Az extrapiramidális mozgási rendellenességek az idegrendszer zavarai, amelyek a mozgások szabályozásáért felelős agyi struktúrák (ún. extrapiramidális rendszer) működési problémáiból erednek. Ezek a kórképek különböző típusú akaratlan mozgásokat, vagy a mozgás koordinációjának zavarát okozhatják, és számos betegség kísérő tüneteként jelentkezhetnek.
A betegség progressziója során az érintettek gyakran tapasztalnak fokozódó mozgáskorlátozottságot, amely megnehezíti a mindennapi tevékenységek elvégzését, később az önellátás képességét. Emellett gyakran visszahúzódnak a társas érintkezéstől, mivel a tüneteik akadályozhatják a verbális és nonverbális kommunikációt, például a mimika vagy a gesztusok kifejezését. Ez hosszú távon szorongáshoz, depresszióhoz és társadalmi izolációhoz vezethet. Mindezek miatt az extrapiramidális mozgási rendellenességek időben történő felismerése és kezelése kulcsfontosságú a súlyosabb szövődmények megelőzése érdekében!
Az extrapiramidális mozgási rendellenességek főbb tünetei
Az extrapiramidális mozgási rendellenességek valójában egy gyűjtőfogalom; a kórkép többféle klinikai formát ölthet. Tünetei széles spektrumon mozognak, és súlyossága az alapbetegségtől függ.
Az extrapiramidális mozgási rendellenességek főbb tünetei az alábbiak lehetnek:
- dystonia (akaratlan, lassú izomösszehúzódások és rendellenes testtartás);
- tremor (végtagremegés);
- chorea (rángó, gyors, ritmustalan mozdulatok – jellemzően grimaszolás, a váll rángatása, a kezek és a lábak rázása – jelentős érzelmi stresszel és szorongással párosulva);
- athetosis (lassú, csavaró, kígyószerű mozgások);
- myoclonus (hirtelen izomrángások);
- tic-ek (akaratlan ismétlődő mozgások vagy hangadások).
Mikor forduljon orvoshoz?
Az extrapiramidális rendellenességek korai felismerése kulcsfontosságú a megfelelő kezelés megkezdése érdekében. Ha akaratlan mozgásokat, szokatlan remegést vagy izommerevséget tapasztal, ajánlott mihamarabb orvoshoz fordulni.
Az extrapiramidális mozgási rendellenességek típusai
Az extrapiramidális mozgási rendellenességeknek sokféle típusa létezik, amelyeket gyakran az alapbetegség típusa vagy az érintett agyi struktúrák határoznak meg.
Az extrapiramidális mozgási rendellenességek típusai az alábbiak lehetnek:
- Gyógyszer kiváltotta dystonia: ezt az állapotot bizonyos gyógyszerek, különösen az antipszichotikumok okozhatják.
- Idiopathiás familiaris dystonia: genetikailag öröklődő dystonia, amely rendszerint fiatalkorban jelentkezik.
- Idiopathiás nem-familiaris dystonia: olyan dystonia, amelynek okai nem genetikai eredetűek, és sokszor ismeretlenek maradnak.
- Spasticus torticollis: az egyik leggyakoribb dystonia, amely a nyaki izmok akaratlan összehúzódását okozza, következményként a fej kóros helyzetbe fordul.
- Idiopathiás orofacialis dystonia: az arc és a száj környéki izmokat érintő dystonia, amely gyakran beszédzavart is okozhat.
- Szemhéjgörcs (blepharospasmus): a szemhéj akaratlan összehúzódása, amely jelentős mértékben befolyásolhatja a látást.
- Esszenciális tremor: az egyik leggyakoribb mozgási rendellenesség, amely akaratlan, ritmikus remegéssel jár, és gyakran a kezet érinti.
- Gyógyszer-indukálta tremor: bizonyos gyógyszerek mellékhatásaként jelentkező remegés.
- Myoclonus: gyors, akaratlan izomösszehúzódások, amelyek gyakran több izomcsoportra is kiterjednek.
- Gyógyszer-indukálta chorea: bizonyos gyógyszerek okozta akaratlan, gyors és rángó mozgások.
- Egyéb chorea: az olyan chorea-formák, amelyek nem köthetők meghatározott kategóriákhoz.
- Gyógyszer-indukálta és egyéb szervi eredetű tic-ek: ezek az akaratlan mozgások gyakran ismétlődők és sztereotip jellegűek.
Az extrapiramidális mozgási rendellenességek kiváltó okai
Az extrapiramidális rendellenességek kiváltó okai sokrétűek lehetnek, az elváltozások középpontjában gyakran a bazális ganglionok és a dopaminerg rendszer működési zavara áll.
Az extrapiramidális mozgási rendellenességek kiváltó okai az alábbiak lehetnek:
- Neurodegeneratív betegségek: Parkinson-kór, Huntington-kór, multiszisztémás atrófia (MSA), progresszív szupranukleáris bénulás (PSP).
- Genetikai rendellenességek: örökletes dystoniák (pl. DYT1, DYT6), familiáris esszenciális tremor.
- Gyógyszerek és toxikus anyagok: antipszichotikumok (pl. haloperidol, riszperidon), metoklopramid és más dopaminantagonisták, antiepileptikumok (pl. valproát), nehézfémmérgezés (pl. mangán, ólom).
- Agyi sérülések és traumák: ischaemiás vagy hemorraghiás (vérzéses) stroke, fejsérülések és koponyatrauma, hipoxiás agykárosodás (lásd: Szerzett agykárosodás).
- Fertőzések és autoimmun betegségek: encephalitis (pl. vírusos vagy autoimmun eredetű), posztinfekciós mozgászavarok (pl. Sydenham chorea), autoimmun encephalopátiák).
- Anyagcsere-betegségek: Wilson-kór (rézanyagcsere rendellenességei), mitokondriális betegségek, pajzsmirigy alulműködés (hypothyreosis okozta myopathia).
- Egyéb idegrendszeri betegségek és szerkezeti elváltozások: agydaganatok, basalis ganglionokat érintő strukturális eltérések, demielinizációs betegségek (pl. sclerosis multiplex).
Az extrapiramidális mozgási rendellenességek szövődményei
Az extrapiramidális mozgási rendellenességek szövődményei közé tartozhat a mozgáskorlátozottság, a mindennapi tevékenységek elvégzésének nehézsége, krónikus fájdalom, pszichés problémák (például szorongás vagy depresszió) és ezekből fakadóan a társas izoláció, valamint az életminőség jelentős romlása.
Az extrapiramidális mozgási rendellenességek diagnosztizálása
A pontos diagnózis felállításához az orvos különböző vizsgálatokat végezhet.
Az extrapiramidális mozgási rendellenességek diagnosztizálása céljából az alábbi vizsgálatok lehetnek szükségesek:
- részletes kórtörténet felvétele;
- fizikális vizsgálat, beleértve a reflexek és az izomerő felmérését;
- neurológiai vizsgálatok;
- képalkotó eljárások (MRI, CT);
- laborvizsgálatok a gyógyszermellékhatások kizárása érdekében.
Az extrapiramidális mozgási rendellenességek kezelése
Az extrapiramidális mozgási rendellenességek kezelése az alapbetegség és a specifikus tünetek típusától függ. A kezelésben gyakran alkalmaznak gyógyszeres terápiát, mint pl. dopaminantagonistákat vagy izomrelaxánsokat. Bizonyos esetekben fizioterápiára vagy műtéti beavatkozásra is szükség lehet.
Az extrapiramidális mozgási rendellenességek megelőzése
A megelőzésben kulcsszerepet játszik a kiváltó okok elkerülése. Ehhez hozzátartozik a megfelelő gyógyszerhasználat (lásd bővebben: Időskori gyógyszeralkalmazás), az éves orvosi ellenőrzések és az idegrendszert érintő betegségek minél korábbi kezelése.
Ajánlott tartalom:
