Az erysipeloid (más néven: Rosenbach-betegség, Baker-Rosenbach betegség vagy pseudoerysipelas) egy akut bakteriális fertőzés, melyet az Erysipelothrix rhusiopathiae nevű kórokozó okoz.
Leggyakrabban foglalkozási megbetegedésként fordul elő. A baktériumot korábban Erysipelothrix insidiosa néven tartották számon.
Az erysipeloid főbb tünetei
Az erysipeloid háromféle formában jelentkezhet.
Leggyakoribb és legkevésbé súlyos formája a lokalizált bőr (cutan) erysipeloid, melynek jellemző tünetei az alábbiak:
- éles határú, sima, fényes felületű vöröses-lilás bőrelváltozások, melyek néhány nap alatt lassan növekednek, az egyenletes vagy hullámos széleken apró hólyagok is megjelenhetnek;
- a bőrelváltozások meleg tapintatúak, érzékenyek vagy fájdalmasak lehetnek, égő érzetet okozhatnak (gyulladás jelei);
- a bőrelváltozás leggyakrabban a kézen, ujjakon, alkaron jelentkezik;
- kísérőtünete enyhe láz, hidegrázás, rossz közérzet lehet.
A betegség nagyon ritkán diffúz bőr (cutan) erysipeloid formában jelentkezik, amikor testszerte számos bőreltérés alakul ki.
A harmadik az erysipeloid legsúlyosabb, ritkán jelentkező szisztémás formája. Ebben az esetben nemcsak a bőr, hanem más szervek és szervrendszerek is érintettek lehetnek, például a szív (szívbelhártyagyulladás), az agy (agyhártya- és agyvelőgyulladás), az ízületek és a tüdő. A szisztémás érintettség esetén gyakran jelentkezik láz, hidegrázás, fejfájás, ízületi fájdalom és fogyás.
Az erysipeloid kialakulásának okai
Az Erysipelothrix rhusiopathiae baktérium által okozott betegség mindig is ritkának számított, és a húsfeldolgozó-ipar fejlődésének köszönhetően ma még ritkábban fordul elő, mint korábban. A bakteriális fertőzés fertőzött állati (jellemzően szárnyas-, sertés- és kagyló-) hússal való kontaktus útján terjed át az emberre; a kórokozó a bőrön lévő vágáson vagy sérülésen keresztül jut be a szervezetbe.
Az erysipeloid a foglalkozási megbetegedések közé sorolható, így a fertőződés szempontjából kockázati csoportba tartoznak a halászok, mezőgazdasági munkások, hentesek, vágóhídon dolgozók, állatorvosok és a séfek.
Az erysipeloid diagnosztizálása
A diagnózis felállításához speciális laboratóriumi vizsgálatok szükségesek, de segítségül szolgálhatnak az alábbiak is:
- a páciens foglalkozásának figyelembevétele,
- korábbi, (bőr)sérüléssel járó kontaktus fertőzött állattal vagy annak húsával,
- a tipikus bőrelváltozások fizikális vizsgálata,
- a (súlyos) szisztémás tünetek hiánya,
- a célzott kezelés hatására bekövetkező gyors javulás.
Az erysipeloid kezelése és megelőzése
A két bőrérintettséggel járó, bőrre korlátozódó erysipeloid forma általában spontán, 2-4 hét alatt gyógyul, az antibiotikumos kezelés azonban felgyorsítja a gyógyulási folyamatot és csökkenti a bakteriális fertőzés egész szervezetre való tovaterjedését (szisztémássá válását).
A fertőzés mindhárom formájában alkalmazhatók a penicillin vagy a cephalosporin antibiotikumok. A penicillinérzékeny páciensek számára alternatívát jelenthet az erythromycin és a rifampicin kombinációja, a tetraciklinek vagy a ciprofloxacin.
A gyors diagnózis és a mielőbb megkezdett terápia nélkülözhetetlen a súlyosabb, szisztémás erysipeloid forma és a végzetes komplikációk megelőzése szempontjából.
A fertőzés megelőzésére az egyszerű otthoni felületfertőtlenítőszerek is hatásosnak bizonyultak a baktériummal szemben.
