Az esés, elesés a leggyakoribb hétköznapi baleset, amely az esetek többségében csak apró, felszínes sérüléssel, horzsolással jár. Az életkor előrehaladtával azonban változnak az egyensúly-érzékelő és önvédelmi képességek, a csontok rugalmassága, ennek megfelelően változik az elesés veszélye és az esetleges következmények is.
Egy 15-20 kilós, 70-80 centiméter magasságú kisgyermek sokkal kisebb mozgási energiával csapódik a talajnak eleséskor, mint egy 170 centi magas, 80 kilós felnőtt. Nem beszélve arról, hogy a csontok rugalmassága az ember élete során évről évre csökken. Gyermekkorban a csontok rugalmasak, míg a későbbi életszakaszokban fokozatosan veszítenek rugalmasságukból.
Gyakori esésekhez vezető okok időseknél:
- a látás romlása;
- izomgyengeség;
- keringési betegségek;
- vérnyomásproblémák (és az ezek következtében fellépő megszédülés);
- az eséstől való fokozott félelem;
- egyensúlyproblémák;
- inkontinencia (hirtelen fellépő vizelési, székelési inger);
- cukorbetegség (hirtelen megváltozó vércukorszint);
- egyéb időskori betegségek (Parkinson-kór, Alzheimer-kór, demencia);
- gyógyszermellékhatások.
A legnagyobb veszélynek az idős korú nők vannak kitéve, akiknél mindezeken túl nemcsak a csontritkulás gyakori, de a menopauzát követő hormonális ingadozás, illetve az ennek következtében fellépő esetleges pillanatnyi egyensúlyzavarok is növelik az elesés kockázatát. A kor előrehaladtával egyre csökken a csontok ásványianyag-tartalma, gyakran előfordul körükben csontritkulás, így a csontok törékenyebbé válnak. Ez a tényező hozzájárul az időskorban nagyobb számban előforduló – akár már kisebb esés vagy trauma miatt is kialakuló – csonttörésekhez.
Teendők az esést követően
Mindenekelőtt kerülendő a hirtelen „felpattanás”. Az első pillanatokban még nehéz felmérni az esés következményeit, így néhány másodperc nyugalom jól jön annak megállapításához, hogy az esés okozott-e sérülést. Természetesen ha veszélyes helyen (úttesten, síneken stb.) esett el valaki, akkor a „közlekedési életveszély” felülírja ezt. Feltápászkodáskor célszerű valamilyen kapaszkodót igénybe venni, majd egy-két percre leülni, „kipihenni” a történteket.
Ha az esés, illetve az esés általi sérülés következtében a talpra állás nem lehetséges (fájdalom, törésgyanú, mozgási nehezítettség miatt), bármilyen figyelemfelkeltő módon segítséget kell hívni (akár kiabálással is). A segítség megérkezéséig célszerű az elérhető legkényelmesebb testhelyzetben, nyugalomban maradni.
Mikor forduljon orvoshoz?
Ha az elesés következtében jelentkező sérülés az otthoni sebellátással nem kezelhető, vagy a valamelyik végtagot ért sérülés fájdalma, duzzanata nem csillapodik, törés vagy ficam gyanúja merül fel, hívja a 112-t és kérjen mentőt, vagy ha állapota engedi, keresse fel a területileg illetékes baleseti sebészetet vagy traumatológiát!
Ha az elesés a fej beütésével – esetleg hirtelen, ostorszerű csapódásával –, majd ezt követően pillanatnyi eszméletvesztéssel, a látás rövid idejű „elsötétülésével” járt, illetve ha az esést követően csak lassan vagy nem múló szédülés, látászavar, hányinger, hányás jelentkezik, mindenképpen hívja a 112-t és kérjen mentőt! Ugyancsak mentőre van szükség, ha a végtag(ok) nem mozgatható(k), vagy nem múló zsibbadás, furcsa zsibogás érezhető, annak ellenére, hogy az eleséskor az ütés a test más területét érte.
Esések megelőzése
Az esések leggyakrabban otthon történnek. Ezek okai lehetnek:
- rossz minőségű, gyenge világítás;
- csúszós járófelületek (pl. nedves vagy polírozott felületek, parketták, járólapok);
- nem megfelelő lábbeli (csúszós talpú, laza papucs, nem megfelelő cipősarokméret);
- rossz helyen lévő bútorok, elektromos vezetékek, szőnyegek;
- lépcsők, küszöbök.
Pusztán a környezetre, lakásra, udvarra való „odafigyeléssel” nagyban csökkenthető az elesés veszélye. A padlóból, talajból kiálló, botlást előidéző elemek eltávolítása, a csúszós padlók különféle technikákkal tapadóssá tétele, a talp alól könnyen kicsusszanó vagy felgyűrődő szőnyegek, labirintusszerű lakberendezés mellőzése mind-mind csökkenti egy akár súlyos következményekkel, töréssel járó elesés valószínűségét. Emellett az elesések megelőzésében fontos szerepe van a látás rendszeres ellenőrzésének és a megfelelő szemüveg viselésének.
A csontok erősítése
A csontok erősítését szolgálja a rendszeres fizikai mozgás is: a mozgáshiány nemcsak a csontok további gyengüléséhez vezet, de rontja a keringési rendszer működését és az egyensúlyérzést is.
A törések kiküszöbölése céljából elengedhetetlen a csontok megfelelő ásványianyag-tartalmának biztosítása, a normál kalcium- és D-vitamin-szint fenntartása, ami egyben a csontritkulás megelőzésének is az alapja. Javasolt D-vitamin és kalcium rendszeres szedése. A szükséges dózisról egyeztessen háziorvosával vagy gyógyszerésszel.
