik. A retina közepén nagy kiterjedésű sorvadás jellemzi, ezen a területen a fotoreceptorok, a retina pigmenthámja és a choriokapillárisok elvesztése vagy hiánya jelentkezik, a látásélesség fokozatosan romlik. Általában mindkét szem érintett, a prognózis rossz, súlyos látásvesztéssel jár az élet hatodik-hetedik évtizedére.

Diffúz érhártya atrófia

Hasonló a centrális areoláris choroidális disztrófiához, a betegség tünetei azonban egy évtizeddel korábban jelentkeznek, és a látásvesztés üteme is gyorsabb.

Helicoideális peripapilláris chorioretinalis degeneráció

Gyermekkorban jelentkező, autoszomális domináns öröklődésű kórkép, amelyet az érhártya-sorvadás csíkos előfordulása jellemez. Ez különbözőképpen érintheti az egyént: előfordulhat korai látásvesztés vagy időskori enyhe látáskárosodás is.

Ajánlott tartalom:

  • Szem anatómiája
  • Szemészeti vizsgálatok
  • Szemápolás
  • Látászavarok